Mastodon

Kategória: Beharangozó

A győztes gól

Haladás – Honvéd @ Szombathely, 17:00

Amerikai Szamoa egy alig ötvenezer lakosú apró szigetország a Csendes-óceánon. Fővárosa a Neoton Família dalából ismert Pago Pago, ahol táncot jár a tenger. Vagyis pontosabban az óceán, azonban úgy nem jött volna ki a dallam.

Amerikai Szamoa futballja sokáig arról volt híres, hogy bebetonozták magukat a FIFA világranglistájának utolsó helyére. Aztán eljött 2001, és egy világbajnoki selejtezőn kikaptak 31-0-ra Ausztráliától úgy, hogy a mérkőzés egyik legjobbja az Amerikai Szamoa-iak amúgy civilben szakács kapusa volt, aki később egészen az osztrák ötödik vonalig vitte. Nem tartozik a történethez, csak megemlítjük hogy errefelé könnyedén közeli kapcsolatba kerülhetett a mindenféle unterligákban egy kis mellékesért levezető magyar labdarúgókkal.

38 vereséggel megvívott meccs után, 2011-ben a helyi szövetség szerződtetett egy Hollandiában született és nevelkedett amerikai edzőt, akivel alig néhány hét felkészülést követően 2-1-re megverték Tongát, majd ikszeltek a Cook szigetekkel.

Vannak kisebb csodák.

„A győztes gól” bővebben

Vár még ránk száz és száz külön gondolat

Honvéd – Siófok @ Bozsik, 14:00

Be kell valljam, az egyik kedvenc szórakozásom a kilencvenes években keletkezett honi popszámok szövegkönyveinek olvasgatása. A magyar oktatási rendszer, miközben emlékeink szerint nyolc éven át orrba-szájba verseket elemeztetett velünk, egyszerűen nem készít fel az élet valódi kihívásaira, a magyar popslágerek világának értelmezésére. A befogadásuk megy, mert dallamosak, kőegyszerű refrén is van, lehet énekelni („Vár még ránk száz és száz …”), ha meghalljuk a rádióban, azonban az élmény addig marad élmény, amíg bele nem gondolunk, mégis miről szólnak úgy általában?

Álmodtál nekem
Sok kis mozdulatlan felhőt
A bársonyos kék égre
Egy soha-többé pillanat
Mi velünk marad végre

Unique – Mozaik (részlet)
„Vár még ránk száz és száz külön gondolat” bővebben

A meccsnap, a tanácselnök és a szódásüveg laza összefüggései

Tiszakécske – Honvéd @ Tiszakécske, 17:00

_első és második

Tiszakécskéről valahogy mindig egy Stadler elleni meccs után nyilatkozó, szódásüveget szorongató Szuribá jut először eszembe. És csak másodikként a kiesésük után onnan igazolt kontingens, úgyismint Bánföldi, Holló Ricsi, Szántó Róbert és Török Laci, valamint a hazataláló Bujáki. Merthogy remek ötlet egy kieső csapat felét leigazolni. (Később a Békéscsabával is eljátszottuk.)

_harmadik

A harmadik egy kupameccs oda–vissza, még Supkával 2019 tavaszán, amikor nagyon nem ment a csapatnak, erre betett pár fiatalt, hátha. Erre majdnem kiestünk a kupából. Baromira nem értettem egyet a háttérben meghúzódó kommunikációs szállal, vagyis a „fiatalokra még nem számíthatunk nagyobb mennyiségben egyszerre” vonallal, mert senki sem kért akkoriban ilyesmit. Elég lett volna egy kicsit frissíteni a megdöccenő csapaton.

