„Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra” bővebben
Imádom és utálom – kibeszélő és beharang holnapra
Kategória: Beharangozó
Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd
Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. „Délután indul a nagy tavaszi kérdőjel-rájd” bővebben
Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg
Amikor 2010 őszén elkezdtük a blogot, emlékszem, mennyire tetszett, hogy a sorsolásunk szerint úgy zárunk, hogy itthon a Siófok meg a Vasas, aztán idegenben az MTK ellen, azaz két hazai + egy vendég pesti, és milyen jó lesz forraltborozni a Hungária körúton, és még az sem érdekel, ha nem nyerünk mert a hangulat király lesz.
Végül a Sió ellen kikaptunk, a Vasassal meg döntetleneztünk, ha minden igaz, az MTK-meccs meg annak rendje és módja szerint elmaradt a havazás miatt (ami pont a Vasas elleni végén indult meg, így már hóban vezettem át egy várostúlvégi Halloween-bulira, ahol amúgy iszonyat finom pulykasültet készített egy amerikai lány), de annyira már nem is bántam az elmaradást, olyan kilátástalan volt a Morales-Supka interregnumban a csapat, azt leszámítva hogy az Eger elleni MK-visszavágon láttam Baráth Botit, a bajnokikon meg Nagy Gerit és Czárt, és azt gondoltam, mind az ászaink lesznek majd. Kettő végül be is jött, nem rossz arány. Nos, azóta várok egy hangulatos pesti ősz-zárásra, talán ma megkapom.
„Igazából 2010 őszére vártam ezt a meccset, de most kapom meg” bővebben
Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú
Hosszú hetek vannak mögöttem, és nem jó hetek, volt benne minden, ami megnyomhat egy erwét, néha patetikusan el is gondolkozok azon, hogy mennyit bírnak még ezek a csoffadt, Honvédmezes vállak, de most az van, hogy, ha nem is újult erővel állok a vártán, de csak visszasétáltam a csakblog istállóba, hogy visszavegyem Hantától a jól megszokott RW-penzumokat a hétvégi verklik képében (ezúton is köszönet neki a sokadik szólóbani kitartásért), sőt megint lesz Nektek is meglepi a téli szünetre, az Én Kispest sztorim még idő függvényében alakul, azt nem ígérem 100%-ra, de van azzal majdnem egyenrangú finomság, majd meglátjátok.
Szóval most az a nagy helyzet, mint az Ardennekben 1944 decemberében, a hősiesen a túlerő ellen egyedül kitartó hantai gyalogos- és tüzérhadosztályokat már erősen támadják a 277-es népi gránátos-, a 12. SS páncélos hadosztáyok, Hasso-Eccard Manteuffel 5. páncélos hadserege és Sepp Dietrich 6. páncélosai, és a Panzer Tanhadosztály, ám az utolsó pillanatban beérkezik felmentésként az utóbbi hetekben a frontról visszavonva pihentetett 5. számú RW-harccsoport 12 coub-bazookával meg 7 anti-tank életérzés-páncéltörővel és ezzel valamelyest kiegyenesedik a frontvonal.
Kell is, holnap megint háborúba megyünk ;) „Erős kezdés: felcsúti beharanggal tér vissza a tékozló fiú” bővebben
A Paks nem csak egy jelenség, hanem a magyar futball jelenjének egy furcsa és megmagyarázhatatlan csimborasszója
Nagyon repülnek az évek. Kilenc, azaz kilenc éve játszunk meccseket a korábban rendre enbéhármazó Pakssal az NB I-ben, és az van, hogy ha nem is egy Kecskemét, de nagyon messze van attól, hogy valódi líblingünk legyen.
A kilenc hazai meccsből megnyertünk kettőt, kikaptunk egyszer, vagyis egy egyszerű matematikai művelettel, az úgynevezett kivonással könnyedén megkaphatjuk, hogy hatszor lett iksz. Nem valami fényes mutató.