Van baj

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a tegnapi* meccsélményt, csupán annyit mondanék: a leguánok a szünetben a kezdőkörben, a csapat pedig egészében lángolt.

*_ egész pontosan: szombati, de csak most volt időm (vh) kitenni RW már vasárnap megírt posztját. illetve már tegnap feltöltöttem, de akkorát bénáztam, hogy nem nyomtam meg a publikálás gombot. amúgy pedig üdv Kolozsvárról.

“Van baj” bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a “kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy “mikor lesz már szombat?!“-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

“Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben

Utóhangok két vállalható bukáshoz

Bármilyen fura ez most, de nem feltétlen rossz érzés most KISPESTINEK lenni, egy kupakiesés (?) és egy vereség ellenére sem…

Nagy küzdés, nulla pont, de hátha lesz még jobb is…

A vállalható vereség az egyik leggyászabb fogalom a drukkerek körében – vagy legalábbis nálam biztosan. Ez a definíció az, amit akkor mondunk, ha valamivel vigasztalnánk magunkat akkor, amikor különben nincs más kapaszkodó. Valahol jól rímel a vállalható vereség a szerethető csapat naftalin- és egervárisanyibácsi szagú lózungjához, amiről mindig Hornby Focilázának egyszeri angol edzője jut az eszembe, aki azt sütötte el annak kapcsán, mikor sorozatos 1-0-ás, nézhetetlen győzelmek után ekézték, hogy ő nem szépen játszani, hanem győzni akar, bajnokságot azért adnak. Hát az biztos, hogy vállalható vereségekért és emelt fős kupakiesésekért max együttérzés jár, de most mégsincs rajtam az “utálok mindenkit hangulat“, biztos a szezoneleje teszi, de tényleg és őszintén elismerően tudok nyilatkozni a csütörtökünkről és a tegnapról.

“Utóhangok két vállalható bukáshoz” bővebben

Az év első meccsén legalább nyertünk, komolyabb következtetést viszont nem érdemes levonni belőle

Bp. Honvéd – Zalgiris Vilnius 3-1

A meccs előtt mintegy másfél órával nyugodtam meg először, amikor a Hősök terénél felszálltak a vilniusi szurkolók a 105-ös buszra, és legalább hármójukon is ott feszült a zokni-szandál-kombó. Akkor már éreztem, itt nem veszíthetünk, hogy Litvánia annyira menthetetlenül Kelet-Európa, hogy igazolva látszik minden, amit a Hajnal-féle Trieszt-Szentpétervár-tengely beemelt a társadalomtudományokba.

Ha valaki zokniban és szandálban érkezik Budapestre, a zokni és szandál Világfővárosába, az pontosan tudja hova érkezett, az egy a vérünkből, legyen bár átmenetileg szovjet, a valódi énjét képtelen volt bedarálni a rendszer. Ha pedig zokni és szandál, akkor nem veszíthetünk, mert olyan nincs, hogy saját magunk, az egész életfelfogásunk ellen vesztesen jöjjünk ki egy párharcból.

Így is történt, tipikus Moháccsal, nemes elbukással és szép halállal a Vilnius részéről, amolyan magyarosch meccsen.

“Az év első meccsén legalább nyertünk, komolyabb következtetést viszont nem érdemes levonni belőle” bővebben

Napikispest 2019.06.13.

Skvorc out // klasszikus szerződésbontással távozik. (via honvedfc.hu)

Bamba out // nem éltünk a szerződésében szereplő plusz két éves opcióval. (via honvedfc.hu)

Ben-Hatira // úgy néz ki, hogy marad. (via NSO)

Hegedűs Márk, Kovács Nikó és Luki // egy-egy év kölcsön után velünk kezdte a felkészülést. (via honvedfc.hu)

aktuális keretünk «« || »» játékoskeringő

valamiért van egy olyan érzésem, // hogy lesz ma bőven frissítés ebben a (vagy egy másik) posztban.

update // nem lesz, hiszen végül nem jelentettek be ma senkit és szinte semmit Sannino bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

“Napikispest 2019.06.13.” bővebben

Napikispest 2019.05.28.

gianlucadimarzio // (nyilván) innen tudjuk meg, hogy az új mister (Sannino) új kapusedzőt is hozna a klubhoz, név szerint Vlada Avramovot, egyenesen a Serie B-ből épp feljutó Bresciától.

