Mastodon

Kategória: Kommentár

A hosszútávú koncepció és a sportszakmai tervek jegyében még mindig nincs edzőnk

Minek rohanni.

0. nap (május 6., szerda): Fórizs bement nyilatkozni a tévébe, és két nappal a feljutás után, valamint két fordulóval a bajnokság vége, illetve pár nappal a hazai Vasas elleni bajnoki döntő előtt bejelentette, hogy kirúgják Feczkót. Nem ezt mondta szó szerint, azonban nehéz lett volna máshogy értelmezni a szavait:

Hogy ő marad-e, arra még pontosan nem tudok válaszolni, ugyanis ha az őszi teljesítményt megnézem, hogy a Honvéd milyen volt az ősszel, és milyen volt tavasszal, akkor el kell gondolkozni, hogy a csapat milyen pályán mozog, felfelé vagy lefelé ível-e. (…) De igen, a szerződése a feljutással meghosszabbodott, azt azonban még nem tudom megmondani, hogy vele vagy nélküle folytatjuk-e.

„A hosszútávú koncepció és a sportszakmai tervek jegyében még mindig nincs edzőnk” bővebben

Feczkó kirúgásában nem is Feczkó kirúgása a legfájóbb, hanem amit sugall az egész történet

Egy csárda, két dudás. A közönség az egyik zenéjét szereti, a másik viszont jóban van a csárda tulajával.

519 nap után elküldték Feczkót.

Ennyi idő pont elég volt ahhoz, hogy az NB II-ben ponthátrányban utolsó helyen álló csapatból (!) alig egy éven belül ugyanazt a bajnokságot toronymagasan vezető csapatot építsen, majd egy gyengébb tavasz után, de magabiztosan feljusson az NB I-be. Miközben alig másfél percre voltunk a kupadöntőtől.

Pár táblázat után megpróbáljuk leírni a helyzetet, ahogy mi látjuk.

„Feczkó kirúgásában nem is Feczkó kirúgása a legfájóbb, hanem amit sugall az egész történet” bővebben

Beszámoló helyett időutazás

César Bedeco helyett félidőben Zuigeber.

Tegnap úgy indultam ki a meccsre, a félig tré idő ellenére is, hogy az egyik kedvenc pesti élmény-pályámon lássunk egy felszabadult győzelmet, ünnepeljük meg a sajnos valószínűleg ezüstszínűvé váló érmet (minősített tavaszi önsorsrontásunk eredményeként, még mindig NAGYON keserű vagyok emiatt), aztán vidáman ballagjunk haza.

Nos, lett, ami lett. Ennél „illőbb”, „tipikuskispestibb” visszajutást és búcsút az ótvar másodosztályú évektől rendezni se lehetett volna klasszikusabbat.

Így inkább az Ábelbébi úrral való lelátói eszmecserénktől megihletve, beültem az időgépbe, és elutaztam 2026 októberébe, megnézni, mi lesz akkor a helyzet nálunk, hisz jelenleg sok a kérdőjel.

Az utazástól nem lettem boldogabb.

„Beszámoló helyett időutazás” bővebben

Repedező hitbizományok

Struccból indított bizalmatlansági.

Megjelent egy anyag tegnap az MTI-n, amit aztán – nyilvánvaló okokból – jó sokan elküldtetek nekem: a Sportújságírók Szövetségén belül bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek Szöllősi György elnök és az elnökség tagjaival szemben. Az elnökségből is nyilván kiemelkedik Szöllősi két untermanja: Mravik Gusztáv és Csisztu Zsuzsa alelnökök.

Nincs ezzel semmi baj, a szervezetek így működnek. Ha megrendül a bizalom egy elnökben, akkor az alapszabály szerint ez az eljárás.

„Repedező hitbizományok” bővebben

Hella

Egy rövid történet a kitartásról.

Áll az ablakom előtt egy fa, és ezen a fán van egy galambfészek. Kicsit magasabban épült hetek szorgos munkájával, mint a felső párkányom, szóval nem látok bele a teljesen. Azt látom, amikor benne ül a galamb, és azt is látom ha vannak kicsinyek, mert etetéskor előbújnak.

A tegnapi nagy viharban a galamb egész nap kapaszkodott a gallyakba, vívta végtelen harcát az elemekkel, hogy a kicsik, akik lehet, még csak tojások, ki ne pottyanjanak belőle. Ez a dolga, ez a kötelessége. Az ág és a törzs találkozása, ahová a fészket építették lehet vagy öt méter magasan. A törzs átmérője ebben a magasságban talán ha tíz centi. A vihar rángatása olyan lehetett számára, mint nekünk egy vízibiciklivel próbálkozni a háborgó óceánon. A galamb mégis kitartott.

„Hella” bővebben