Nézegess képeket Mamadou Diakité pályafutásáról, fülbemászó muzsikával

A ma szerződtetett öt spíler között találjuk a francia-mali kettős állampolágrságú Mamadou Diakitét. A szűrőként is bevethető, külsőre a Danipaci és Alfi közti tartományba eső Akassou- és Marshal-utód saját honlappal rendelkezik (Flavio Beck Junior óta nem láttunk ilyet), belgiumi fotóit remek aláfestőzenével, a Forever Young rapváltozatával tárja az oldal látogatói elé. Itt érhető el a galéria, reméljük, mindenki úgy meghatódik, mint mi.

Azt már meg sem kérdezzük, mit szóltok a biztató szívível rendelkező délszláv hústoronyhoz, az újabb brásziléróhoz vagy a mali srácokhoz, hisz általában enélkül is telekommentelitek a rendelkezésre álló felületeket a blogon. Most is buzdítunk mindenkit erre.

Nyári szünet: első kibeszélő

Igen, eltűntünk kicsit, és igen, sajnáljuk. Negyedik hely, teljes csere előtt álló csapat, új edző, szerdán indult felkészülés, szóval lenne miről írni, ha lenne rá időnk és kapacitásunk. Szegény RW, ahogy szokta volt rendszeresen emlegetni, öltönyös yuppieként sajátos (szopó)rollerrel közlekedik a munkahelyváltás után, Babar vizsgázgat, Hanta pedig minden más, és még a gépe is meghalt a nagy hajtásban. Annyi remény azért van, hogy tegnap óta utóbbi (vagyis én) a Balatonon tengeti a napjait egy ideig, és ha ideje engedi, vagy nem gyárt éppen hajót, akkor mindenképp posztot fog írni a csobbanások közötti pillanatokban. (Innen is elnézést az irodákban, munkahelyeken, városokban maradt tömegeknek!)

Egy kibeszélőt azért kidobunk most, hogy legalább legyen hol és miről diskurálni, ha úgy adódna. A kibeszélő amúgy rendszeres valami lesz a közeljövőben, ha az időzavarunk továbbra sem múlik, illetve akuttá válik, ahogy azt a kedves Rajháty doktornénitől hallottam még társadalombiztosított időszakomban.

  • Elkezdtük a felkészülést. Két hét volt mindössze a pihenő, az EL miatt hamarabb kellett indítani. Hamarosan sorsolás, reméljük egy vállalható és közeli ellenfelet sikerül kifognunk. Hétfőhöz egy hétre, június 25-én minden kiderül. (Hanta amúgy örülne Durresnek, Vlorénak vagy Szkopjénak, mert a kérdéses napokon épp a környéken fog országlátni.)

  • A felkészülés elkezdéséről szóló hivatalos kommünikében van egy kép, ami legalább elgondolkodtató. Sánta ugyebár távozott, és Szabi mellett Iván futkorászik a centeren, vagyis vagy nincs még cserekapus, vagy Czuczi lesz az, de ő még szabadságon, esetleg Iván mégsem kapusedző, hanem reaktiváltuk? Lovric van, ennek örülünk, legyen továbbra is. Mellette Hidi és Fagyi várható volt, bár előbbinél el tudtunk volna képzelni egy kölcsönadást, ha már a klub nem ismeri ezt a jó szokást. A háttérben Vidó fejebúbja is kitűnik, de sajnos a kép felbontása nem a legjobb, így a többieket csak tippeljük, hogy kik lehetnek.
  • Givova. A képen már Givovában futkorászunk.
  • Külföldi próbajátékosok érkeznek majd az elkövetkező napokban. A hírek hat afrikairól és két délszlávról szólnak, szigorúan nevek nélkül, tehát káderezni sem tudunk előre.
  • Lesz három edzőmeccs, amiből csak az első időpontja ismert: június 19, 18 órakor a hátsó füvesen a szlovák Rimaszombat (MFK Rimavska Sobota) ellen.
kép: honvedfc.hu

Szezonmustra by RW

Egy mea culpázással (copyright by Komora Imre bá) kezdeném hosszú idő utáni első posztom. Anno, mikor még csak virtuálisan, azaz úgy ismertem Hantát, hogy ő a ‘biztos lelke, asszem 1 év tömény (és magányos) posztolás után beírta, hogy kezd besokallni a Balcsipart mellett, most egy ideig nem garantál napi 1 posztot. Mondtam magamnak: ahelyett, hogy örülne az arc, hogy blogolhat, hát mit hisztiz’? Nos erre jött az idei tavaszvég, új melóhellyel, orbitális álarcokkal, naponta jövő teljesíthetetlen határidőkkel, és lassan már idegszanatóriumok címeit kell nézegetnem titkon… helyzetem ráadásul a KLUB körüli történések sem könnyítik. Ami a gondolataim kellene elterelje, ami ki kéne kapcsoljon az inkább tovább keserít.  Ennyit bevezetőnek, hogy tudjátok, Hanta nem maradt (még) egyedül, azért itt vagyok én is (bár ha így folytatódnak a következő munkahetek, ki tudja meddig), és most hogy van hihetetlen mód egy lyukasórám, összegzek is egy gyorsat. 2011/12, by RW, highs&lows, ahogy a blog sörsznob és űberpesszimista posztírója látta…

Hanta kollega már tolt egy summázatot a napokban, magát nem meghazudtolóan szoft-statisztikázva, törökpetizve meg tizenhétévezve egyet, én most még szubjekítvabb oldallal jövök. 5 top-esemény és 5 koppanós történés listácskája jön most, a legszebb és legsavanyúbb emlékek kvintettjei. Mert ez az év ilyen volt. Hosszú idő után igazi (közép)katarzisokkal és fellocsoló pofonokkal. Mindkettőből kaptunk bőven. Lássuk.

