Mivel mostanra jutottam el oda, hogy legyen időm írni a tegnap tapasztaltakról, volt rá érkezésem, hogy még este beleolvassak a kommentárokba és az ilyen-olyan közösségi felületeken történő eszmecserékbe, szurkolói kinyilatkoztatásokba. A helyzet az, hogy azoktól sem lettem boldogabb, ha már maga meccs nem lett volna elég. A következő bekezdésekben így – előre szólok – ellene megyek a közhangulatnak – hogy rohadjak meg.
„Szimpatikus vesztes, szimpatikus edzővel, ez tök jó, csak sehova sem vezet” bővebbenSzerző: robwarzycha
Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt
Kispest – MOL Videoton Fehérvár Parmalat FC Vidi Alba Volán stb. beharangozó
Pár éve (volt az már 8 is), Doki barátom esküvőjén Apu éjjel 3 magasságában egy darabig Tóth Bálintos elrévedéssel nézte az elektromos cigány által ezerrel tolt „Azért vannak a jó barátok„-ra a tánctéren hőzöngő csoportosulásokat, lemondóan megrázta a fejét, majd teljesen indokolatlanul közölte a mellette álló Totóval: „…bassza meg, én már csak maradok Honvéd-drukker!” – és kiment sörért. Jelen bevezető apropója nem (csak) Fater ultraprogresszív kommunikációjának mélyelemzése és örök mementó állítása, hanem e mondat állandó újjászületése bennem. Mindig, de mindig, amikor már kifogyna az energia belőlem Kispest ügyben, például idén, a sokadik, korzós #faszkivan életérzés beütésekor: akkor történik valami, és én maradok Honvéd drukker (=húzok ki a pokolba kívánt hétvégi meccsre).
„Amikor már épp menne el a kedvem az idénytől, valahogy valami mindig visszaránt” bővebbenÍzlések és pofonok
Újpest után, szünet előtt
Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?
Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.
„Ízlések és pofonok” bővebbenIsmétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét
Mélyül a gödör és csúszós a fala | Bp. Honvéd – Debrecen 2-3
Na, ma este jön az első most-vagy-soha meccsünk!– mantráztam előbb egész nap magamnak, majd késődélután pedig az egy hét igazolt távollét után végre visszatérő Öcsémnek a pálya fele menet. Mindehhez persze kötelező RW-nyavalygással hozzátettem: most még bizakodok, aztán hazafele majd sírni fogok. Hogy is van Hanta örökbecsű idézete Verebes Mágustól? „Egyszerűen nem tudok tévedni ebben a rohadt futballban”? Hát, rohadjak meg, én sem.
„Ismétlőjelbe tehetjük a múlt heti beszámolóposzt címét” bővebbenLassan ki kéne egyenesedni, igaz, ehhez a legnehezebb sorozat köszönt ránk
Kispest-DVSC: az első szalmaszál
Melodramatikusan először utolsó szalmaszálat akartam írni az alcímbe, amibe kapaszkodhatunk a holnapi meccs kapcsán, de rá kellett jönnöm, ez azért még tőlem is sok lenne. Viccet félretéve, a héten posztban és kommentekben is kongattuk a vészharangot, de szerencsére ezt egyelőre időben történő ébredésként foghatjuk fel inkább, hiszen 30 forduló van még hátra, idő tehát bőven van javítani. A klubhonlap vidám, a csapat (állítólag) vidám és imádja Sanninót, Kambi szerint nincs gond, visszatért Zsoldy, mitől kéne egyáltalán tartanunk?
„Lassan ki kéne egyenesedni, igaz, ehhez a legnehezebb sorozat köszönt ránk” bővebben