mészöly sámán

Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát

Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. “Nem zavar?” “Dehogy zavar. “Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.

“Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben

Kit érdekel, hogy az ISTENI DAVIDE elment a Fradiba? Én Kispesten maradtam (Rabotnicski away)

Nem bírok elmenni amellett, hogy kint vagyunk a csodálatos Európa Ligában, mert mindig inkább legyünk kint, mint ne legyünk, legfeljebb kiküldjük az ifit, aztán a Hemi bácsi majd zsörtölődve belenyugszik, hogy idén sem sikerült eladni a magyar gólkirályt – gondoltam három héttel ezelőtt kicsivel azután, hogy találkoztam az ISTENI DAVIDE-val a balatonlellei strandon, én az én kölkeimet ugráltattam a trambulinon, ő meg az övéit, anyám azt mondta, hogy ez a focista(?!), ez nagyon izmos, és menők a tetkói is, igazi huszonegyedik századi nagymama. Szegénynek csak ilyen átlag fiúk jutottak, mint én, meg a még átlagabb öcsém, nem ilyen villanó tekintetű gólbaszó démonok, mint az ISTENI DAVIDE. “Kit érdekel, hogy az ISTENI DAVIDE elment a Fradiba? Én Kispesten maradtam (Rabotnicski away)” bővebben

Horváth Dezső kifejelgetett bombáitól Hercegfalvi késeléssel felérő tizenegyeséig minden volt Újpesten, minden (is)

A Bozsik után valószínűleg Újpesten voltam a legtöbbször meccsen életemben. Ennek részben oka a válogatott, amely rendszeresen játszott ott a 2000-es években, és engem úgy általában a Honvéd mellett a válogatott érdekelt a legjobban nem a Tottenham Hotspurs, ezért rendszeresen jártam Újpestre válogatott meccsre (is)

Ez volt az egyik. Az időpont 2006. szeptember másodika, az ellenfél Norvégia, éppen megint ki volt mondva, hogy a kijutás a cél, de kaptunk egy négyest, elég azt a részt megnézni, amikor a második félidőben a Torghelle Sanyika beáll, és azonnal ki is harcol egy tizenegyest, mert a Sanyika az nem ilyen plázapicsa, hanem Kispest.

“Horváth Dezső kifejelgetett bombáitól Hercegfalvi késeléssel felérő tizenegyeséig minden volt Újpesten, minden (is)” bővebben

Egyszer leírtam Felcsút helyett, hogy Puskás Akadémia, de szerencsére szóltak

Miután a szokásos köreimet futottam kedden reggel a pelenka-babakocsi-bölcsi szentháromság tengelye mentén, belül is ugyanaz a végtelenített lemez ment a fejemben, mint ahogy a fáradt reggeleken szokott. Melyik podcastet hallgassam a bölcsi és a munkahelyem között, miért nincsenek jó podcastek, milyen jó lenne egy olyan applikáció, ami felolvassa a cikkeket, akár magyarul is, ha már nincsenek jó podcastek magyarul, szóval semmi érdekes, kerestem a lökést, hogy induljon a nap. Aztán percekig álltam a bölcsi előtt a blog új bejegyzését olvasva, amikor is rájöttem, hogy a Csakblog egyszerűen az egyetlen számomra értékelhető forrása a Honvédnak.

“Egyszer leírtam Felcsút helyett, hogy Puskás Akadémia, de szerencsére szóltak” bővebben

Válogatott szünet után indul a heti Lanzafame tizenegyes a Tumblren blog

Már abban a pillanatban éreztem, hogy ez az újdonsült blogozás fel fog pörgetni egy kicsit, amikor a legutóbbi posztban megígértem magamnak, hogy olvasni fogok a Diósgyőrről a meccs előtt, amiből aztán nem lett semmi, de szombaton többször is a meccsen gondolkodtam, hogy majd, ha adja a tévé, akkor megpróbálok belenézni, de nem lett belőle semmi, mert nem tudtam, mikor lesz a meccs, azt meg végképp nem tudtam, hogy adja-e a tévé.

Oda kéne figyelnie varzsiha térképésznek, hogy kellően informálja a nagyérdeműt, na mindegy, lényeg hogy Kamber nevét megint jól írták.

“Válogatott szünet után indul a heti Lanzafame tizenegyes a Tumblren blog” bővebben

Bár idilli a hangulat, de Lanzáért úgyis jönni fog a Fradi – a fotelból úgy látszik legalábbis

Régen sok hazain ott voltam. Aztán már csak elég sokon. Amikor kiestünk a másodosztályba, akkor megint jártam, még vidékre is. Eltelt öt év és már csak a rangadókra mentem, aztán már csak a nemzetközi meccsekre. Na, az sose tetszett. Még pár év és már csak a tévé maradt, ma meg már csak az összefoglaló.

És az ilyen.

“Bár idilli a hangulat, de Lanzáért úgyis jönni fog a Fradi – a fotelból úgy látszik legalábbis” bővebben