RW’s TOP5

1. Egy hidegrázós comeback
Szóval én már régen kerültem közel elérzékenyülős helyzetbe a klub kapcsán. Elérzékenyülés… oké, ez erős, mert könnycsepp utoljára Szabados egalizáló góljakor hagyta el a szemem még ’93 ban az MU ellen… fogalmazzunk akkor úgy: gerincbizsergés. Az volt azóta is. Legutóbb Újpesten 2007-ben az MK-döntőn. Aztán Abi győri góljánál 2009-ben. És most, 2011 szemptemberében. A híreket már hetek óta tudtuk. De nem hittük. Úgyis közbejön valami. Úgyis elviszi a Fradi vagy a DVTK. Úgyis inkább kinn marad. Egyik se jött be. Ő annál inkább a pályára. És a Paks elleni meccsen, a szűkös nézősereg bizony olyan vastapsot tolt a 14-es mezben feszítő arc pályára lépésekor, hogy még a rég cinikussá váló Öcsém is hümmögött meg tapsolt meg mosolyogva mormolta: Sanyi. 3 hét múlva Debrecenben egy stadionnyi cívis szidta őt, erre Simacot megalázva lövet egy gólt Dániel paripával. Majd a Pécs ellen már Fater is Sacává keresztelte a vörösesszőke csatárt, amikor katartikus egyenlítését beverte Németh Norbi kipattanójából. Volt egy ikonunk megint. A sztori vége meg amolyan tipikus kispesti lett… de 2 hónapig kicsit megint fiatal srácnak éreztem magam akinek van szeretnivaló Honvédja egy igazi sztárral. Na jó, kábésztárral. Kár érted, Sanyi, és kár értünk…

2. Még egy comeback
Babar Morét búcsúztatott a nyáron, és akkor nem hittük hogy lesz még olyan igazolós posztunk, ami eléri annak az olvasottságát. Lett. Németh  Norbi hazajött, és a Tóth-Bárányos hazatalálás 2007-es szép emléke után végre megint szívből örültünk egy igazolásnak. A magyar foci legpikírtebb és egyik legeredetibb bloggere, a szintén ‘biztos nevelés Vérfarkas (akinek Cinzano Martinit köszönhetitek) már akkor megmondta: “ne örülj, mert fél év, és közös megegyezéssel szerződésbontás és megy Diósgyőrbe“. Hát hogy hova megy, azt nem tudjuk, de egy jól induló sztorinak sajnos itt is csúnya lett a vége. Azon a nyári napon azonban még örültünk, Öccs ráadásul aznap kapta meg a diplomáját, mi pedig az egész nap örömére és Németh Norbi hazatértére is ittunk tematikus, óbudai kocsmaturánkon (bár a kerozin-like Lehmann sört tudnám feledni).

3. Itt a tavasz!
Jó idő, sör előtte, sör utána – a Vasas elleni idegenbeli amilyen nézhetetlen meccs volt, olyan jó kalandként masírozik be az emlékek közé. Egy igazi jó évadnyitás volt, a záró Porter pedig minőségi “That’s All!” kiáltással zárta le az estét. A nap sztárja a kétgólos Gege mellett mindenesetre a mézes Kvasar marad a Pivo sörözőből. Verhetetlen volt, mint aznap a Kispestünk.

 

4. Túrák.
Régen röhögtem ennyit, mint ebben az évben, a volán mögött. Megjártuk a csokispopcorn szagú ‘egerszeget, eltereltek a rendőrök Pápán, hallgattuk a mocskolódó kecsói lelátót az alföldi estében, Debrecenben a sajtópáholyból mjdnem kivezettek minket Sanya gólpassza után -tudósító ne ugráljon-, kisbusszal hódítottuk meg Győrt, Pakson Lovifotós sokadik eszement sztorija után hajtottunk majdnem az árokba, mikor a pakskörnyéki fiktív ultracsoportok biográfiáját elemezgette nekünk. Kialakult egy szerethető CSAPAT a klubnál és egy szórakoztató kis csapat nálunk, szurkereknél, a hülyeségeket szakmányban toló fotóssal, a Cibalija Vinkonvci eredményeket okostelefonon a hátsó ülésen kutató Babarral, az állandóan lapcsánkára vágyakozó Hantával, akinek trademarkos kezicsókolom beköszönése nélkül már nem indul meccs a Bozsik korlátnál, illetve az évek óta először a Honvédra a ’90-es éveket idézően bepörgö Tesómmal, valamint az itt-ott alkalmi sofőr Ábellal. Jó emlékek sorát hozta az év.

5. Supi
Amikor Sisa tanár úr elment Kispestről, nem hittem hogy még egyszer úgy engedünk el edzőt blogilag, hogy TÉNYLEG sajnáljuk. Tréner csak egy van – az emberi oldalt nézve – mantráztuk, aztán jött a régen távolságtartással szemlélt és maga is távolságtartó Supka, aki más, mint a Palóc Tibi bá, nem is volt sose kvaterkázás, nem volt “jajj, gyerekek” és nem voltak nagy eldumálgatások. Eleinte. Aztán Siófokon, miközben a hazai tréner Horváth Csárlira vártunk a sajtótájon, Supka előbb érkezett meg, aztán meglátva minket jött, leült mellénk, kérdezte mit szólunk az eredményhez, mit játszott a többi csapat, aztán Saca lehetséges hazatértéről elmélkedtünk együtt. Onnantól pedig majd’ minden meccsen volt mikrofonon kívüli kérdés. Szóval év végére megváltozott a kép, és szakmailag is el kellett ismernünk amit el kellett ismerni. Ez van. Néha érkeznek pozitív csalódások. És ez jó dolog.

