mert célunk csak egy van
Húsz éve ment el Tichy Lajos.
A minap a Honvéd-pályán a kispadon üldögéltünk Mészáros Józseffel. Mögöttünk, a lelátón Honvéd-játékosok beszélgettek, félkaréjban ülve Tichy körül. A veterán csatárt terveiről faggatták.
— Itt maradok Kispesten. Edző leszek, s ha megengeditek, néha-néha rólatok is elmondom a véleményem.
— Kérünk is rá — bólintott Bicskei. — Sok hasznos dolgot tanultunk tőled!
1930/31 izgalmakban gazdag tele a Nemzeti Sport és a Sporthírlap korabeli cikkeinek illusztrálásával.
1930 tele az élvonal utolsó helyén találta a Kispestet. Elfogytak a nézők, a csapat képtelen meccset nyerni, a Nemzeti Sport közönségszavazásán az olvasók szerint a helye igazából a másodosztály középmezőnyében lenne, vagyis nem éppen rózsás a helyzet. A város polgármestert választ, talán a nagy esélyes, dr. Molnár József, a KAC korábbi főtitkára, a Wekerletelepi SE jelenlegi elnökének vezetése mellett a város is beszáll a sportegyesület fenntartásába.
Mayer Béla 22 év után mondja be az unalmast.
Nem véletlenül állítjuk, hogy a világ legmenőbb dolga Kispest-drukkernek lenni. Mindig is az volt.
(Messze van a Sárkány utca…)
Nem könnyű megközelíteni a kispesti sárkánybarlangot. Ez a sárkány göröngyös és sáros utak övezetével védi magát s csüggedést nem ismerő munka, önfegyelem, elszántság, cipőnek és ruhának épségével való bizonyos leszámolás kell hozzá, hogy eljussunk odáig. Az utak két oldalán szorosan vonulnak, szinte zárt rendben a nézők s a személyautó csak lépésben haladhat (nemcsak a teher), mert az autók kereke a sarat testvériesen szétosztja kétoldalt a ruhákon. Hát sár volt elég. Ezzel szemben viszont mit szóljanak szegény játékosok?
“A sportlap élménybeszámolója egy 85 évvel ezelőtti Kispest-Fradiról” bővebben
Ha nem számítjuk, hogy az Újpest kupagyőzelme esetén a bajnoki negyedik is indulhat az Európa-ligában, akkor egyértelmű, minden vágyunk egy
Ennél magyarfutballabb pillanatot mostanság csak úgy tudnánk elképzelni, ha kétezer, lóf*szt mutató Bocsi Annával lenne tele a VIP-oldal.
Alapvetően már az álmodott páros szereplése is megütné a történelmiséghez elengedhetetlen szintet, a Balmazújváros azonban annyit egy hajszálnyival továbbmegy, hogy ez a klub
“Történelmet írhat ma a Balmazújváros, amennyiben bejut a kupadöntőbe” bővebben
Nekünk ők az elsők.
Az általában hurrápesszimista* RW tegnap tolt egy mondatot a debreceni posztba, ami elgondolkodtatott:
Marci is érdekes srác. Idén messze nincs a tavalyi formában, sokszor mintha fejben nem lenne itt – és így is vert eddig 12-t a tavalyi 16 után. Évekig nem lesz még egy ilyen ékünk.
(* a hurrápeszimista ebben az értelmezésben: tényleg mindig a legrosszabbra készül, aztán már attól boldog, ha nem jött be a tippje, és mindezt a legnagyobb fokú tudatossággal teszi.)
Évekig – ez a kulcsszó a mondatban. Azt nem tudom, hogy mi lesz jövőre, vagy utána, vagy akár a jövő héten, viszont azt tudhatom, hogy mi történt tavaly, tavalyelőtt, vagy még korábban. Tényleg, mikor volt utoljára Eppelünk?