Avramov egyébként kétszeres szerb válogatott, és egy hosszú olaszországi karriert követően, tavalyelőtt vonult vissza az FC Tokiótól. (via gdm)

Bamba // a csakfoci úgy tudja, hogy nem élünk az opciós jogunkkal, és kedvenc ágyúsunk, N’Ganon is távozik.

“Napikispest 2019.05.28.” bővebben

Megvan az új edző: Giuseppe Sannino

Kopasz is, olasz is, mi baj lehet belőle?

Nem állíthatjuk, hogy az elmúlt napok pletykacunamija, és főleg Cor$$$ állítólagos újabb feltűnése után, – amire ráerősít, hogy a jó Gianluca di Marzio elsők között hozta le a nevét – nagyon meglepődtünk volna. Olasz, 62 éves, a transfermarkt számításai szerint átlagosan 0,91 évet tölt a csapatainál, szóval a jövő embere.

Mondjuk az is igaz, hogy bőven van neves klub a múltjában, szakvezetett az olasz egyben, az angol kettőben és a görög egyben, azonban ha megnézzük, hogy általában melyik hónapokban távozott a klubjaitól, akkor bizony kicsit összeszorul a gyomrunk. Rendre, időben visszamenőleg: május, január, február, november, november, december, augusztus, november, május, szeptember, május, június, június, június, február – vagyis fifti-fifti arányban fejezi be a bajnokságokat. Utoljára legalább harminc meccses szezonja 2013/14-ben volt, előtte pedig 2011/12-ben, és egész pályafutása során talán ha ötször jött össze neki – huszonvalahány klubnál. Erre mondják azt, hogy ajvé.

De persze, tartja magát a mindenkori lózung: adjuk meg neki az esélyt.

címlapkép: a Bp. Honvéd edzőt bejelentő videójából


Igazán elkényeztetünk titeket, hiszen egyszerre ketten is posztoltunk az új edzőről: hanta // robwarzycha

Hemy örök?

Hiába távozott el a klub éléről a Pappa a tavasz közepén, és hiába “aggódtunk” páran, hogy vége a legendás kispesti kommunikációs bravúroknak, és eljön a szőröstökű profizmus ideje, vége az egy nap alatt menesztett edzők és helyére jövő kalandorok időszakának, és hogy ki kell bírnunk a legendás keddi vlogok nélkül. Nos, félelmünk alaptalan volt – az új vezetőség már az elején leszögezte, hogy bár nem vesznek át mindent a karizmatikus elődjüktől; azonban ami jó, például a decens gazdálkodás, azt megtartják. Ezek szerint még mást is. Nem elég, hogy EL előtt egy hónappal, biztos, ami biztos, eltakarítjuk az útból a regnáló szakvezetést, nehogy minimális összeszokottsággal forduljunk a selejtezőkre (gondolom az “arra az egy körre mit izguljunk” jelszóval), de a csúcs még csak most jön. Sannino mester csodálatos bemutatóvideóját nézve a honlapon, hát csak annak nem ugrik be a George Francis Communication Inc. édes emlékképe, aki az elmúlt 13 évet egy ferencvárosi betonbunkerben töltötte Crnomarkovics poszterek csókolgatása mellett, egy Bodnár gyúró arcszőrzetéből szőtt függőágyban héderezve. Tényleg félelmetes a stílusbeli hasonlóság, max a jól ismert faasztalos sajtószobát cseréltük le egy lőrinci családi ház hátsókertjére.

Várom a nyarat és a további kacagásokat.

Update: egyik fotósunktól származó belső hír, hogy a legutóbb 2018 őszén az az Enterobacterese csapatában pályára lépő Enrico Sarmonella lehet az első új igazolás idén. Igen, ő az, aki már 4 éve is próbázott nálunk egy téli edzőmérkőzésen, de akkor az anyagiakban nem tudtunk vele megállapodni, talán majd most.


Igazán elkényeztetünk titeket, hiszen egyszerre ketten is posztoltunk az új edzőről: hanta // robwarzycha