Worst of 11/12

1. Miért mindig ez a vége…?
Sokszor leírtuk, de nem lehet elégszer: nehéz Kispest-drukkernek lenni. Sokszor gyönyörű érzés…még többször iszonyat kiégető. Főként az elmúlt közel 20 évünk, 1995 óta. Hogy minden biztató évre/félszezonra jön 3 nihiliszikus szezon. Hogyha valami épülni látszik, már nyugodtan jósolhatjuk, hogy úgy úgy járunk majd mint a Gyalog Galopp skót várurának kastélya. Leég, összeomlik, aztán süllyed el. Örültünk az NB1B-s sikernek, hogy a csapatot 1 év alatt lerohassza Pini. Örültünk Dolcetti mese-őszének, hogy utána Alvestelenítve, rossz edzőtúra után omoljon össze a kártyavár. Örültünk Hemy első 2 évének, hogy utána fokozatosan csússzunk be a moralesi éra légiósdömpingjébe és nézhetetlen csapatába, 300 néző előtt. És örültünk a tavaly nyári igazolásoknak, a remek ősznek, a hazahozott Sancinak – hogy a végén a megnyert EL-indulás a thrillernek is beillő pécsi derbi után meglegyen – de minek? 1 hónap a kuparajtig, keret nincs, csak a romjai, és persze mondhatjátok hogy egy Horét vagy Hajdút siratok, esetleg Némethet akik nem is játszottak, vagy Botist aki belassult a végére, igen, őket is siratom, mert bár már csak romjai voltak egy csapatnak azért a rom is több mint a kopaszon álló hegyorom, ami most van, ahol néhány tégla látszik csupán a lőporosraktár felrobbantása után. Miért nem fejeződik be egyszer szépen egy kispesti sztori? Persze lehet hogy Rossival most jön a Dolcettis ősz, a szerethető kiscsapattal aki esélytelenként húzogat oroszlánbajszokat, de ha így is lesz, Dolci óta tudjuk, vagy akár Morales óta, hogy az meddig tart. És ha az újabb talján is törülközőt dob be, mi a forgatókönyv? Újabb Supka kör? Mégegyszer nem hinném hogy ide tudjuk csábítani. Mással pedig nem működött a Hemingway Futball Corporation magyarországi ága. Szomorú.

2. Most akkor kinek írunk?
Mire az igéző őszt követő tavasz kifutotta magát, a kezdeti sikereket követő ponttékozlásba forduló lezárással, szépen visszakaptuk, hogy vannak játékosok akik megsértődtek a cikkeinken. Nyilván az osztályozókönyvekről lehetett szó, ahol sokszor ekéztük a srácokat, ez tény, de aki egy kicsit mélyebben nézi az írásainkat, láthatja, hogy sokkalta szívesebben dicsérünk, és ha minimálisan van mit, akkor az illető sose elmarasztalást kap. Gegét cseszegettük rendesen de majd minden cikkben ott volt, hogy miért nem hozza az őszvégi vagy a 2007-es pörformanszokat, mert akkor újra a tenyerünkön hordoznánk… Horét amikor lehetett 6-osokkal jutalmaztuk amiért meg a kommentelőktől kaptam meg a magamét… no mindegy. De amikor ez kiderült, hogy kb még el is vagyunk küldve a meccsek végén a pékbe, hogy “ezek a szerencsétlenek meg majd megint szidnak minket”, hát az ember elgondolkozik azon, hogy hétvégén utazol a csapat után, késő este hazaérsz, összeeszkábálod a cikkeket, föltöltöd, éjjel közepén lefekszel aludni, a saját kedvenc klubod spílerei szemében meg te vagy az ősellenség lassan. Ez sem jó érzés – noha a blog persze Nektek szól, szurkereknek, annak csak örülünk ha a játékosok is belepillantanak…viszont nyilván senki sem örül ha csuklik a sok anyázástól. Értetek vagyunk kritikusak, nem ellenetek, mondanánk a játékosoknak – ha már tudnánk, milyen lesz az idei keret.

3. Régi idők focija

Supkát dicsértem fentebb, egy fekete pontot viszont adok neki a sok piros mellé idén. Zelenka eltékozlására gondolok. Amikor rákérdeztem nála december elején, hogy mi lesz Sanyi, Dani és Zeli sorsa, ő annyit mondott a cseh vitézel kapcsolatban: “be kell látni, Zelenka nem tudott nekünk segíteni“. Nos, szakmailag Supka látta az edzésteljesítményeket, ő a szakvezető, én csak a műkedvelő szurker. DE. Hogy Szabó Tibi óta nem volt ilyen klasszik irányítónk, az tény. Pont ezért kedveltem Supka hozzáállását, hogy a modernfocis Moralessel szemben ő felvállalta a tradicionál keleteurópai irányítót a csapatba, és ezzel nekünk ajándékozott megannyi felejthetetlen pillanatot, hatalmas zsugákat, forintos (koronás?) labdákat. Zeli nálam, Hantánál, de ha kicsit figyelmesen hallgatózok bármely meccsen, hát a korzó nagy részénél kedvenc lett, mert fazon volt, mert bár a 2 lábtörés után lévő Fater is kétszer megkerülhette volna futás közben, mert bár helyes kis medicin feszült a mez alatt, azért visszacsempészett valamit nekünk a régiidők focijából a Bozsikba. Az Újpest elleni meccse ars poeticája lett idén ősszel, és hogy Kispest-like legyen a sztori, Öcsém tréfásan mondta akkor: “Hatalmas volt ma a Zeli! Szerintem ma láttuk itt utoljára“. Igaza lett. Sajnos. Nem tudott nekünk segíteni… Áhh.

