Nyilván tudtuk, hogy nem lesz könnyű a Budaörs elleni kupameccs, ahogy egyetlen kupameccs sem szokott nekünk könnyű lenni, kevés kivételtől eltekintve. Azt is tudtuk, hogy hatalmas gödörben vagyunk, amiből egyelőre az edzőválságot tapasztaljuk közvetlenül.
Ahogy néztem a bemelegítő társaságot a pálya melletti Sport Hotel parkolójából (remek potyázóhely, aki nem szeretne jegyet venni Tatabányán), mintha az arcokon és a mozdulatokon a hitehagyottság viszonylag könnyen felismerhető jegyeit láttam volna. Egészen más a hozzáállás, mint a mostanság megszokott, sokkal inkább a rohadó, gazzal felvert Bozsikhoz méltó, pedig már-már elhittük, azok az évek örökre elmúltak.
„A tatabányai 9 fokba visszatérő kilátástalanság egészen csontig hatoló élmény volt” bővebben
