mert célunk csak egy van
Nemrég írtuk, amikor Lanza még csak 6 egymást követő meccsen lőtt gólt, hogy ha a Diósgyőr ellen is összejön, akkor a 7/7-el megismétli Döme 1984/85-ös teljesítményét. De vajon mikor és ki csinált utoljára 8/8-at?
(Az fontos, hogy egy idényen belül. A bajnokságokon átívelő gólmutatókat ember nincs, aki ki tudná bányászni. Illetve van, csak az nem én leszek.)
“Napilanzafame: a 7/7 már megvan, de mikor volt utoljára 8/8?” bővebben
Csak a szokásos: Lanzafame.
Vagy hogy mondják.
Néhány gyorskimutatás az eddig szerzett 24 gólunkról:
“Gólstatisztikákkal fogunk ki mindenféle szeleket a kritikusaink hálóiból” bővebben
Már abban a pillanatban éreztem, hogy ez az újdonsült blogozás fel fog pörgetni egy kicsit, amikor a legutóbbi posztban megígértem magamnak, hogy olvasni fogok a Diósgyőrről a meccs előtt, amiből aztán nem lett semmi, de szombaton többször is a meccsen gondolkodtam, hogy majd, ha adja a tévé, akkor megpróbálok belenézni, de nem lett belőle semmi, mert nem tudtam, mikor lesz a meccs, azt meg végképp nem tudtam, hogy adja-e a tévé.
Oda kéne figyelnie varzsiha térképésznek, hogy kellően informálja a nagyérdeműt, na mindegy, lényeg hogy Kamber nevét megint jól írták.
“Válogatott szünet után indul a heti Lanzafame tizenegyes a Tumblren blog” bővebben
Az MLSZ versenybizottsága Csillus Ádám jogtalan szerepeltetése miatt kizárta a Soroksárt a Magyar Kupából, így az előző fordulós ellenfelével, a megye egyes Ménfőcsanakkal játszunk november 30-án. Ménfőcsanakon.
(via NSO, mert az MLSZ dokumentumtárában egyelőre nincs semmi infó)
Hátha.
Gondolom a mobilos csetkliensek megvannak. A világon ugye a WhatsApp és a Facebook Messenger a legelterjedtebb, itthon a Viber, és még viszonylag sokan használnak Skype-ot, Hangoutsot, iMessage-et, satöbbit.
Mi egy sokadikkal, a feljövőben lévő, baromira sokat tudó, és agyontitkosított Telegrammal kísérletezünk. De még hogy!
Végre megnyertünk egy olyan mérkőzést az OTP Bank Ligában, amelyet nem szoktunk megnyerni. Szombaton 2:0-ra hoztuk a Diósgyőr elleni összecsapást, és ezzel az eredménnyel továbbra is a négyes élbolyban maradtunk. A mérkőzés előtt jobban izgultam, mint az úgynevezett „nehéz” mérkőzések előtt, mert a diósgyőrihez hasonló mérkőzéseket, amelyek a papírforma alapján a Honvédnak állnak, és amelyek segíthetnének minket szezonbeli céljaink eléréséhez, eddig elveszítettük. Szombaton viszont máshogy történt.
“Az Öreg egyre durvábbakat blogol, lassan érdemesebb lesz őt olvasni, mint minket” bővebben
Bp. Honvéd – Diósgyőr 2-0 (g: Lanzafame, Koszta)
Végre. Valahogy a Rossi-érákban nem megy az alsóházi, kilátástalanul futballozó csapatok ellen. Képesek vagyunk nullázni egy Mezőkövesd ellen, a Gyirmótnak gólt sem rúgni, szenvedni Pápán (és kikapni rendre), tavaly benntartani a Vasast (és majdnem a Felcsútot), miközben gyakorlatilag csak úgy lehet valaki bajnok vagy dobogós, hogy legalább 3-4 pontot elszedünk tőle.
Idén talán kicsit máshogy lesz/van. Kikaptunk a Vasastól, a Videotontól és a Fraditól (kétszer), mindhárom előttünk áll. Ezen kívül Kövesden, és pássz. Vagyis végre lent kezdtünk el pontokat gyűjteni, viszont egyre inkább hiányoznak a korábban megszokott meglepetések, hogy valóban előreléphessünk.
“Ilyen az, amikor behúzzuk a (dőltbetű) kötelezőt (dőltbetű vége)” bővebben
És igen, ezt maga az Öreg mondta.
Az Öreg most épp a fegyelmi bizottság fegyelmezési gyakorlatának visszásságairól blogolt, és valóban érdekes témákat feszeget. Például:
hogyha egy büntetésre szakosodott testületnek a tagok 75%-át kell egyszerre büntetni ugyanazon okból, akkor vagy csupa bűnöző van a tagságban, vagy valami nagyon rossz a törvényekben
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. “Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