4. Nem tudunk bánni az értékeinkkel
Nem ismétlem meg magam, s a korábban leírtakat, itt legyen elég annyi: nem tudunk bánni az értékeinkkel. Hol anyagi okok hozhatóak fel indoknak, hol a teljesítmény, de akkor is igaz: valamit nagyon nem tudunk. S ha Sanyi pénzszülte távozásán (bár ez is megér egy mistét, én magam áfonyabá vagy medvepuszi kommentelőnk véleményét osztom, vagyis hogy  minimáális jövőképpel tavasszal még láthattunk volna, de azt nem kapott – most már láthatjuk, miért) túllépünk, Némethén akkor sem tudok: kirúgjuk, pont a fiatalítás előtt, azt a Honvéd nevelés arcot, aki szemmel láthatóan remekül bánik a fiatalokkal (mind a Vasasnál, mind nálunk ez tapintható volt a meccseken-felkészülésiken látott jelenetekből), hát akkor arra már nehéz azt mondani hogy itt gondolkozunk is. Pedig szeretnénk azt hinni.

5. Csak a nevetés maradt
Újpesten legrosszabb teljesítményünknek, Diósgyőrben a legrosszabb túrámnak lehettem a tanúja ebben az évben, bár ahogy írtam, utóbbi legalább jól végződött. De amíg ősszel a kirándulásaink hangulata mellett a hősies eredmények is jöttek (Debrecen, Győr, utóbbi helyen oktatással, Zalaegerszeg), addig tavaszra a röhögés maradt – a Honvédgyőzelmek kevésbé.

Hát ez volt nekem 2011/12. Most pedig…

…most pedig jött volna egy zárszó, ehelyett megbeszélés esett be az ablakon, mókuskerék indul, szopóroller bepörgetve – reméljük a csapat nem követi a példámat az említett közlekedési eszköz kiválasztásakor és jövőre ismét egy legalább az ideit idéző pozitív élménycsokorral látnak el.

Nem érzitek őszintének a lezárásom? Nem csoda.

Kispest mindenhol!

V. Bencétől kaptuk imént ezt a képet, és mindenképp úgy éreztük, ki kell tennünk, mert egyrész piros-fekete, másrészt Bozsik-Puskás, harmadrészt Kispest, és legfőképpen mert tag, és Pécsett lett elhelyezve a vendégszektorban.

Amennyiben neked is van olyan képed, amin hasonló módon felcímkézett valami (stadion, városnév-tábla, utcatábla, Bede Ferenc vagy bármi) lett megörökítve, akkor feltétlen dobd át címünkre (csak.nepsport@gmail.com), hogy kirakhassunk egy remek kis galériát, hiszen: Kispest mindenhol!

Nyári játékoskeringő @ 2012/13

Érkezett [7]: Ibrahima Thiam-Iyane (szenegáli, szabadon igazolható), Mamadou Diakité (francia al-Ahli – szabadon igazolható), Drissa Diarra (mali, Bellinzona – Svájc, szabadon igazolható), Renan Nunes Belotti (brazil, Capivariano – Brazília, szabadon igazolható), Joel “Sunnyboy” Toe (libériai, szabadon igazolható), Alekszandar Ignjatovics (szerb, Borac Csacsak – Szerbia, szabadon igazolható), Szöllősi Ferenc (Baja, kölcsönből vissza).

Távozott [11]: Akassou, Botis, Bozovic, Ceolin, Hadzic, Hajdú Norbert, Horváth Adrián, Navarrete, Németh Norbi, Porcari, Sánta

Tervben [1-4]: olasz (?) balhátvéd, Ikenne-King, Zivanovic, Ihrig-Farkas (?).

Edzők: Supka Attila helyett Marco Rossi. Babócsy András kapusedző helyett Tóth Iván. Lőrincz Emil helyett Szijjártó István. (A korábbi szakmai stáb együtt igazolt Pécsre.)


05.30.: Supka Attila Pécsre távozott, az új edző Marco Rossi.

05.31. délelőtt: Akassou, Botis, Bozovic, Ceolin, Horváth Adrián és Navarrete távozott. [posztunk]

05.31. délután: Szerződést bontottunk Hadziccsal, Hajdú Norbival, Németh Norbival, Porcarival és Sántával [posztunk]

06.06.: Supka vinné Pécsre Sántát és Horváth Adriánt. (megjegyzés: Vajon miért bontottunk velük szerződést? Ha piacképesek, vagy legalább kellenek valahol, akkor miért nem ajánlottuk fel inkább őket cserealapnak?) [pepsifoci] Rossi mester körbenézne a Serie A fiataljai között, hátha talál valakit aki jó és bevállalná Kispestet is. [pepsifoci]

06.16.: Egyhetes történések: Horváth Adrián úgy néz ki Pécsre igazolt, Németh Norbiért az Eger érdeklődik. Vólent visszatért a soproni kölcsönből, Abass valószínűleg visszatér Vietnámból.

