mert célunk csak egy van
A tegnapi szikrázó napfény és az utóbbi hetek erőteljesebb hideglelései után simán vállalható hőmérséklet viszonylag komoly vonzerőt jelentett az egész heti irodai munkát követően egy kis levegőzésre, nem volt hát kérdés az edzőmeccs-látogatás. Ráadásul már csak két hét van hátra az idén extrarövid alapozásból, szóval lassan (gyorsan) már az a fázis jön, amikor körvonalazódik a kezdő. Ki kellett menni, na. „Második” bővebben
Első edzőmeccsem volt idén a tegnapi, és mivel a felkészülési időszak közepe fele járunk, úgy 3 héttel annak elindulása után és megintcsak 3 héttel a tényleges szezonrajt előtt, érdemes cezúrát vonni a szokásos „Hogy állunk?” kérdés mentén, amit most meg is teszünk, természetesen szokás szerint szerteágazó gondolatok ad-hoc tolulása mentén. „Első” bővebben
A fenyőfa alatt üldögélve, halászlémámorban és csillagszóró-illatban ezúttal egy rendhagyó, kissé melankolikus, kissé elmélkedős poszttal kívánunk mindenkinek szépeket az ünnepekre. „Csak Karácsony…” bővebben
Hosszú ősz után vagyunk, hisz júli végén kezdtük, és most, december közepén hagytuk abba ezt a félszezont (kétharmad-szezont?). Nem mondhatni, hogy egyenesvonalú egyenletes mozgást végeztünk, volt itt minden, mint a „kedvenc” klubunk nevével fémjelzett kolbászban annak idején: remek start, hullámvölgy, kilábalás, visszalábalás, kupaégés, remek túra, majdnem-bravúr, igazi bravúr, jó Rossi-döntés és Rossi hiszti, soha meg nem érkező erőcsatár – azaz semmi sem változott, tapossuk tovább a klasszikus kispesti futballidények egyikét. „Hosszú ősz után” bővebben
