Osztályozókönyv // Csak a Kispest!

Osztályozókönyv // Honvéd – Felcsút 2-1

A csapat újra a dobogón, Holender pedig a góllövőlista élén.

Csodálatos ez a magyar bajnokság. November elején, hat meccsel ezelőtt nyersz utoljára, majd hirtelen egyet, és máris visszaugrasz a dobogóra. Sőt, kettő, azaz kettő pontra vagy a második helytől, az amúgy a lehetőségeivel behozhatatlan távolságban pöffeszkedő Videotontól.

Rendben, az is igaz, hogy a dobogó igazából a 3-6. helyeket jelenti ebben a pillanatban, annyira sűrű a mezőny. Viszont így még hihetetlenebb, hogy a teljes véletlenszerűség, és a hónapokon át tartó nyeretlenség együttesen képtelen volt ún. középcsapattá silányítani minket tabellaügyileg.

Szokásos osztályozókönyv, én pedig csomagolok, mert elutazok pihenni végre néhány napot.

bővebben

Osztályozókönyv // FTC – Honvéd 1-0

Csak a szokásos.

Azt hiszem hatalmasat hibáztam azzal, hogy tegnap mégis kimentem az Üllőire. Végre lement a lázam, aminek nyilván örültem, mert évek óta nem voltam beteg, valahogy soha nem szoktam elkapni a korszerű népfertőzéseket, szóval szokatlan volt az érzés, kezeltem is mindenféle vény nélkül kapható csillapítóval.

A hatvanadik perctől azonban remegtem. Hiába öltöztem melegen, még jégerfölsőt is vettem, miközben tíz fok, körülöttem pulóveres emberek. Nem tudom hogy jutottam haza, visszanézve kiesett néhány pillanat. Most 37,8, egy osztályozókönyvre jó vagyok, de többet tőlem ne reméljetek. Bocsi.

„Osztályozókönyv // FTC – Honvéd 1-0” bővebben

Osztályozókönyv az Újpest elleni 2-2-höz

Bp. Honvéd – Újpest 2-2

Azt írja az újság, a meccs utáni összefoglalójában, hogy

Boti szinte biztosan távozik, (update // hivatalosan is elköszönt)
Skvorctól valószínűleg megválunk,
Bobál Dávid pedig szerződést bontott a Duklánál, és akár vissza is térhet.

Az egész őszt a dobogón töltöttük, kivéve az első és az utolsó fordulót követő tabellát. Nagyon kíváncsi leszek a téli átigazolási időszakra.

Egyébként poszt most (még) nincs, csak osztályozókönyv.
„Osztályozókönyv az Újpest elleni 2-2-höz” bővebben

Igazából semmi érdekes nem történt, csak ismét NEM nyertünk meg egy rangadót

Videoton – Bp. Honvéd 2-0

Ahogy a beharangozó végén ígértem, lassan meg kell tenni egyes kijelentéseket. Ott még, ugye, arról volt szó, hogy ha meg tudnánk nyerni pár (de legalább egy) rangadót, akkor lenne esély kilépni a középcsapat státuszából, addig azonban marad a küzdés, hogy mi legyünk az egyenlők között a legegyenlőbbek, vagy színesfémre fordítva a bronzérem mondjuk.

Sajnálom, hogy sanszunk se volt.

„Igazából semmi érdekes nem történt, csak ismét NEM nyertünk meg egy rangadót” bővebben

Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1

Mint az MTK ellen, csak helyzetek nélkül, rosszul, vagy ha nem is rosszul, de mindenféle cél nélkül futballozva úgy egy pont, hogy simán lehetett volna három is, miközben teljesen veszélytelenek voltunk a kapura. Azért mondom, hogy mint az MTK ellen, amikor viszont jól játszottunk, mert az utókornak úgyis csak annyi marad meg, hogy vezetünk, majd a végén egyenlítenek, két pontnak pedig pápá, nagyon fog hiányozni.

„Ha gólt kapunk, képtelenek vagyunk nyerni, vagy mondjuk így: második gólt rúgni” bővebben

Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin

Paks – Bp. Honvéd 0-0

Nehéz szavakba önteni a tegnap történteket, illetve nem történteket. A Paks-Honvédot ugyanúgy hivatalosan bajnoki labdarúgó mérkőzésnek csúfolják, ahogy bármi mást, amit az NB I. keretében rendeznek, azonban ezek többségét a gondos futballvezetésnek hála nem láthatjuk, hiszen mi magunk is mérkőzésen vagyunk, a többi pedig velünk azonos időben.