06.18.: Hirtelen és egyből ötöt is igazoltunk: Mamadou Diakité (francia al-Ahli – szabadon igazolható), Drissa Diarra (mali, Bellinzona – Svájc, szabadon igazolható), Renan Nunes Belotti (brazil, Capivariano – Brazília, szabadon igazolható), Joel “Sunnyboy” Toe (libériai, szabadon igazolható), Alekszandar Ignjatovics (szerb, Borac Csacsak – Szerbia, szabadon igazolható) [honvedfc.hu]

06.19.: Az első felkészülési mérkőzés: Bp. Honvéd – MFK Rimavska Sobota 4-0 (0-0)

Bp. Honvéd: Kemenes – Navarrete, Marshal, Remes – Zivanovic, Diarra, Ikenne-King, Vidovic – Peric, Délczeg, Plumb
csereként: Czuczi, Baráth, Czár, Hidi, Chukwuebuka, Ceolin, Vernes, Kostic, Toe (Sunnyboy)
gólok: Kostic (2), Hidi, Czár

Kínzó kérdések:

  • Navarretét és Ceolint nem küldtük még el?
  • A kezdőben szereplő Diarra már az új igazolás Diarra?
  • Hol van Diakite, Belotti és Ingnjatovic?
  • Zivanovic, Ikenne-King, Peric, Plumb, Kostic, Chukwuebuka próbázó?

06.20.: Állítólag a debreceni Vinicius Galvao lesz az az erőcsatár, akit Hemibá beígért, és majd érkezik. A brazil játékos 2008 óta játszik Magyarországon, de a 2009/10-es bajnokság óta nem lépett pályára az NB1-ben, és előtte is két év alatt mindössze 13-szor, egy gólt szerezve.

06.27.: A debreceni Vinicius Galvao néven futó brazil csatár pályára lépett a Ruzomberok elleni felkészülési mérkőzésünk első félidejében.

06.28.: Ikanne-King, a hetek óta tesztelt védekező középpályás Facebook-adatlapja szerint úgy látszik, már egy jó ideje a Honvéddal készül.

06.29.: Diaby két évet hosszabbított, úgy látszik a Paks elleni őszi 20 perc meggyőzte a szakvezetést a nélkülözhetetlenségéről. Szöllősi Ferenc visszatért a bajai kölcsönadásból.

06.29.: Hajdú Norbi minden jel szerint az NB2-es Zetében folytatja, Németh Norbi pedig Egerben.

07.02.: Marco Rossi a Veszprém elleni felkészülési mérkőzés után utalást tett egy Zivanovic nevű szerb játékosra, akit – bár ezt még nem erősítette meg a klubhonlap – leigazoltunk. Zivanovic az első, Rimavska Sobota ellen mérkőzésen játszott egy félidőt jobbszélsőként.

07.02.: Végre egy kis igazi örömhír: Lovric 2014-ig, Hidi 2015-ig hosszabbított. [honvedfc.hu]

07.17. Ibrahima személyében ha nem is elefántcsontparti, de szenegáli erőcsatár csak befutott. [honvedfc.hu]

07.23. Egy nappal az Ashdod elleni edzőmeccs után sok minden nem tisztult le. Ikenne-King, Zivanovics és egy új délszláv még mindig itt lábatlankodik, pályára lépett Vadócz, de Sanyival ellentétben ő valószínűleg nem jön haza. Torghelle történetét ismerve ez nem meglepetés, sajnos.

Mit műveltünk mi 17 éven át?

Ismét vége egy idénynek, és most kicsit vonatkoztassunk el úgy általában a dolgoktól, legfőképp az elmúlt héten történtektől, helyette inkább emlékezzünk meg a sikercsapatról.

Supimester egy nyilatkozatában utalást tett arra, hogy az őszi Honvéd játéka még a szakmabelieket is meglepte, hovatovább jónak, látványosnak tartották. Mi tagadás, olykor mi is. Egerszegen, otthon az Újpest, vagy a Videoton ellen, az idényzárón Győrben, hogy csak a legjobbakat emeljük ki.

Természegesen egy ilyen év nem csak az igen előkelő negyedik hely megszerzése miatt maradhat emlékezetes, hanem egyéb olyan, számokban, években mérhető dolog miatt is, amire most egy külön posztot szánunk.

Dimitrije Davidovic17 Utoljára az 1994/95-ös évadban fejeztünk be ilyen magasságokban egy bajnokságot. Davidovics mesterrel a kispadon az első meccs jól indult, 4-0-ra vertük otthon a címvédő Vácot (Kovács Kálmi három és Illés Béla góljaival), és ősszel is egész jól teljesítettünk, hogy jöjjön egy manapság szokásos, akkoriban viszont egyedülálló tél, és az összeomlás. Davidovics ment, érkezett helyére a klubmanagementből Kozma Misi, majd hét meccs után Török Péter. Az egész tavasz másról sem szólt mint, hogy kik fognak távozni, kik érkeznek helyükre a fakóból. Ekkor lett alapember a nagy ígéret Bárányos, tanultuk meg Vezér Ádi, Hungler, Kovács Béla vagy Gabala nevét. Velük kellett volna pótolni Kovács Kálmit, Illést, Sallóit, Stefanovot, Oroszt. Úgy látszik, a negyedik hely nem életbiztosítás Kispesten.