_frissítés // Szeretném egyértelművé tenni, hogy az előző bekezdésben azt sugalltam, hogy Supka a kupameccseken egyfajta közösségi nyomásra tette be a fiatalokat, azt erősítve, hogy nem véletlenül nem játszanak a bukdácsoló NB I-es csapatban, és ezzel próbálta mintegy elhallgattatni a közösségi médiában megjelenő hangokat. Az egésznek az alapja, hogy öt év távlatából így emlékeztem vissza a második meccs után tett nyilatkozatára, illetve arra, hogy mit gondoltam a történetről akkoriban. Simán lehet, hogy csúnyán benéztem, és az egész mögött egy akkori tulajdonosi nyomás volt, vagy csak szimplán egy edzői döntés, ami majdnem rosszul sült el.

„A meccsnap, a tanácselnök és a szódásüveg laza összefüggései” bővebben

Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni

Honvéd – Nyíregyháza @ Bozsik, 14:00

Igazából nincs mit mondanom a meccs előtt magáról a meccsről. Tényleg nincs.

Az elmúlt napok sorozatnézéssel (ez hatalmas hiba volt), politikai komédiával, podcastek hallgatásával (#todo: ezt pótolni!), olvasgatással, könyvkereséssel, Flickr-ből kiköltözéssel, meg úgy mindenféle aprósággal irtózatosan gyorsan elteltek, a hétvégi meccsre szinte gondolni sem maradt időm. És nincs ezzel semmi baj.

Azt már korábban megállapítottam (a vonatkozó posztot, posztokat majd alkalomadtán kikeresem és hivatkozom), hogy valószínűleg engem nem is a labdarúgás, hanem a szélesen vett foci, a játékot körülvevő miliő, az emberek, a közösségek dinamikája, az elköteleződések formái és hálózatai nyűgöznek le, miközben belül iszonyatosan szurkolok azért, hogy a végén ne rajtam, a kispestesen/honvédoson röhögjenek az ismerősei. Gyerekként még talán tisztán a csapat sikerét akartam, azonban pár évtized alatt sikerült felfogni, társadalomban, közösségben élek, ahol nem mindig én nyerek, nem mindig a mieink nyernek, és nem mindig nekem, nekünk van igazunk, néha el kell viselni a vereséget, vagy akár a kárörömöt. Ilyen ez a móka.

„Úgy látszik, elfelejtettük hogyan kell beharangozót írni, már amennyiben érdemes egyáltalán ilyesmivel foglalkozni” bővebben

Ez lenne a cím helye, de mivel poszt sem lesz, így címet is minek adnjunk a semminek?

Kozármisleny – Honvéd @ Kozármisleny, 14:00

Bocs, de tényleg nem lesz érdemi poszt a Kozármisleny előtt, mert

  1. kimentem inkább az MTK-Újpestre,
  2. megláttam a FIFA oldalán Klagenfurtot, amit jövő héten hosszabban is megírunk, (és ezzel a bullettel adunk sanszot a Honvédnak felkészülni a témára, mert Prenga ittas vezetésével elég erős a sztori. vajon hány függő ügy lehet még a háttérben?)
  3. csináltam zsíros májat, hogy a huszonpár éve itt élő skót és angol haverunk hadd undorodjon meg a magyar konyha Valódi Szépségeitől,
  4. vettem Pilsnert az útra.

Nagyjából ennyi. Reggel start Mislenybe, aztán meglátjuk. Addig is kezitcsók mindenkinek, megyek főzni inkább egy kínai leves surimivel és halszósszal, mert tudok élni.

„Ez lenne a cím helye, de mivel poszt sem lesz, így címet is minek adnjunk a semminek?” bővebben

2023 volt az az év, amikor a Kispest/Honvéd kétszer is bajnokit játszott a Csákvárral

Honvéd – Csákvár @ Bozsik, vasárnap 17:00

Bocs, srácok, rettenetesen hosszú volt a hét, és ennek a hosszúságnak az lett a vége, hogy nem maradt erő, és legfőképpen idő posztot írni. Belekezdtünk ugyan több anyagba, azonban egyet sem fejeztünk be. Ezekből a kerekebb darabokat majd valamilyen formában kiszórjuk a jövő héten.

