Napikispest 2019.11.12.

magyarfoci, Sannino, kommentelés

  • apró érdekesség tizenkét forduló után //
“Napikispest 2019.11.12.” bővebben

Sannino lassan pályára lépés nélkül is hozza Molnár Zoli lapstatisztikáját

Osztályozókönyv // Honvéd – Diósgyőr 1-0

Pár sorozat //
  • Sannino sorozata ez elmúlt hat meccsen: sárga, sárga, sárga, sárga, eltiltva, sárga-piros.
    • A vonatkozó kimutatások szerint Monyó a rekordévében, 2001/02-ben 32 meccsen 11 sárgát és 1 pirosat hozott össze.
  • Lanzafame sorozata ez elmúlt négy meccsen: gól és sárga, gól, gól és sárga (negyedik), gól.
    • Lanza rekordja 2016/17-ben 7 meccsen 7 gól, és 2017/18-ban 5 meccsen 5 gól.
  • N’Gog és Kulach játszott percei együttesen az elmúlt tíz meccsen: 90, 15, 0, 0, 0, 0, 0, 0, 0, 0
    • Vonatkozó nem játszó rekordként felhoznám magamat: nekem 105 percem sincs.
  • Az elmúlt tíz meccsen szerzett pontjaink átlaga 1,9-re nőtt. Utoljára ilyen magas 2018 októberében volt, szintén egy Diósgyőr elleni győzelmet követően. Érdekesség, hogy amíg most egy 1-es átlagról emelkedett fokozatosan, tavaly 2,2-ről zuhant be, majd a zuhanás meg sem állt egészen 0,9 pont/10 meccsig (2019 március).
“Sannino lassan pályára lépés nélkül is hozza Molnár Zoli lapstatisztikáját” bővebben

Osztályozókönyv és gyorsadatok a Rákóczi elleni győzelemhez

Bp. Honvéd – Kaposvár 2-0

  • Lanzafame ezúttal berúgta a büntetőt: 1-0;
  • Moutari megint kihagyta (4x);
  • Moutari berúgta: 2-0;
  • Moutari megint kihagyta (5x);
  • Kamber megint kihagyta (3x);
  • Batik kapufa;
  • Lanzafame kapufa;
  • Sannino sorozatban negyedik, összesen ötödik sárga – eltiltás jön.
  • Először nyertünk hazai pályán, és a nyert pontokat nézve először állunk felsőházas pozícióban a tabellán. Előttünk csak a Kinizsi, Légierő, Petőfi, Munkás, pardon, Videoton, Mezőkövesd, FTC, Felcsút, Kisvárda.

Történt bármi egyéb a Rákóczi ellen?

“Osztályozókönyv és gyorsadatok a Rákóczi elleni győzelemhez” bővebben

Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig

Mezőkövesd – Bp. Honvéd @ Mezőkövesd, 17h

A Fortepan még mindig az egyik kedvenc oldalam a Hungaricana mellett. Minap az értekezlet szóra kerestem rá benne egy unalmasabb megbeszélésen kókadozva, náthásan, betegecskén. A régen minden jobb volt kikezdhetetlensége azonnal kikezdődött bennem, amikor megláttam az ugyanúgy unatkozó, az érdeklődés minimumfokát még a kamera kedvéért sem megvillantó arcokat. Akkor tudtam, megérkeztem.

Ennek ellenére fejtágító következik, ahol kivételesen nem grafikonokat kell majd nézegetni a végtelenségig, nincs benne termelési jelentés, helyette kaptok mindenféle kérdéseket, amik senkit sem érdekelnek általában, engem mégis foglalkoztattak szombat kora reggel. Dohányozni, pohár vízért nyúlni, kissé elszenderedni ér, és az sem ciki, ha menet közben kimész a mosdóba, majd vissza sem jössz.