Hercegfalvi Zoltán14 Utoljára ennyi, vagy több gólt Kispest-játékosként még a 2008/09-es szezonban ért el Hercegfalvi Zoltán, aki akkor 28 mérkőzésén 14-szer talált be. (Többet legutoljára Kovács Kálminak sikerült összeügyeskednie, amikor 1994/95-ben 28/19-el végzett a Bajszos Bombázó.) Idén Danilónak a Hercegéhez hasonló teljesítményhez 16 meccs kellett, vagyis átlagosan 0,875-ös gólátlagot hozott. Hasonló eredményességért (ismétlem: hasonló!) egészen az 1986/87-es bajnokságig kell visszalapoznunk, hogy megtaláljuk Détári Dömét, és a 24/19 hányadosaként képzett 0,79-et. (Megjegyzés: 1991/92-ben a tavaszra visszatérő Kálmi 10/10-el zárt.)

13 Ha a győzelmek számát nézzük, újra ahhoz – a lassan – origóként kezelhető 1994/95-ös idényhez kell visszanyúlnunk. A felemás szezonban (ld. első pontunkban) 14-szer győztünk, hogy azóta a 12 legyen a maximum, amit 30 fordulós bajnokságban csak kétszer (egyszer épp Supkával), valamint 34, 36 és 38 fordulósokban egyszer-egyszer sikerült összehoznunk. Egy bajnokság mérkőzéseinek több, mint felén utojára 1993/94-ben, a Kuusela és Davidovics mesterek fémjelezte idényben nyertünk, egész pontosan 18-szor. Fényévnyi távolságok.

Török Péter10 Vereségeink ilyen relatíve alacsony száma szintén ritka vendég mifelénk. Az 1995/96-os Török Peti-féle szerelemcsapat 8-as teljesítménye óta mindössze egyszer, tavalyelőtt, a Sisa-Morales-páros csapata végzett úgy, mint az ideiek. Érdekesség, hogy a korábban átlagosan egy évtizedben volt két olyan év, amikor elértük a 10 vereséget, míg mostanság az arány épp fordított.

48 A 48 lőtt gól szintén nem történelmi magasság, mégis pont ugyanennyiért a 2006/07-es bajnokságig kell visszamennünk. Ne lepődjünk nagyon meg, de Supka Attilát már ekkor is ott találjuk bábáskodni a dolgok felett, annyi kiegészítéssel, hogy az idénynek még Dolcettivel futottunk neki. Viszont ha nem akarunk engedni a 48-ból, akkor máris 2001/2002-nél tartunk, valamint 51-nél, igaz 38 meccsen, amúgy pedig 1995/96 és 49. Ne feledjük, alig valamivel több, mint másfél gólos meccsenkénti átlagról beszélünk, ami Kispesten, a világnagy góllövők földjén legalább a történelmileg szánalmas kategóriába tartozik.

35 Háromnál is több csapatra való játékost szerepeltettünk idén a bajnokságban. A legtöbb meccsen Lovric (29), Debreceni, Botis (28-28), valamint Délczeg és Tchami (26-26) szerepelt. A  Hemingway-érában ez a 35 amúgy igen átlagos mutató, 2006/07 óta rendre 37, 32, 32, 34, 38 volt az elemszám.

Aldo Dolcetti1 Egy edzőnk volt egy bajnokság alatt, Supka Attila. Vicces, hogy mifelénk ebből is lehet statisztikát gyártani, de kénytelenek vagyunk, elég arra gondolni, hogy utoljára 2005/06-ban, Dolcetti húzott ki egy teljes évet. Ha nem számoljuk Gálhidi Gyuri 2003/04-es évét a második vonalban, akkor Dolcetti előtt szintén Gálhidi Gyurit találjuk, még 1998/99-ben, valamint Török Petit 1995/96-ban. Ennyit a nyugalomról.

92 Az 1945 óta íródó újkori klubtörténelemben Supka Attila 92 mérkőzésével a hatodik legtöbbet foglalkoztatott kispesti edzővé nőtte ki magát. Előtte olyan neveket találunk, mint id. Puskás Ferenc (197), Tichy Lajos (193), Komora Imre (164), Kalmár Jenő (125) és Preiner Kálmán (94). Bajnokok, kupagyőztesek, legandák. A vert mezőny se rossz eresztés: Babolcsay György (73), Bicskei Bertalan (71), Gálhidi György (60), Sós Károly (69), Lakat Károly (68). Attila: Isten otromba!

2100 A sportlap adatai alapján átlagosan 2100-an tekintettünk meg egy-egy mérkőzést a Bozsikban. A mélypont a tavalyelőtti 1300 volt, utoljára pedig a kiesés évében, 2002/03-ban jártunk ki legalább ennyen, akkor 2200-an. Ennek is örülni kell.

