Kommentár // Csak a Kispest!

Kaptunk egy hatalmas pofont, de nem a mamához mentünk sírni, hanem megkérdeztük a kiosztójától: hogyan üthetnénk mi is nagyobbat?

Merjünk kicsik lenni.

Hogy ennek a kellemetlen, de rendkívül tanulságos napnak hozadéka is legyen, két dolgot azért megléptünk: meghívtuk az FK Krasznodar 2000-es csapatát a 2018-as augusztusi Honvéd-Penta Kupára, mert ott szeretünk mindig Európa legjobbjaival megmérkőzni. Őszinte lelkesedéssel fogadták el meghívásunkat. Ezen kívül abban is megállapodtunk velük, hogy a január 10. után következő pár hétre fogadják szakembereinket több hetes tanulmányútra. Fontosnak tartom, hogy a hozott anyagon, vagyis a kiválasztáson kívül mi az, amit még tehetünk a további fejlődés irányába. (via GFH)

A magyar futballvalóságtól egészen elrugaszkodott mondatokkal zárja Hemingway a krasznodari 8-0-ról szóló blogját. Hallott már valaki olyat itthon, hogy nem azért győztek le minket nagyon, mert több a pénzük, máshogy kaszálják a füvet, amúgy is hülyebíró és az egész élet egy nagy csalás?

„Kaptunk egy hatalmas pofont, de nem a mamához mentünk sírni, hanem megkérdeztük a kiosztójától: hogyan üthetnénk mi is nagyobbat?” bővebben

Amíg aludtunk kifordult sarkából a Föld, vagy ez mi a jó büdös franc akar lenni?

Valaki bezárta egy szobába és fegyverrel zsarolja a Nemzeti Sport szerkesztőségét?

Akácos út – Sinkovics Gábor publicisztikája – NSO

Tényleg, ez mi a fene Sinkovicstól? Ráfeküdni a közhangulatra, pont a Főnök lapjában, amit a Pénztáros visz és a Pogácsa főszerkeszt? Harminc év, egyébként kérlelhetetlen karakánságban, és kiérlelt véleményekkel kikövezett publikációs múlttal? A mindenki által pontosan ugyanúgy ismerten lekötelezett újságíró hirtelen a talpára állt? Mi történik itt, valaki érti?

„Amíg aludtunk kifordult sarkából a Föld, vagy ez mi a jó büdös franc akar lenni?” bővebben

Ha már nem tudtad honnan jöhet fény a magyar futballba, akkor megszólal a Nemzeti Sport

Mit kíván a magyar futball? Még több Vincze Andrást!

A kérlelhetetlen szakmaiság zászlóshajója, a magyar sport fölött orákulumként tündöklő Nemzeti Sport megint akkorát gurított, hogy a sportkormányzat fülét-farkát behúzva újragondolja az egész életét.

Mészáros Lőrinc lapjában lendületből hülyét csinálni magunkból nem éppen komoly kihívás, de Vincze András 12 pontja egy mozdulattal tette talonba az eddig sem gyenge mezőnyt, és egészen új távlatokat villantott meg előttünk. Javaslom, tegyük el a cikket, lógassuk ki otthon a falra a NENYI mellé, mert bár nem az első és nem is az utolsó a kategóriájából, a vesztes selejtezősorozatok után, mint Sziget idején a punkok úgy bújnak elő a megmondóemberek, hogy végre megmondhassák, amit mindig is tudtak, de menet közben nem akarták összezavarni a fejeket. Vagy valami ilyesmi.

„Ha már nem tudtad honnan jöhet fény a magyar futballba, akkor megszólal a Nemzeti Sport” bővebben

Palpatine Pintér kalandjai a történelem hiányával

Megvan a Star Warsból a köztársaságot felváltó galaktikus birodalom? Alapvetően azt hinné az ember, hogy egy ilyen rendszernek kapcsiból szét kéne esnie magától, és érezthették ezt a forgatókönyvírók is, mert nagy gondot fordítottak arra, hogy elmagyarázzák, miért is nem teszi.

A legegyszerűbb, ám mégis elfogadható magyarázatot találták: mert az uralkodó egybetartja. Az uralkodó, a maga gonosszá lett jediszerű erejében. Meg a félelem, a rettegés, a legklasszikusabb érzelmek, hogy hiába vagytok többen, hiába hatalmas az erőtök, képtelenek lesztek közösen fellépni az egyetlen jól szervezett hatalmi góc ellen.

Hogy miért ez a felcsapás? Gondoltam belefér ide egy véleménycikk a felcsúti jelenségről, mert miért ne.

„Palpatine Pintér kalandjai a történelem hiányával” bővebben

Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról

Tényleg csak néhány, és tényleg csak lazán szerkesztett bulletpontokba felfirkálva a falra, középpontban a BL-selejtező visszavágóval, mert azért írjunk róla itt a blogon hivatalosan is. „Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról” bővebben

Storcknak mennie kell?

Sőt, Storcknak, Csányinak és Orbánnak mennie kell a futball közeléből?

Este, az Andorrától elszenvedett vereség után felmerült a kérdés, hogy maradhat-e szövetségi kapitány egy olyan ember, aki nettó szarik a magyar válogatottra?

Nettó szarik, mert egy válogatottnál nincs olyan, hogy a legjobbakat, vagy a legjobbnak vélteken nem hívom be, hogy hagyom őket pihenni a nemzetközi kupákra, hogy elfogadom, ha valaki elfogadja ezt a felajánlott pihenést, azaz egyáltalán nem fontos neki a válogatott. (Gera vajon hányszor hagyhatja még cserben? Koemannál egy, most kettő. Legalább már 38, ha más nem, az idő megszabadít minket tőle.)

Egy olyan ember miért lehet szövetségi kapitány, aki szándékosan meggyengíti a csapatát, aki lenézi az ellenfelét, és felküld olyanokat a pályára, akik még az NB II-ben sem számítanak stabil kezdőnek? Ez az ember tényleg szarik mindenkire, aki ennek a válogatottnak szurkol, mert egyszer valamikor megverte azzal a sors, hogy magyarnak született.

„Storcknak mennie kell?” bővebben

Csak át kéne azért beszélnünk Rossi Facebook-posztját

Tudom, hogy már elkezdtétek, de azóta aludt rá mindenki egyet.

(…) nem anyagi okok miatt távoztam. Soha nem kértem mást, mint egy jó üzleti tervet a Kispestnek és színeinek. Sosem a pénz volt az első nekem. Semmilyen összeg, vagy kérés nem hagyta el a számat. Sem az év elején, sem a szezon végén, amikor bajnokok lettünk. Csak egy szemérmetlen ajánlatra mondtam nemet: egyéves szerződést kínáltak, ugyanolyan fizetéssel, mint az előző két évben. (via Rossi @ Facebook)

„Csak át kéne azért beszélnünk Rossi Facebook-posztját” bővebben

Örülünk, Srácok?

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! „Örülünk, Srácok?” bővebben

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… „Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben

Ha nem lövünk legalább 2-3 gólt Kövesden, akkor

nincs miről beszélni.

Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba „szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik

legalább ötből egyszer képes megverni a Kecskemétet (nem nagy elvárás ugye?);
amelyik kettőből-háromból egyszer képes megverni a Pápát; (arról nem tehetünk, hogy önhibájukból mindkét klub eltűnt, de köszönjük valahol)
amelyik otthon nem megalázó null-nullt játszik a Gyirmóttal;
amelyik egyáltalán képes gólt rúgni a Mezőkövesdnek.

„Ha nem lövünk legalább 2-3 gólt Kövesden, akkor” bővebben