Amit viszont nem írunk meg, hogy voltunk csütörtökön egy elég jó kis focitörténeti konferencián, ahol legfeljebb egy-két előadás közben fordult elő, hogy a mobilunk nyomogatásába menekültünk. Akit mégis érdekelnének az ott elhangzottak, jövő tavasszal figyelje a budapesti igazgatóság oldalát, mert az előző konferencia anyagához hasonlóan, ez is egész biztos megjelenik önálló kötetben.

„2023 volt az az év, amikor a Kispest/Honvéd kétszer is bajnokit játszott a Csákvárral” bővebben

A magyar poptörténet méltán elfeledett pillanata

Honvéd – BVSC @ Bozsik, 17h

volt, amikor B. Tóth László és D. Nagy Lajos duettet énekelt a Pop-Tari-Top: Sikerlista ’88 válogatáslemezre Jó reggelt, Magyarország címmel. Mutatjuk:

„A magyar poptörténet méltán elfeledett pillanata” bővebben

Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált

Honvéd – Ajka @ Bozsik, 17:00

Vállaljuk fel magunkat. Húzzuk sípcsontközépig a fehér nejlonzoknit, csatoljuk fel az elnyűtt műbőrszandált, és a férfiember összes létező büszkeségével szálljunk fel a tömegközlekedésre. Nem baj, ha a hőségtől szagot áraszt, az arcunk tükrözze a felvállalást, a magabiztosságot. A mi célunk a kényelem, miközben az indulási helyünkről eljutunk a célunkig.

Legyen Csertői mester a Kispest zokni-szandálja, vagy ha úgy jobban tetszik, akkor a szettől elválaszthatatlan mindent átható ájer. A lényeg, hogy kitartson a dolgok valódi fontossági sorrendje mellet, miszerint nem az utazás, és az utazóközönség, hanem az úti cél a fontos.

Út közben természetesen nem tilos nézegetni a kirakatokat, különösen a cipőboltok kínálatát, és amikor azt hisszük, épp senki sem lát minket, egy pillanatra előkerülhet a tárcánk fényképrekeszében sárguló fotó: David Hasselhoff, az ember, akit világ életünkben példaképünknek tartottunk. Az álmodozás szabad, a képzelet szárnyal, az unikornis egy zárt cipő.

„Toljunk egy hamisítatlan zokni-szandált” bővebben

Futballistának lenni vagy nem lenni

Vasas – Honvéd @ Fáy, 20:00

Fasírt vagy fasírozott? – igazából valószínűleg mindegy1. Ahogy az is, hogy egy Vasas-Honvédot hol, melyik osztályban rendeznek. Persze, a körítés lehet tervezett, úgymint finomfőzelék {fujj}, tökfőzelék {fujjjj}, vagy mondjuk zöldborsófőzelék {nyami}, és lehet egyéb jellegű menzakoszt, mint a mai. Ha tetszik, ha nem, ez van, nevezhetjük tényleg bárhogy, a lényeg, hogy rád van kényszerítve.

A franc se akar az NB II. tabellájának alsóházában ácsorogni, arra megvannak a megfelelő vidéki kisvárosok csapatai. Ahogy a franc se akar hétfő este meccsre menni, mégis másfél hete elfogyott az összes vendégjegy. Aztán a francnak sincs kedve ahhoz a kilátástalansághoz, ami hónapokon, sőt, éveken át jellemzett minket, bár múlt csütörtökön Kamber azért villantott valamit, és végre újra meccsen érezhettük magunkat egy rövid időre. (Utólag is hatalmas köszönet, Kamberito, és nem lehetünk elég hálásak neked. Mint egy gyorstöltő, úgy pörgetted fel a bőven a vörösben villogó aksijainkat.)

„Futballistának lenni vagy nem lenni” bővebben