Kínzó péntek

Tegnap két etapban búcsúztunk el játékosoktól (délelőtt, délután), hogy mára kissé lenyugodjuk, vagy legalább aludjunk egyet a történtekre. Jelentem aludtunk, de nyugodtabbak sokkal nem lettünk, inkább újabb kérdések fogalmazódtak meg bennünk. Kertelés nélkül ezekből néhányat:

  • Ki fog igazán hiányozni a Sánta – Horváth, Botis, Navarrete, Hajdú – Ceolin, Akassou, Németh, Porcari – Bozovic, Hadzic távozó csapatból?
  • Supka Attila visz magával Pécsre játékosokat? Ivancsics például csak nála tudott igazán mutatni valamit az utóbbi időben, adná magát.
  • A tavalyi igazolások (Délczeg, Novák, Tchami) mennyire kötődnek Supkához? Maradnak, vagy Pécs?
  • Ki az aki akart, és ki az akinek kellett mennie?
  • Supka már télen tudta, hogy távozik májusban? Mióta van képben az olasz mester?
  • Előbb döntött Supka a távozás mellett, vagy a háttérben folyamatosan zajlik egy furcsa hatalomátvétel, aminek ő is az áldozata lett?
  • Pontosan mik a feladatai a nemzetközi igazgatónknak, milyen befolyása van a klubra, klubvezetésre?
  • Lesznek még távozók? Diabyval mi van?
  • Lesznek távozók a második keretből, különösen olyanok, akik most végre felkerülhetnének a nagycsapatba?
  • A második csapatból jönnek fel játékosok az első keretbe, vagy közös kerettel fog dolgozni a két gárda, hogy biztosítsák a folytonosságot?
  • Ki lesz az érkező fiatalok példaképe? Az MTK egy hasonló modellváltáskor megtartotta Jezdimirovicot, Illést és még néhány játékost, a fokozatosság elvét követték.
  • Az érkezők a kezdőbe érkeznek majd, vagy ismét mennyiséget igazolunk, hátha lesz közötte néhány használható játékos?
  • Mi értelme fél évekre igazolni, amikor sokakról már a felkészülési mérkőzéseken is látszik, nemhogy hasznára nem lesz a csapatnak, de még az NB II-esbe se férnek be, mert elvennék a fiatalok és a sérülésből felépült visszajátszók elől a helyet.
  • Úgy egyáltalán mi a hosszútávú koncepció Kispesten?
  • Úgy egyáltalán mi a középtávú koncepció Kispesten?
  • Úgy egyáltalán mi a rövidtávú koncepció Kispesten?
  • Június 13-án kezdődik a felkészülés, három hétre rá az Európa Liga selejtezői, nem sokkal később pedig a bajnokság. Ennyi idő alatt lehet a nulláról csapatot építeni?
  • És a végső kérdés: jelenleg a túlélésre játszunk?

Hirtelen csak ennyi, de a lista bármeddig húzható lenne. A szurkoló egyszerű ember, rajong, szeret, sok mindent elnéz, ha közben nem tekintik teljesen hülyének. Egy csepp őszinteséggel kiállva eléje szinte bármit képes elfogadni. Csak azt a csepp őszinteséget hiányolja épp és mostanság.

kezdőkép: konteo.blog

Egy újabb ötös csapott utoljára Hemibá tenyerébe

Alig három órája, hogy elköszöntünk négy futballistától, valamint Naverrététől és Bozovicstól, máris itt az újabb eresztés. Ezúttal öt, szerződéssel rendelkező játékossal szakítottunk, és kívántunk a további pályafutásukhoz sok sikert.

Eddig tizenegynél tartunk.

  • Hadzic, Emir: A boszniai csatár téli érkeztének tudtunk örülni, hiszen a felkészülési mérkőzések alapján (Dina mellett) a legépkézlábabb támadónak tűnt. Igazán jó meccse talán csak az idénynyitó Vasas elleni volt, ahol büntetőt harcolt ki. Ha pályára lépett, legfeljebb fél óra után megsérült, így nem igazán tudta bizonyítani, hogy nem az Esad-Macko-féle vonalba tartozik, vagyis olyan, aki a szerződéskötésig jó, majd nem. Három év volt hátra a szerződéséből, és talán kaphatott volna még felet, hátha.
  • Hajdú Norbert: Botis után egy másik cséká, a Hemingway-ére egy másik emblematikus játékosa búcsúzik. Norbi játszott nálunk balhátvédet, balfutót és úgy általában mindent, ahol ballábas játékost el tudunk képzelni. Az utolsó éve nem volt az igazi, de ettől még kösz mindent, Norbi, és valóban sok sikert a továbbiakban!
  • Németh Norbert: Tavaly nyáron kevés nagyobb örömünk volt, mint Norbi visszatérése. Anno Győrbe igazolásával, és az érte kapott pénzzel tartotta életben a klubot, baromira nem akart menni – ahogy állítólag most sem rajta múlott. Neki sem volt parádés idénye, sőt, magához képest még talán jó sem, de egy valóban kispesti érzelmű játékost, aki ráadásul maradni is szeretett volna, szóval egy ilyet jó lenne megtartani, hátha gerincet adna a jövő csapatának. Szintén egy hatalmas köszönet, Norbi! (És kérünk, ne a Honvédra legyél majd morci, hanem.)
  • Sánta András: Vezér és Rott, Vezér és Takács Tomi, Broki és Vezér. Mondanak ezek a párok valamit? A Kemenes és Sánta fémjelezte jelenkori eresztést simán hozzá lehet csapni a felsoroláshoz, mert ennyire jó kapuspárosunk tizenöt éve nem volt! Sánta képességei alapján egy kezdőkapus, sajnáljuk, hogy nálunk nem fért bele a koncepcióba. Hatalmas veszteség.
  • Porcari, Mathias: Az argentín támadó középpályás egy évre jött kölcsönbe, felet maradt. Újpesten jól szállt be a szétesett csapatba, de ennyi, és ez bizony nagyon kevés.

Ismét feltesszük a délelőtti kérdést: vajon ki marad?


