robwarzycha

Itt a méltó „büntetésem”…

Ha Feczesinéket is ilyen arccal várja a védelmünkben, az már nem rossz (Forrás: sportulmuresan.ro)

… a Sors részéről arra, hogy tegnapi posztunkban figyelmetlenül új román balvédőként hivatkoztam szegény Szilágyi Lórándra (hiába, ez van ha az ember nem jár edzőmeccsekre, az ankéton pedig fél füllel csak annyit csíp el a Papa szövegéből, hogy „új… próbázó… Romániából… balhátvéd…„). RW hülyeségeket ír, hát akkor leigazoljuk a srácot, hadd írhasson róla hetente – gondolhatta a vezetőség (ha olvasna minket), és ímhol a véglegesített szerződés. Az erdélyi (marosvásárhelyi) születésű védőt kőkemény arcként harangozza be a klubhonlap, reméljük ez a jóslat jobban beválik, mint fél éve Konénél a „10-et ver tavasszal, figyeljék meg” jövendölés, vagy anno 1991 nyarán Negrau esetében a villámléptű csatár projekciója (Ádi minden volt, csak villámléptű nem, de más skilljei miatt igencsak szerettük).

Ha még interjúkat is csinálnék, élőben is tolhatnám a mea culpát az új szélsővédőnknek, ennek hiányában csak így online, és remélem, egy év múlva már kétszeresen bánkódok majd a hibám miatt, mert valóban egy új Mátyus, azaz szerethető favágó kvártélyozta be magát a kispesti tizenhatos bal fölső sarkára.

Sikeres szezonokat Kispesten!

…közben vége a szünetnek…!

Valahogy elment ez a nyár – mármint a focinyár. Én már hetek óta csak nyalogatom a Honvédsebeim, idén, szégyenkezve bevallom, egy edzőmeccsre futotta az erőmből + az ankét, kiégés volt ez a javából, láthattátok, hogy kevesebb is volt az RW-cikk, mint magyar sztárcsatárnév Papa H. noteszében, csak most kezdek érezni valami zizegést. Na nem az igazi ez sem, de legalább van, és most már ennek is örülök, végül is 5 nappal a hivatalos szezonrajt előtt mégjóhogy’ legalább ennyi azért megmozdult bennem.

No meg Hanta kalbászos cikkében már követeltétek a kibeszélőt a rajtra, úgyhogy kettőt egy csapásra!

RW gondolatok + felhívás keringőre komment-téren. Csak itt, csak ma. „…közben vége a szünetnek…!” bővebben

Én nem értem, ő mit keres itt már három éve, de örülök

A kép, amit bármikor szívesen nézünk: farag a szerb favágó, hullik a forgács! (via nb1.hu)

A honlap örömmel értesít mindenkit, hogy Ignja papával hosszabbítottunk egy csöppnyi évet. Nem sok, de egy azonnal távozásnál mindenképpen több! „Én nem értem, ő mit keres itt már három éve, de örülök” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy „végre vége„, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és „még egy ilyen szar félidényünk nem lehet„.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. „Happy (?) End” bővebben

Nehéz ügy

A kérdés nem könnyű, és félek, én sem fogom tudni megválaszolni, még ebben a posztban sem. A vitatéma örök – mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás – azaz azért szidja a lelátó a játékosokat, mert katasztrofálisak, vagy azért katasztrofális a csapat, mert szidalmazza őket a lelátó? Ember legyen a talpán, aki igazságot tesz. „Nehéz ügy” bővebben