“Morális kérdések feszegetésével valamint fogalomdefinícióval ütjük el az időt Mezőkövesdig” bővebben

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Két jó igazolás, ilyen is volt idén

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

“Ízlések és pofonok” bővebben

Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét

Mélyül a gödör és csúszós a fala | Bp. Honvéd – Debrecen 2-3

Na, ma este jön az első most-vagy-soha meccsünk!– mantráztam előbb egész nap magamnak, majd késődélután pedig az egy hét igazolt távollét után végre visszatérő Öcsémnek a pálya fele menet. Mindehhez persze kötelező RW-nyavalygással hozzátettem: most még bizakodok, aztán hazafele majd sírni fogok. Hogy is van Hanta örökbecsű idézete Verebes Mágustól? „Egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”? Hát, rohadjak meg, én sem.

“Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét” bővebben

Van baj

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a tegnapi* meccsélményt, csupán annyit mondanék: a leguánok a szünetben a kezdőkörben, a csapat pedig egészében lángolt.

*_ egész pontosan: szombati, de csak most volt időm (vh) kitenni RW már vasárnap megírt posztját. illetve már tegnap feltöltöttem, de akkorát bénáztam, hogy nem nyomtam meg a publikálás gombot. amúgy pedig üdv Kolozsvárról.

“Van baj” bővebben

Paksról utólag, egész más nézőpontból

Ne maradjon el a beszámoló ezúttal sem, mégha retrospetív is lesz a poszt

Hogy képzavarral éljünk, sajnos ezúttal Karakó(szörcsög) szántotta be az Ekét és az egész csapatot (fotó: Lovi – 1909foto.hu)

Mit tesz az idő, akár másfél nap, ami a vasárnap este (= egy vasárnap késődélutáni meccs esetében a beszámolóposzt klasszik ideje), és a kedd dél közt telik el… Főleg, ha olyan kulcsesemény fémjelezte másfél napról van szó, mint amilyen a tegnapi hétfő volt. Bizony, ha nem zuhanok bele Paksról hazaérve az ágyba, és inkább megerőltetve magam, gépelni kezdek, akkor egy szoftos világvége cikk íródott volna – azért csak szoftos, mert az optimista kicsengésű diósgyőri beszámolómat nyilván nem akartam volna zárójelbe tenni teljesen, másrészt borzalmak ide vagy oda, valahol még bíztam az átigazolási időszakban, főleg haloványan, és ambivalens érzésekkel, a Zsoldy visszahozatalában. Mióta ez pedig bekövetkezett, a “kurva nagy bajban lehetünk idén” kicsengése a paksi meccsnek hirtelen átváltozott egy “mikor lesz már szombat?!“-ba. De kicsit lenyugodva, most komolyan: tényleg minden megváltozott volna?

“Paksról utólag, egész más nézőpontból” bővebben

Utóhangok két vállalható bukáshoz

Bármilyen fura ez most, de nem feltétlen rossz érzés most KISPESTINEK lenni, egy kupakiesés (?) és egy vereség ellenére sem…

Nagy küzdés, nulla pont, de hátha lesz még jobb is…

A vállalható vereség az egyik leggyászabb fogalom a drukkerek körében – vagy legalábbis nálam biztosan. Ez a definíció az, amit akkor mondunk, ha valamivel vigasztalnánk magunkat akkor, amikor különben nincs más kapaszkodó. Valahol jól rímel a vállalható vereség a szerethető csapat naftalin- és egervárisanyibácsi szagú lózungjához, amiről mindig Hornby Focilázának egyszeri angol edzője jut az eszembe, aki azt sütötte el annak kapcsán, mikor sorozatos 1-0-ás, nézhetetlen győzelmek után ekézték, hogy ő nem szépen játszani, hanem győzni akar, bajnokságot azért adnak. Hát az biztos, hogy vállalható vereségekért és emelt fős kupakiesésekért max együttérzés jár, de most mégsincs rajtam az “utálok mindenkit hangulat“, biztos a szezoneleje teszi, de tényleg és őszintén elismerően tudok nyilatkozni a csütörtökünkről és a tegnapról.

“Utóhangok két vállalható bukáshoz” bővebben