Első körben egy hatos pakk a távozók listáján

Nem szaroztunk sokat a szombati győztes idényzáró óta, és tegnap elköszöntünk a mestertől, hogy megtudjuk Cinzano Martini Marco Rossi lesz majd az, aki büszke, hogy a Honvédnál dolgozhat. Természetesen ismeri a keretet, az elődje remek munkát végzett, célja a fiatalok beépítése, fazont szabni a csapatnak, és támadni, támadni, támadni. Mivel minden új edző így kezdi, ezért a misternek (ahogy Olaszországban nevezik az edzőket) mi is megadjuk a szokásos türelmet.

Akik viszont nem kaptak több időt, mert mint már említettem cseppet sem szaroztunk: máris távoztak a lejáró szerződésű labdarúgók, senkivel sem hosszabbítottunk. Kemény névsor.

  • Akassou, Jean-Baptiste: Talán az egész bajnokság legjobb szűrője, akinek bár eldurrant néha az agya, és távozásával fényesen bizonyítja a klubvezetés, mennyire képtelenek vagyunk jól bánni az igazi értékeinkkel. Az utóbbi fél évben nem játszott, amikor pedig piacképes volt, nem adtuk el. Érthetetlen.
  • Bozovic, Bojan: másodszorra is itthagy minket, túl fogjuk élni valahogy.
  • Botis, Sorin: A Tanár Úr. Pedzegette már egy ideje, hogy menne, tavaly is csak egy évet hosszabbított, húzza haza a szíve. Egy korszakos centerhalf búcsúzik a Honvédtól. Három idényt töltött nálunk, Debivel párban ők voltak a fix kezdők középen, és ha Andris csak annyira lesz jó játékos, mint Sorin volt, akkor hosszú évekre megoldódott a védelmünk kérdése. Köszönjük, Sorin!
  • Ceolin, Nicolas: Győrből fél évre kölcsönbe, március óta tudtuk, hogy megy. Több lehetett volna benne, ennyi sikerült, nem kár érte.
  • Diaz, Navarrete: Managere úgy harangozta be, Navarretét a Manchester City is tesztelte, tehát lehet valaki. Utólag kiderült, hogy a belga harmadik vonalból érkezett fél évre kölcsönbe és középhátvéd. Legjobb tudásunk szerint a második csapatban játszott egyetlen meccsecskét.
  • Horváth Adrián: A mislenyi pitbull, akit sokáig képesek voltunk lenézni, mit keres itt egyáltalán, de aztán valahogy mindig és mindenkinél bejátszotta magát a csapatba. Remek 13-14. játékos volt, hiányozni fog.

Vajon ki a lesz a következő?


Kecsöppel felszolgált catenaccio

Néhány hete érkezett postaládánkba egy kedves olvasónk – természetesen – fiktív alapokon nyugvó történelmi előretekintése, amit akkor még nem éreztünk időszerűnek, de ma, miután Supka Attila utódjának kinevezték Marco Rossit, úgy gondoltuk megosztjuk veletek.

A tovább után röhögjünk együtt magunkon.

2012. július

HonvédTV: ”Régóta ismerem a Honvéd tulajdonosát. Büszke vagyok, hogy Puskás Ferenc egykori klubjánál dolgozhatok, Szurgent Lajos kiváló segítség, európai középcsapat formálódik Kispesten.”Cinzano Martini a Honvéd új vezetőedzõje.

2012. október

Hemingway tulajdonos blogbejegyzése: A szereplés méltatlan a nagy múltú klubunk hagyományaihoz, váltanunk kellett.”

Cinzano Martini a pepsifocinak: A körülmények nem voltak európaiak, a játékosok két hónapja nem kaptak Erzsébet utalványt.”

Hemingway tulajdonos blogjában válaszol: ”Sajnos egykori vezetőedzőnk komoly mentális problémákkal küzdött. Egyébként sem tudom, ki hozta ide, egyszerű büfés volt az olasz harmadosztályban.”

2012. november

A Vasas közleménye: Marijan Vlak ismét bizonyította alkalmatlanságát, vele veszélyben a feljutás. Az új befektetőjelölt szerencsére már ajánlott egy magyarországi tapasztalatokkal is bíró szakembert, Cinzano Martinit.”

2012. december

A Nemzeti Sport címlapja: ”Hazatértem!” – Herczegfalvi Zoltán tudja, mit köszönhet George F. Hemingwaynek.

2013. január

Pepsifoci: ”A tervezett eritreai túra ugyan elmaradt, de a Honvéd játékosai kiváló körülmények között készülhetnek egy gyömrői általános iskola salakos pályáján. Rossz hír viszont, hogy Eduardo Njodo mégsem írt alá, a Fradinál ugyanis ingyen parkolóhelyet is ígértek neki.”

Hemingway tulajdonos blogbejegyzése: ”Nem értem mi a gond a salakos pályával, 30 centi hó alatt úgysem látszik…”

2013. február

Hemingway tulajdonos blogbejegyzése: ”A koszovói irányítónk sajnos már a játékoskijáróban megsérült, de célunk továbbra is a nemzetközi kupa.”

2013. március

Népszabadság főcím: Kispest, kis foci”

2013. április

Prukner László a Harmadik félidőben: ”Fontos kiesési rangadón szereztünk egy pontot a Fradi ellen. Ha Oláh Lóri nem marad le Bárányos beadásáról, nyerhettünk volna. Amióta Pölöskei Gábortól átvettem a csapatot, mentálisan erősödtünk. Én nem adom fel, bízom benne, hogy a hátralévő öt fordulóban megszerezzük a bennmaradáshoz szükséges 30 pontot.”

(Természetesen minden csak fikció, a szerző játéka a szavakkal.)