mert célunk csak egy van
Igen, mintha mi sem történt volna, nem lett volna téli szünet, hanem a Vasas elleni idegenbeli önsorsrontás (és reánk olvasott bírói rontás) után egy héttel folytattuk volna tegnap a szezont: klasszikus Kispest-meccset láthattak a nézők. Ellenfelünknél több helyzettel, dominálva, néhol szép támadásokat vezetve buktuk el a meccset, a kötelező jellegű védelmi hibánk és persze a beamfetaminozott Potyamackó miatt. Bohócliga, Kispest, így szeretlek. „Mintha mi sem történt volna, pedig…” bővebben
Harmadik, és ezen felkészülési időszak-béli utolsó meccsemre csoroghattam ki tegnap délután az időjárás által már-már szinte tényleg tavasznyitó jellegűvé szentelt verőfényben a Bozsik-stadionba. Nyilván frappáns felütés lenne, ha azzal kezdtem volna, hogy ha már pénteken Szabi rámszólt a Futball Házban, hogy „holnap edzőmeccs„, akkor illett kimennem, de mivel ettől függetlenül úgyis ott vagyok, ha tudok, most nem lesz frappáns felütés. „Harmadik: a főpróba” bővebben
Akár „Békebeli esték” cím alatt is futtathattam volna a posztot a klasszikus RW-i érzelmi húrpengetés és hangulatfetisizálás oltárán áldozva. Tegnap ugyanis második részéhez ért a tavaly még Csábi Jocóval elindított Kispesti Futballházi Esték sorozat (nem ez a hivatalos neve a rendezvénynek, csak én aggattam most rá, de kb. lefedi a lényeget), ezúttal emelve a tétet és egyből két vendéggel próbálkozva, mégpedig a mindenkori kispesti gólvonal elől.
Kapus-show a Fő utcai panelok árnyékában, a hajtás után. „Futballházi esték#2” bővebben
A tegnapi szikrázó napfény és az utóbbi hetek erőteljesebb hideglelései után simán vállalható hőmérséklet viszonylag komoly vonzerőt jelentett az egész heti irodai munkát követően egy kis levegőzésre, nem volt hát kérdés az edzőmeccs-látogatás. Ráadásul már csak két hét van hátra az idén extrarövid alapozásból, szóval lassan (gyorsan) már az a fázis jön, amikor körvonalazódik a kezdő. Ki kellett menni, na. „Második” bővebben
Első edzőmeccsem volt idén a tegnapi, és mivel a felkészülési időszak közepe fele járunk, úgy 3 héttel annak elindulása után és megintcsak 3 héttel a tényleges szezonrajt előtt, érdemes cezúrát vonni a szokásos „Hogy állunk?” kérdés mentén, amit most meg is teszünk, természetesen szokás szerint szerteágazó gondolatok ad-hoc tolulása mentén. „Első” bővebben
Rögvest lopott gondolattal kezdek: a tegnapi beharang kommentjei között többen is jeleztétek, hogy a Vasas meccs egyfajta tükre lehet majd az egész szezonunknak: ha győzünk, jó a félidény, ha kikapunk, akkor meg nem. Jó gondolat, és sajnos be is teljesült, ráadásul nem a pozitív előjellel. „Szezont zártunk” bővebben
De most mondjátok meg, hát nem? És valahogy ezt tudja az ember előre, érzi, ezért nem voltam én sem ideges meg borúlátó már meccs előtt sem, noha az egész autó lehurrogott, hogy hurráoptimimista vagyok, mikor elmagyaráztam nekik, hogy a legrosszabb, ami történhet, az egy iksz, mert mi sose kapunk ki egy ‘csúttól, mert sose kaphatunk ki egy ‘csúttól. „Megint vigyázott ránk az Őrnagy odaföntről” bővebben
Szeretek úgy kezdeni egy posztot, hogy én megmondtam. Olyan simán lett döntetlen, hogy nem számított Hidi butasága és korai kiállítása, Szabi hatalmas bravúrja a végén, Bobál mentése a gólvonalról és a hasonlók. Ebben a meccsben egyszerűen nem volt benne a gól. Már csak azért sem, mert ha valakinek mégis sikerült volna, akkor a döntetlenhez kellett volna egy másiknak is, de hogy kettő legyen, az teljesen kizárt.
„Kilenc saját neveléssel a kezdőben hoztunk pontot a másodikon” bővebben
minden harmadik meccset megnyerve, 16 forduló után tapadunk a dobogóra?
Mondjuk az is igaz, hogy a Fradit és a legvégét leszámítva, az egész bajnokság egy meddő középmezőny, ahol bárki elverhet bárkit. Hat csapat, azaz az összesség fele áll öt ponton belül, és akkor még nem is számoltam a második Paks négypontos előnyét, pedig magunkat ugyanekkora hátránnyal belevettem.
„Gondoltátok volna, hogy olyan jól sikerült az NB I. átalakítása, hogy” bővebben
Tizenöt forduló ment le, vagyis annyi, mint egy normális, tizenhat csapatos bajnokság félidénye. Ilyenkor már lehet olyanokat mondani, hogy nagyjából hova tartozik a csapat, mit lehet várni tőle az év végén. (És itt most dobjuk, hogy Magyarországon télen elég könnyű totálisan átszabni egy keretet, és tavasszal valami teljesen mást csinálni, mint az ősszel.)
„Annyit már javultunk, hogy legalább NB I-es csapattól kaptunk ki” bővebben
