Mastodon

Nem lesz vízválasztó ez az idény, viszont nagyon döcögősen indul fejben

Sikerült eljutnom odáig, hogy alig pár nappal a bajnokság rajtja előtt, egyszerűen nem várok semmit. Úgy semmit, hogy tényleg semmit. Nincs bennem semmiféle drukk, elvárás, remény, netán vágy valamiféle apró kárörömre, hogy bárcsak megbuknának ezek is. Semmi,

olyan, mintha hidegen hagyna ez az egész Kispestnek nevezett dolog, miközben rohadtul nem így van. Ellenben ami van, az annyira új érzés, minőségében szinte hétköznap, hogy egyelőre nem tudom feldolgozni. Talán ha megpróbálom leírni.

„Nem lesz vízválasztó ez az idény, viszont nagyon döcögősen indul fejben” bővebben

Közösségi véleménynek látszó magánvélemények

Korunk világhálójárul.

Mostanában sokat beszélgetünk ismerősökkel arról, hogy mennyire eltorzítja a világunkat a magánvélemények (monológok) közösségi, vagy egy csoport véleményeként való azonosítása.

Mondok egy példát: József leírja a kétezer tagot számláló Túródesszertimádók csoportban, hogy a Ceglédtej hamarosan a boltokba kerülő Túrós Rudija (kínosan figyelnek a védjegyekre) ehetetlen lesz. József kap rá négy lájkot, két szomorú fejet, és három kommentet, amiből kettő úgy is olvasható, hogy egyetért vele. Egy másik posztban Gábor ír arról, hogy elképzelhető, a Túrós Rudi nem lesz olyan finom, mint az eredeti Túró Rudi.

Józsefet és Gábort elolvassa a csoportban szintén tag Sándor, aki ebből leszűri a következtetést: a Túródesszertimádók, mint csoport egyértelműen Túrós Rudi ellenes, miközben még nem is kóstolták. Az egész csoport!

Sándor mit csinál esetünkben? Általánosít. Két magánvéleményt, illetve nem is véleményt, hanem közlést úgy állít be, mint az adott csoport, illetve közösség egységes álláspontját. Vagy legalább a többségét.

„Közösségi véleménynek látszó magánvélemények” bővebben

Jól meg lettek b*szva a térdelő-fütyülő b*zisimogatók! Hajrá Magyarok !

Egyébként: Anglia – Magyarország 0-4

Egyre messzebb kerül tőlem a valóságképzetek egyik legterebélyesebbike, legmindentáthatóbbika, a Lakossági Internet, vagyis magyarháztartásspecifikusan a Facebook, a népszerű Fácse, az alacsony digitális írástudással és képességekkel rendelkező ország világhálója.

A hely, ahol mindent fel lehet böfögni, mindig lesz egy társ, aki lájkolja, szívecskézi, egyetért vele, megerősíti, így van, a Föld lapos, a Magyarok a Szíriuszról jöttek, és hát az a New Yorki-i pizzéria és a gyíkemberek, ugye, Zselenszkij, vagy hogy írják a teneved. Hamarosan véged!

„Jól meg lettek b*szva a térdelő-fütyülő b*zisimogatók! Hajrá Magyarok !” bővebben

A klubvezetés szerint hivatalosan: elmúltnyolcév!

Komolyan. Maga Mendelényi tulajdonos nyilatkozta a klubhonlapon, hogy idézem:

Amikor megérkeztünk a klubhoz, voltak dolgok, amelyekhez hozzányúltunk, hiszen kellett, és volt, amihez nem, mert nem lehet csak úgy belekapni egy klubnak a működésébe. A szakmai munka volt az, amit nem változtattunk meg, csak próbáltuk finomhangolni, picit belenyúlni, de látszik, hogy az egészet újra kell szabni.

Tehát voltak dolgok, amiken változtattak, de a szakmai munkán nem, vagyis

az elmúlt két idény egyértelműen Hemingway hibája!

Nekik semmi közük hozzá, hiszen csak finomhangoltak rajta hat edzőcserével, a felnőttprogrammal, a felvett majd kirúgott sportigazgatóval, a keret totális átalakításával, az akadémiai feláramlás leépítésével, a profilozott projektjátékosok igazolásával, a játéktudáson túli karakter figyelembe vételével, a minden szarral, ami korábban nem volt, vagy éppen volt és működött, viszont leépítették.

Akkora szarkenegetés indult ma srácok, hogy ilyet még nem láttatok. Pontosabban: még a mostani vezetéstől is szokatlan mértékű.

„A klubvezetés szerint hivatalosan: elmúltnyolcév!” bővebben

Achilleus kardja lebeg felettünk

ahogy korának Révésze, Komora Imre mondta egyszer.

Mert valami ilyesmi történik. A Kispest amióta feljutott az első osztályba, azóta törzsgárdatagnak számít. Egyszer estünk ki, annyi épp elég volt, hogy a szép sormintát elcsesszük.

Gondoljatok bele, a két háború között, egy viszonylag szegény, Budapest melletti kisváros, sokáig értelmezhető stadion nélküli csapata folyamatosan ott tudott lenni a legjobbak változó, olykor 12, olykor 14 csapatos mezőnyében. Három klubnak sikerült ugyanez rajtunk kívül: Fradi, Újpest, és a megszűnéséig az MTK-nak. A kor világfutballjának egyik legerősebb bajnokságában voltunk állandó résztvevők.

Tettük mindezt egy elkötelezett vezetőséggel, élén Mayer Bélával, valamint idősebb Puskás Ferenc játékossal, edzővel, az ificsapat egyik szervezőjével. Ez a klub valóban kispesti volt, játékosai döntő többsége a környező településekről származott, és töretlen működésével felhelyezte a várost Magyarország térképére.

„Achilleus kardja lebeg felettünk” bővebben