Szóval. Mi csak a saját meccseinket látjuk, amik ugyanúgy bajnoki labdarúgó mérkőzések, mint a többiek, ugyanúgy pontot ér az azokon mutatott teljesítmény, ugyanúgy belépőjegyet szednek rá, a liga neve is ugyanaz, tényleg minden.

Ezek a meccsek aztán vagy nézhetőek, vagy nem, de többnyire inkább nem. Azonban Pakson kiderült, hogy a nézhetőségnek, illetve a nem nézhetőségnek is vannak fokozatai, és ez a meccs egy időre beállította a tengely egyik végét.

„Maradjunk annyiban, hogy hoztunk egy pontot a Fradin” bővebben

Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát

Jön felém a szomszéd tegnap öt előtt egy kicsivel, hogy visszaadná a gyerekem, most már vigyázzak én rá – ő Brüsszelből, én Budapestről kerültünk ugyanabba a faluba pár napra, gyerekeink spontán együtt játszanak évi egy hetet négy részletben – mindkét kislány nyafogni kezd hogy ők még játszani akarnak, úgyhogy felajánlom, hogy jöjjön át a Brüsszeli Lány is. „Nem zavar?” „Dehogy zavar. „Nagyon rendes vagy” – érzem, hogy ezt gondolják, sütkérezek egészen a garázsig, mégha ez önös érdek is, ha van valaki, aki játszani akar a gyerekemmel, akkor nekem nem kell, én a meccset nézem. Végülis csak a háromnegyedét, de az összes gólt.

„Ütöttük a Várdát, máris a Bundesligába látom a Holcsikát” bővebben

Nálunk mostanában tényleg nincs olyan, hogy minden kötél szakad, mert mindig van egy pót-pót-pótkötél (link a poszt végén)

Haladás – Bp. Honvéd 0-1

Ez nem foci, nincs semmi játékunk.
Megint csak mázlink volt.
Nézhetetlen.
Kiábrándító.

Ilyesmi mondatok hallatszódtak tegnap a meccs után, mind a képletesen, mind a képletességet elhagyva a józanabb és nem józanabb emberek szájából kifelé, bele a szombathelyi estébe, mintegy kritikaként, miközben hatalmas ünneplés a folyosón, dalolászás, hangoskodás, miegymás.

Az ambivalencia maga a tipikus Kispest, kérem alásan.

„Nálunk mostanában tényleg nincs olyan, hogy minden kötél szakad, mert mindig van egy pót-pót-pótkötél (link a poszt végén)” bővebben

Sas József egész életében egy akkora poént üldözött, amit mi bemutattunk a kapott gólunk előtt

MTK – Bp. Honvéd 1-1

Tényleg, mit lehet ehhez hozzátenni? Talán ha kijön majd Youtube-on, akkor rátoljuk a Benny Hillifiert.

„Sas József egész életében egy akkora poént üldözött, amit mi bemutattunk a kapott gólunk előtt” bővebben

Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról

Tényleg az van, hogy egyelőre ötletem sincs mit mondani, annyira nem értettem a tegnapot. Nem állítom, hogy egykapuztunk, de azt igen, hogy helyzeteink inkább nekünk voltak, erre ugyanaz dettó, mint a Fradi ellen: egy egyéni hiba, egyetlen kihagyás, kapunk egy gólt az első negyedórában, és onnan vége, képtelenek vagyunk egyenlíteni, vagy akár fordítani. Miért? A helyzetek megvannnak, a nyomás megvan, igazából attól sem kell nagyon félni, hogy bekapjuk a másodikat, és mégsem, valahogy mégsem. Nem értem.

Inkább osztályozókönyv egyelőre, aztán hátha lesz gondolatom hosszabban. Vagy RW-nek.

Ja, és egy kérdés: vajon Supka miért képtelen rangadót nyerni? (És most számoljuk ide a Felcsútot is, mert nekünk az eléggé fontos. Utoljára 2011 augusztusában vertük vele otthon a Fradit, majd a Videotont, azóta semmi.)

„Egyelőre egy osztályozókönyv Felcsútról” bővebben