Mastodon

Kategória: Beszámoló

Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság

ZTE – Honvéd 0-1 // osztályozókönyv

Az megvan, hogy az egerszegi volt Horváth Feri első olyan kispesti bajnokija, amelyiken mi szereztük meg a vezetést?

  1. Fradi // maradt is a 0-1;
  2. Felcsút // fordítottunk: 2-1;
  3. MTK // egyenesen kétgólos hátránnyal kezdtünk, majd fordítottunk: 3-2;
  4. Kisvárda // a hosszabbításban 0-1;
  5. Diósgyőr // nem volt gól a meccsen;
  6. Újpest // ismét kétgólos hátrány. A végét döntetlenre hoztuk: 2-2.
„Van olyan, hogy az egy gól és más semmi is bőven boldogság” bővebben

Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el

Még túl sem tettük magunkat rajtuk, erre majdnem megismétlődött a Kisvárda és a Budafok elleni fiaskó, azonban hatalmas szerencsénkre a spori nem adta meg a Diósgyőr gólját. Vanacek valóban rángatta Batikot, az is látható, hogy Batiknak nem sok esélye van felvenni a védőpozíciót emiatt, rá is játszik, ahogy kell, szóval simán visszafújható volt. Nem feltétlen szokás az ilyesmit, de adható.

  • 09.27. Újpest, 80. perc 1-2, -1 pont
  • 11.04. Felcsút, 90. perc 0-1, -1 pont
  • 11.29. Felcsút, 93. perc 0-1, -1 pont
  • 12.06. MTK, 85. perc 2-2, -2 pont
  • 01.30. Videoton, 80. perc 2-1, +2 pont
  • 02.13. Budafok, 92. perc 2-3, -1 pont
  • 03.07. Kisvárda, 92. perc 0-1, -1 pont 
  • 03.13. Diósgyőr, 91. perc 0-1 0-0, spori nem adta meg

Talán a kilencven perc, ha nem is nyomasztó, viszont mindenképp egykapuzásnak nevezhető focija, talán a bírói lelkecskéből feltörő igazságérzet, a lehajolás a gyengékért, a védetlenekért, az ártatlanokért, vagy ki tudja. A lényeg, hogy nem adta meg. Nyomasztó lett volna ennyiszer veszíteni a 90. perc után.

Az esetről videó egyelőre az m4sport.hu oldalán érhető el.

„Amikor az is valami, hogy egy agyonnyert meccset a spori jóindulatának köszönhetően legalább nem veszítettünk el” bővebben

Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba

Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv

Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.

*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.

Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.

„Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebben