Beszámoló // Csak a Kispest!

A szinuszgörbe aljáról jelenleg örülök, hogy vége az ősznek

Bp. Honvéd – Újpest 0-0 // plusz osztályozókönyv

Az a helyzet, hogy sanyarú párhuzam ugrott be a posztírás kezdetekor a csapat őszi teljesítménye és a blogon való recens jelenlétem között. Mindkettő erősen hullámzó. Az első miatt pedig a második eredményeként ritka felbukkanásom hangulata is hullámzik: míg legutóbb, a DVTK elleni hazai után arról értekeztem, hogy én – némi költői túlzással – ettől az idénytől (kerettől és klubvezetéstől) kb. csak az aranyat tudnám igazi örömmel fogadni idén, addig most megint ott tartunk, hogy langyos középmezőnyben evickélve eresztjük el hétről-hétre az esélyt, hogy legalább a dobogóra felzárkózzunk.

bővebben

Annyira kicentizett a játékunk, hogy egyetlen hiba sem fér bele // plusz osztályozókönyv

Debrecen – Bp. Honvéd 1-1

Érthetetlen, hogy voltunk képtelenek megnyerni ezt a meccset. Vagy képesek nem megnyerni. A Loki konkrétan semmit sem mutatott az első hatvan-hetven percben, igaz, mi se mostuk fel velük a padlót, mégis, érezni lehetett melyik csapatban van inkább benne a gól.

persze, ha Kambernak végre szerencséje lenne – kapufa
persze, ha Moutari egyszer az életben, vagy kétszer – kapusba, mellé
persze, ha Kosicky nem véd akkorákat – védett
persze, ha Kassai befújja a közppályán Varga Aliji elleni faultját – nem fújta, lett is belőle helyezkedési hiba és egy kapott gól

és persze kontrapersze, ha Kassai befújja Kamber ütközését a tizenhatosunkon belül, akkor az összes persze csak akkor ért valamit, ha két persze bejött belőle, és vezetünk kettővel, mert pár perccel a vége előtt tiziből gólt kapni nem feltétlen egészséges az álmoskönyvek szerint.

bővebben

Massimo Morales szelleme megjelent a Hungária körút felett, és ahelyett, hogy elfújta volna a szél, ránk telepedett egy délutánra

Bp. Honvéd – FTC 0-0

Óriási hálával tartozom a gyógyhatású készítményeket fejlesztő és terjesztő iparágaknak, mert ha ezt a meccset a tévében kellett volna néznem, tutibiztos, hogy elkapcsolok róla. Bármire. A helyszínen, társaságban, az izgulás állapotát felvéve még szo-szo, sörrel elment, de az objektív valóság szörnyűségén mindez semmit sem változtat.

Jelen helyzetünkben az egy pont kevés, és jelen helyzetünkben az egy pont még a Fradi ellen is kevés, mert az ilyen, Fradi ellen belefér kezdetű szövegekhez tartozó pontokat már otthagytuk Diósgyőrben, Pakson, elvitte a Debrecen, a Kisvárda, vagyis ha valami nem maradt az a mozgástér.

bővebben

Dél-pesti focikalandok IV. – Szabadkikötő!

Nb3-on voltunk, hangulatkodni

Szombat este Kassai lefújta a meccset és persze az abisszikus mélységű kispesti önsajnálatunkban fetrengés épp tort ült a társaságon, mikor Ábel utolsó sörének zárókortyai között bedobta, hogy holnap a Bélával mennek BKV – III. kerületre, nem jövünk-e mi is, én pedig elgondolkoztam, mert BKV-meccsen utoljára 2014 tavaszán voltam, ahol Tischler óriásit hegesztett 40-ről a nyugdíjközeli Vezér Ádinak, utána magán a pályán pedig a Vérhódos MK-meccsünkön, az is 2014, csak ősz. Szóval már bólintottam volna egy feltételes igen-t, amikor Hanta szokás szerint teljesen más irányba nézve közölte, hogy ők Honvéd-Szabadkikötőre mennek Csepelre, ráadásul az utóbbi pályájára, ami viszont még ismeretlen stadionka, így mindannyiunkat felizgatott. Végül jött a vasárnap délután, és Ábel eltűnt az éterben (valszeg mégis BKV-ra ment), én azonban felkerekedtem, hogy Hantáék mellé társulva fedezhessek fel egy új sporttelepet és ránézzek a kadétjainkra, hogyan is állnak a nagy fejlődésben.

bővebben

Szimpatikus vesztes, szimpatikus edzővel, ez tök jó, csak sehova sem vezet

Mivel mostanra jutottam el oda, hogy legyen időm írni a tegnap tapasztaltakról, volt rá érkezésem, hogy még este beleolvassak a kommentárokba és az ilyen-olyan közösségi felületeken történő eszmecserékbe, szurkolói kinyilatkoztatásokba. A helyzet az, hogy azoktól sem lettem boldogabb, ha már maga meccs nem lett volna elég. A következő bekezdésekben így – előre szólok – ellene megyek a közhangulatnak – hogy rohadjak meg.

bővebben