mert célunk csak egy van
Honvéd–BVSC @ Bozsik, 17h
Az megvan, hogy ki volt az utolsó olyan edzőnk, aki egy naptári év első és utolsó bajnokiján is a kispadunkon ült?
Supka, még 2018-ban.
Azóta:
Vasas–Honvéd @ Fáy utca, 20:00
A Vasassal játszunk este, mégsincs bennem semmiféle rangadóhoz hasonló hangulat. Még ha a bajnokság aktuálisan első két csapata is játszik egymással, ez csak egy meccs lesz a sok közöl az NB II. posványában, amin lassan és valahogy túl kéne libbennünk, mert lehúzza az embert.
Fura, hogy a Vasas még így is az értelmezhetőbb ellenfelek kategóriája. Az egész másodosztályban pár ilyen maradt, és azok közül is többen újak, mint a Kecskemét, vagy a Szeged, ami egy egészen másik Szeged, mint a korábbi Szegedek. Továbbá Videoton és esetleg a Békéscsaba. És ennyi. Mindenfajta lenézés nélkül, egy Kispestnek az NB II. ennyi. A mi világunkból a többiek legfeljebb szerencsés kupasorsolások, esetleg hírverőmeccs per falunap.
És még így sem érzem a Vasast. Talán azért, mert már rég szarok, az elmúlt tizenöt évben inkább másodosztályúak, mint nem. És ott is rendre kilátástalanul vergődnek a dobogó környékén, és buknak el, ha kell, akár az utolsó pillanatban, mint mondjuk tavasszal, pont ellenünk. Őszintén? Ki nem szarja le őket?
„Csicska vagy, Petőfi! Hol voltál tavaly Kisvárdán?” bővebbenHonvéd–Szeged @ Bozsik, vasárnap 17:00
Tizenkét bajnokit játszottunk Aczél Zoltán aktuális csapatai ellen, és egészen imponáló a mérlegünk: 2,17 pont.
A statisztikát erősen torzítja, hogy a tizenkét bajnokiból tíz a 2006 és 2011 közötti időszakra esik, ahol Aczél olyan csapatok edzője volt, mint a REAC, Diósgyőr, Siófok és Haladás. Ezeknek a meccseknek 2,3 a pontátlaga.
2011 után 2023-ban találkoztunk vele újra, akkor már az NB II-es Kozármisleny edzőjeként, és a mérlegünk egy győzelem és egy vereség.
„Amilyen egyszerű a helyzet, annyira bonyolult, azonban pont azért tartjuk Feczkót, hogy megoldja” bővebbenSoroksár–Honvéd @ Soroksár, vasárnap 17:00
Tudom, unalmas, azonban bocsi, most tényleg alig van valamire időm. Kezdve azzal, hogy kedden, november 4-én lesz tizenöt éves a csakblog, és ebből az alkalomból a héten egy dupla adást vettünk fel a podcasthez, aminek egyelőre csak az első felét hallhattátok, és a második vágását, keverését, miazmást épp az előbb fejeztem be, hogy a jeles napon csak élesíteni kelljen. Cserébe viszont kellően elfáradtam ahhoz, hogy most pötyögjek bármit.
És igen, kezd kicsit unalmas lenni ez az állandó siránkozás, azonban mit csináljak, ha egy nap ugyanúgy 24 órából áll, mint amikor jóval lazább a tempó. Számolgattam, és az jött ki, hogy a temetőjáratot és egyéb családi kötelezettségeket figyelembe véve, a két adás vágása mellett most ennyi fér bele. Pláne, hogy hétfőn összefoglaló, osztályozókönyv, vagyis vagy azt csinálom, hogy az összefoglalót írom meg előre, és akkor hétfőn lehet podcastozni, vagy aminek van értelme, előbb a podcast és az összefoglalót pedig a meccs után.
Tizenöt év, bzmg, tizenöt év.
„Ez a vasárnap Dél-Pestről szól, ahogy annak egy normális világban lennie kell(ene)” bővebbenHonvéd–Mezőkövesd @ Bozsik, vasárnap 17:00
Hát igen, újra megy az ígérgetés. „Ki kell javítanunk (…) száz százalékos teljesítmény (…) bla-bla-bla (…) szurkolók támogatása (…) nem játszhatunk így (…)” és a többi.
