Mastodon

A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok

Osztályozókönyvek vs Újpest, Kisvárda.

Sajnos van egy nagyon rossz szokás Kispesten, mégpedig a fiatalokkal takarózás. A jelenség nem új, emlékezhetünk, Supka 2019-ben telerakta a botladozó csapatát fiatalokkal a kupában odavissza a Tiszakécske ellen, majd a széttárta a kezét: velük sem megy. A fakótól a nagycsapathoz beugró Pisont valóban hitt a srácokban, azonban jött Horváth Feri, és vele egészen más szintre került a mellőzés.

Kezdődött ott, hogy kilenc évet(!) és 293 bajnokit(!) követően nála játszottunk először végig meccset akadémiai nevelésű játékos nélkül, majd amikor összegeztük a fiatalperceit, akkor saját nevelésként szinte csak az akadémia előtti időkből származó Hidit találtuk. Aztán ahogy nem jöttek az eredmények, és egyre kínosabb lett, hogy még mindig nem rúgták ki a haverok, akkor egy MTK elleni hazain, a 89. percben, 2-0-ás vezetésünknél behozta Szűcsöt (aki rögtön elment a szélen) és Kerezsit (aki beadta, és Lukic belőtte). Nagyjából ennyi lett volna Feri története a fiatalokkal, ha

„A kommunikációvezérelt Honvéd nagy problémája: ne azért játszassunk valakit, mert különben a szurkolók utálnának, hanem azért, mert baromira kellenek a pontok” bővebben

Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!

Lement 29 forduló a bajnokságból, és állunk ott, ahol állunk, viszont legalább újra alkalom nyílt felmelegíteni a kérdést:

mégis ki(k) miatt történik ez a szarság velünk?

A magyarázatok egy része természetesen rögtön megteremti a saját értelmezéséhez szükséges ideáltipikus környezetet, vagyis feltételezi, hogy minden rendben a klubnál, és a padon megfelelő szakmai stáb ül, tehát egyértelműen a játékosok között kell keresni a felelősöket.

Innen aztán szétválnak az utak: fiatalokra és légiósokra, egyedül azt a tényt negligálva, hogy a csapatban tavaly nyár óta sokkal inkább a frissen igazolt légiósok játszanak, mint a fiatalok, és nehéz azt elképzelni, hogy mégis ezen szűk kisebbség (a fiatalok) ellenére vagyunk rosszak, hiszen a zseniális igazolások csak ennyire képesek ellensúlyozni a hiányosságaikat. Bezzeg, ha nem játszanának a fiatalok, minden sokkal, de sokkal jobb lenne.

A történettel mindössze egyetlen bibi van: a fiatalok alig játszanak. Amíg az új igazolások az összes játékidő 42,8 százalékát adják, addig a fiatalok a 18,5 százalékát.

„Lerántjuk a leplet a semmirekellő fiatalokról!” bővebben

Kösz megint a semmit

Kisvárda – Honvéd 2-2

Eddig azt hittem, érteni vélem Klafuricot, azonban Kisvárdán nagyon sok minden összezavarodott. Ez az ember vagy egy komplett idióta, vagy dróton rángatják mindenféle háttéremberek, vagy tényleg nem tudom mi van.

Télen végignéztek a keretet, és kialakítottak egy 3-4-3-as (5-4-1, 5-2-3, mindegy) felállást, ahol a három belsővédő mellett a két szélsőhátvéd jóval magasabban játszik. Ha van közel egy tucat szélsőd, egy vagon belsővédőd, viszont nincs csatárod, és a középpályára is inkább védekező játékosaid vannak, akkor a döntést könnyen lehet reálisnak nevezni.

„Kösz megint a semmit” bővebben

[Hétvégi Kötekedő S00E00] Budafok a kupadöntőben

Podcast.

Adás letöltése: MP3 (75 Mb)

Kedves nagyérdemű! Próba jellegű adás következik, amit ti hallgathattok meg először, vagyis a sors kegyelméből amolyan fókuszcsoportnak lesztek használva. A téma egyáltalán nem meglepetés: a magyar futball és annak speciális közege.

Terveink szerint az egyes epizódokban olyan témákat dolgoznánk fel, amik szerintünk érdekesek, miközben nem feltétlen érik el az országos sajtó ingerküszöbét, hogy a kifejezetten a területek iránt érdeklődő szurkolókon kívül másokhoz is eljuthasson. És igen, ebben a műsorfolyamban bátran ki merjük mondani Orbán Viktor nevét.

„[Hétvégi Kötekedő S00E00] Budafok a kupadöntőben” bővebben

Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát

Kisvárda – Honvéd @ Kisvárda, 17h

tessék e szerint eljárni.

Elég volt a kifogásokból, elég volt a megmentőzésből, hogy nélküle hol lennénk, mert csak magunkat hülyítjük. Kieső helyen állunk, tartósan a kieső helyen állunk, miközben teljesen kilátástalanok vagyunk, és eddig kivétel nélkül elbuktuk az előrelépéshez szükséges összes kulcsmeccsünket. Kisvárda egy újabb esély, szóval

győzni kell.

(Vagy utólag magyarázkodni, az úgyis jobban megy.)

„Felesleges addig számolgatni, amíg nem győzünk, tehát” bővebben