Beszámoló

A lendület alábbhagyott (?)

A Vasas itt a képen, és magán a meccsen is felülkerekedett (1909foto.hu)

Két hete nem igazán bánkódtam a tanyaközpont elleni iksz miatt, illetve persze dehogynem, csakhogy azzal tudtam nyugtatni magam: ez van, ez egy ilyen idény lesz, hullámzunk majd, mint a Balaton az első fokú riasztáskor, de hát ez a fiatal keretek velejárója, még mindig jobb így, mint 10 db Alfi Lacalle-lal meg Adewunmival égni 20 néző előtt. Pakson is szívtunk, aztán jött egyből két jobb meccs. Majd leverjük a Vasast.

Nos, a Vasast ma nem vertük le. Nagyon nem. “A lendület alábbhagyott (?)” bővebben

Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom

Gyula báék elől rendre mentett a csúti védelem. Nem jött össze. (fotó: nso.hu)

Megint egy Kretens idézet jut az eszembe, mint a csabai beszámolóban, úgy látszik most ilyen kretén időket élünk, ez már csak így megy. Egy ’97-es WigWam-os koncertfelvételen szól le Hemü énekes a mindenféle (ám persze jellemzően gyors) dalokat berendelgető punkoknak, hogy “…nem lehet mindig géppuska vázzeg“. Hát sajna ez ránk is igaz ebben a szezonban, nem lehet mindig géppuska, pedig ha valamikor, ma kellett volna egy gyorstüzelő. “Nem jött össze, de van ez így: közhelyes, de tényleg így gondolom” bővebben

Meccstéma: TÚRA.

Túra, aminek a vége végre nem tortúra... (1909foto.hu - babar) — Túra, aminek a vége végre nem tortúra… (1909foto.hu – babar)

TÚRA, igen így, csupa nagybetűvel. Már tegnap írtam, hogy a szombati Békéscsaba-út bizony bekerült a szűkebb Honvédemlék-elitembe, olyan útjaink mellé, mint a két évvel ezelőtti őszi kaposvári őszköszöntő, a 2011-es menetelés Debrecenje, vagy épp a tavaly őszi BKV-s hangulatkirálykodás. És igen, nem kerülhető meg, hogy jó érzés megint túrahangulatról, életérzésekről írogatni ahelyett, hogy “minek csináljuk már ezt az egész Honvédozást“, “ismét jó volt megverten hazaautózni“, stb. Ehelyett most jöhet egy igazi régisulis, az ős csakblog-időket idéző hangulattolulásos útibeszámoló. “Meccstéma: TÚRA.” bővebben

(Gól)vihar-sarok :)

Jól debütált a szép Macron away-mezünk (fotó: via nso.hu)

Jó túra, még jobb eredmény, jó teljesítmények, szép gólok, mi más kell egy szép nyár- és szabadságszezon-záráshoz? A Viharsarokban a névadó égszakadás ezúttal elmaradt, csak a gólzsák szakadt ki. Gyorsbeszámoló a lényegről a meccset nem látóknak a hajtás után. “(Gól)vihar-sarok :)” bővebben

Tudom, hogy valahol értékes ez az egy pont, de most ez kevéssé vigasztal

…mert hiszen Újpesten nem sokan fognak pontot szerezni, hogy a divatos magyaredző kifogással éljek, de ez most mégis igaz.

…mert hiszen meccs előtt a veretlen Újpest ellen picit torpanni látszó csapatunktól simán elfogadtam volna az ikszet.

…mert hiszen a meccs nagy részében az Újpest muzsikált meggyőzően.

Ehhez képest megint a legvégén éneklik (verik) ki a sajtot a szánkból, hát, annyira nem boldogít a dolog. “Tudom, hogy valahol értékes ez az egy pont, de most ez kevéssé vigasztal” bővebben

Gyorsbeszámoló Győrről

Nagyon meleg van, nagyon fáradt vagyok és ami a legfontosabb: annyi minden extra nem is történt ma Győrben (teszem hozzá: szerencsére, mert az MK korai szakaszában az extra az bizony negatív meglepetés lenne, az meg nem baj, ha hiánycikk), hogy litániákat kellene szánni rá, így a következőkben röviden bulletpontokba foglaljuk a lényegesebb tudnivalókat azok számára akik nem jutottak le.

“Gyorsbeszámoló Győrről” bővebben

Paksi füles (bocs…)

Endi itt ura a helyzetnek. Mindez rólunk és a meccs egészéről kevéssé mondható el. (fotó innen: nso.hu)

Sajnos azoknak lett igaza, akik pesszimista jóslataikat vették elő a múlt vasárnap esti, 93. perces debreceni egalizáláskor, mondván, a lendületben lévő csapatunknak más sem kell a megtöréshez, mint egy ilyen demoralizáló gól. Nos, a mai meccs nagyrészt igazolta e félelmeket, de ha előbújik a lelkem mélyén lapuló szürke Várhídi- vagy Supka-szellemalak, a magyaredzőé, aki mindenben, de mindenben talál biztató jelet, akkor azért kihozhatom félig telének a mai poharat is. Próbáljuk meg. “Paksi füles (bocs…)” bővebben

Kettőből kettő!

Az ilyen jeleneteket nem fogjuk megunni soha (1909foto.hu)

Eddig szépen alakul az idei szezon, szó se róla… Azért bevallom, bennünk volt a para meccs előtt, hogy az újonnan mumus MTK ellen mi lesz, hogy meg tudjuk- ismételni a Vidi elleni koncentráltságot, hogy a múlt héten remekelő srácok ismételnek-e. Nos, a sirokkó előtti hőguta sújtotta poros arab oázist idéző körülmények között végül is az történt, amire a merészebb álmainkban gondoltunk: teljesen megérdemelten vertük a mindössze egy kapura lövést prezentálni képes MTK-t. Olyan magától értetődően, hogy én még valahol mindig azt várom, ébredjek fel, és eszméljek rá, igazából kettő-egy lett oda.

De nem, nem bizony…! “Kettőből kettő!” bővebben

Meccsélmény!!!444!!4

Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.

Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? “Meccsélmény!!!444!!4” bővebben

Happy (?) End

Tavaly azt sírtuk el az utolsó fordulós beharangozónkban Debrecen előtt, hogy “végre vége“, s aztán, bár örültünk a bajnokverés minicsodájának, tényleg nem bántuk a zárást, hisz vége lett a tavaszi borzalomnak, és “még egy ilyen szar félidényünk nem lehet“.

Lett, kettő is: a tavaly ősz és a mostani tavasz.

FIGYELEM! A most következő poszt kiábrándult lesz és szomorú, így aki inkább örvendezne a bennmaradáson, szíve joga, és azokat is megértem, de azok ne is kattintsanak a tovább gombra mert csak engem küldenek el a Kone sípjára, hogy mit szöttyögök, RW, te pesszimista ecetmanus, te szerencsétlen varjú. Csak mondom. A miheztartás végett. “Happy (?) End” bővebben