Ilyen ez a klubmédia. Most mit mondjon szerencsétlen? Hogy jó úton járunk? Mert nem, látjuk, hogy nem. Hogy képtelenek vagyunk idegenben nyerni, és azok a pontok nagyon kellenének a feljutáshoz? Tudjuk, egyrészt látjuk, hogy nem megy, másrészt mi is ki tudjuk számolni, a hazai 15*3=45 nem elég semmire.
Mondani viszont kell valamit, mert olyan sincs, hogy egy klub ne kommunikáljon. A lakossági tartalom még akkor is fontos, ha tartalmilag iszonyatosan kínos. Ez van.
„Ritkán nyerünk a Mezőkövesd ellen, most viszont attól függetlenül is kellene, hogy pont a Mezőkövesd az ellenfél” bővebbenFigyeljétek majd meg, nem véletlenül nincs kitöltve a cím helye.
Semmi gondolatom. Órák óta semmi. Valójában Szijjártót sem akartam megírni, azonban nem volt más ötletem, és amúgy is annyira kikívánkozott belőlem, hogy végül leültem a billentyűzet elé. Hátha közben eszembe jut bármi, de tényleg bármi Kozármislenyről.
Nem jutott.
„Ebbe a szövegmezőbe kellene beírni a poszt címét” bővebbenHonvéd–Tiszakécske @ Bozsik, 17:00
Korzós vagyok, azonban csatlakozva a kanyarhoz, illetve a magyar táborok nagy részéhez, kint fogok maradni a mérkőzés első öt percében.
Nyilván, a korzón nem lesz látványos, ha páran késve érkeznek, szerintem a többség azt sem fogja tudni, mi történik. Sajnálom, mert részben az ő érdekük is lenne a változás. Sőt! Például családdal meccsre járva baromira nem mindegy, hogy mikor derülnek ki a időpontok, és hogy mikor, milyen nézőtaszító időpontban rendezik egyáltalán a meccseket.
Öt perc. Ennyit megér.
„Öt perc magunkért, nyolcvanöt a feljutásért” bővebbenHonvéd–Karcag @ Bozsik, 20:00
Karcag város címere kerek talpú álló pajzs, vörös mezejének zöld udvarán egy jobbra forduló, jobbra lépő ezüstbárány áll. A pajzsot keretként keskeny aranyszegély övezi. A pajzson ötágú leveles aranykorona található, melynek három levelében rubin, a levelei között pedig két kék gyöngy van. A korona abroncsán jobbról és balról kék gyöngy, középütt pedig szintén vízszintes irányú rubin található.
Ha valaki nem lenne – például hozzám hasonlóan – hatalmas rajongója a heraldikának, illetve a hivatalos nyelveknek, mert mondjuk nem rendőrségi szóvivő, vagy a történelem egyéb segédtudományaival foglalkozó egyetemi adjunktus egy hátsó, sötét folyosóról, akkor a kedvükért betettem ide Karcag város címerének tűpontos leírását, ami alapján egy címerfestő simán elkészíti a címlapképünkön is látható címert.
„Tétmeccsen egy új ellenfelet avatunk” bővebbenHonvéd–Békéscsaba @ Bozsik, 19:00
Van az úgy, hogy épp szar minden. Mostanában valahogy rosszul jöttek ki a dolgok. Ilyenkor jön a legjobb pillanatban egy meccs, ahol ki lehet ereszteni a gőzt, ahol el lehet felejteni az elmúlt hete(ke)t. Mégis, furcsa az egész.
Nem először hat át a végtelen világfájdalom, mégis, ha visszaemlékszem, akár a klub legszánalmasabb időszakaira, egy-egy hétvége valahogy mindig ünnep volt nekem. Szinte boldogan kaptam fel a hátizsákot, héveztem ki akár Csepelre, és ültem ki sokszor egyedül a lelátóra, hogy másfél órán át átadjam magam a pályán történteknek. Amit akkor ott láttam, annál nehezen képzelhető el minőségégileg szarabb élet, szóval rendre feltöltődve jöttem el. A végén pontot menteni egy Siófok ellen? És? Meccsnap, boldogság, kiszakadás a hétköznapokból.
„Nyomokban Békéscsabát tartalmazó poszt” bővebbenKTE–Honvéd @ Kecskemét, 19h
Ma folytatjuk a két hete esőzés miatt félbeszakadt meccsünket, azonban a szabályok nem biztos, hogy mindenkinek tiszták, ezért gyorsan elhadarjuk őket:
Nagyjából ennyi.
„Kecskemét–Honvéd: második felvonás” bővebben
