mert célunk csak egy van
Minden héten azt írjuk, hogy ezt már nem lehet tovább fokozni.
De lehet.
Mindig lehet.
Tovább küzdünk a bajnoki címért. “Folytatódik a KISPESTI CSODA: újból a végén húztunk be egy thrillermeccset!” bővebben
Egy, talán két tízperces időszakot leszámítva végig kontrollált meccset gyűrkőztünk végig tegnap este, és amikor már-már elhitte az ember, hogy a meddő mezőnyfölényen túl sajna más ma itt nem lesz, jött két fejes, Eppel meg Baráth, és mindkettő számunkra jól sült el. A Vasas pedig mindeközben lehetetlenmód győztes gólt rúgott a PácSó arénában – szóval ha olyan optimizmuspápa lennék, mint Hanta, már egész messzemenő következtetéseket vonnék le ezekből a történésekből, de mivel realista arc vagyok, maradjunk annyiban, hogy egyelőre tovább folytatódik a kispesti tavaszi menetelés. (!!!!!) “Őrült utolsó 10 perccel ismét az élen!” bővebben
Ennyit tudok mondani ítéletként a tegnap estéről. Ám nincs most helye a vereségekkor szokásos ostorozásoknak, úgy hiszem. Bár nem játszottunk jól, főleg a második gól után nem, nyilván, de egy percig nem éreztem, hogy a csapat beleszarna/kishitű lenne/gyengébb volna ellenfelénél. Utóbbit egyáltalán nem éreztem, ezért is fájó a kupabúcsú, úgy látszik, idén nagyon nem megy nekünk a Fradi ellen, lehetnek akármilyen tré formában, a Sors nem nekünk írja a forgatókönyveket. “Ez most nem jött össze” bővebben
No, ebből még akármi is lehet, hogy Doki barátom örökérvényűjét idézzem. Röviden úgy összegezhetnék: láthattunk egy típusos “utóbbiévekbeli” Fradi-Honvédot, zsákszámra kihagyott helyzetekkel és ostoba védelmi hibákkal a mi, semmi különös teljesítménnyel és 1-2 klasszisjátékossal az ő oldalukon. És persze megint ők nyertek.
De most csak egy góllal – és az MK-ban van ugye visszavágó is. Nem lefutott ez még. “A meccs Kispesten dől el” bővebben
Adott egy rendezvénysorozat, ami igazából élőben jó, szavakban visszaadni nem nagyon lehet, és nem is érdemes.
Miért írunk róla akkor mégis minden egyes alkalommal? Nem is tudom…
Talán azért, hogy legyen róla emlék, mert ezek az esték is fontos részei a mi szurkerségünknek. Igen, azt hiszem ezért! “Futballházi esték 3.” bővebben
De most tényleg, nem? Idén minden teljesen, vagy félig zivataros meccsünket behúztuk, amikor viszont elállt a zuhé bőven meccskezdet előtt, baj lett. Ma nem. Szünetben jött a záporrobbanás, az MTK pedig atomjaira hullott (sőt, már előtte jóval). A Randomországot meg mindjárt elmagyarázom. “Az eső sem mossa le rólunk, hogy esőmenői vagyunk Randomországnak” bővebben
Tamástól, a Pestről Diósgyőrbe szakadt jóbarátomtól a 90. percben érkezett az sms, utalva a mai látogatásunkkor tőlük kapott, a kertjükben termett három gigazöldségre: “Látod, a cukkinik… Ha ezt tudom előre, még többet adunk :)”. Hát igen. Tőlük cukkiniket meg egy remek délutánt, a csapattól pedig első miskolci helyszíni győzelmemet kaptam. Kellett ez az elmúlt hetek után. “Megint bejött az eső-sárgamez kombó, Miskolc is tudja már, hogy Eppel a gólkirály” bővebben
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. “Helyünkön vagyunk” bővebben
Meccsarcnak tegnapról három olyan srácot választhatok, akik igazából szezondíjat is kaphatnának, lévén egész évben nagyobb hullámvölgyek nélkül hozták a megbízhatót, nem egy esetben pedig az extrát is. “Meccsarc: szezondíj is mehet…” bővebben
Mondom a lényeget: Nagy Gerit kihagyni bődületes hiba volt, Rossi tehát kockáztatott, amivel nem csak minket lepett meg, hanem félő, már az elején elbukta a meccset.
“Nem fogom Rossira kenni, mert annál sokkal gyengébbek voltunk” bővebben