“Kispesten minden generációnak csak egy olyan páros jut, mint az Eppel-Lanzafame” bővebben
Nem ma találta ki az MLSz, hogy a szurkoló néző a futball legnagyobb ellensége. 1923. december 16-án például ez a figyelmeztetés jelent meg a szövetség hivatalos értesítőjében. Az aláíró nem más, mint az első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd, aki amúgy mellékállásban stadionokat is tervezett.
Kellett vagy száz év, és büszkén jelentem, mára elértük, hogy a közönség zajongása egyáltalán nem zavarja a játék lefolyását. Jogos tehát minden büntetés.
Semmilyen bizonyíték nincs arra az elterjedt legendára, hogy Puskás Kovács Miklós néven már 15-16 évesen felnőttmeccseket játszott volna.
“Puskás ezt látva addig könyörgött a klub intézőjének, hogy hamis igazolással, Kovács Miklós néven bevette őt is a csapatba. Puskás később is ugyanezen az álnéven szerepelt, amikor 16 évesen bekerült a felnőtt csapatba.”
Ez a két mondat, így volt leírva a felcsúti akadémia oldalán egészen pár órával ezelőttig, amikor is váratlanul eltűnt az internetről. A 8213-as és a 8215-ös posztok léteznek, a 8214-es azonban hiányzik. Talán jobb is így. (Frissítés // idő közben újra elérhető a 8214-es, benne az általunk is kiemelt résszel.)
Idősebb Purczeld Ferenc mindkét gyermekben komoly fantáziát látott, külön is foglalkozott velük, aminek eredményeképp fia – még mindig Kovács néven – is és Bozsik is a második világháború alatt, 1943 őszén KAC-mezben bemutatkozott a felnőtt bajnokságban.
– részlet Kálnoki Kis Attila születésnapi cikkéből, amely még tavaly jelent meg a 24. hu oldalon. Jesszumpepi, itt szinte szó szerint az van leírva, hogy az öreg Purczeldnél bemutatkozott Kovács az NB I-ben. A felcsútival ellentétben, ez az oldal folyamatosan elérhető az interneten.
Puskás már 15 évesen bekerült a kispesti felnőtt csapatba (a húszéves alsó korhatár kijátszása érdekében a korábban készített hamis adatokkal, Kovács Miklós álnéven), nem sokkal azután, hogy édesapja edzőként átvette azt. A csapat tagjaként 1943 őszén játszott legelőször, miután egy influenzajárvány miatt több játékosnak is távol kellett maradnia a nagyváradi NAC elleni mérkőzéstől.
Ez pedig már a Wikipediáról van, és tartalma nagyjából hasonló a korábbiakhoz, vagy az Olimpiai Bizottság oldalán megjelent életrajzához: Puskás Kovács Miklós néven lett felnőtt játékos, néhol egyenesen 15 évesen, pedig 1927+15 csak 1942 lenne.
Tényleg? Találunk rá bármilyen bizonyítékot?
Egész pontosan a csapat leggyengébbjének tartotta.
— Bal szárnyat kellene még szerezni — mondja a kispesti szurkoló .
Györkös József, a kispesti közép tagja így beszél:
– Láttam az eddig játszott edzőmérkőzéseket s bizalommal tekintek a tavaszi idény elé. Csak… Csak a csatársorral vannak bajok. A vasárnap játszott csatárok közül csak Nemes és Mészáros elégített ki. Csatárokat kellene még szerezni a rajtig. Elsősorban balszélsőt, azután balösszekötőt. Bízunk abban, hogy Egresi a rajtig rendbejön. Hallom, hogy a vezetők is számítanak arra, hogy Egresi hamar meggyógyul. Az ETC-ből vasárnap nekem nagyon tetszett Kőműves. Jó lenne, ha a a mi játékosunk lehetne. Nagyon sajnáljuk, hogy nem sikerült Bérest hozzánk igazoltatni. (Nemzeti Sport, 1944. február 8.)
“Györkös József kispesti szurkoló, aki nem fedezte fel Puskásban a tehetséget” bővebben
Egészen hihetetlen, hogy ebben a hagyományosan tesze-tosza közegben valóban világszínvonalú lehetett a magyar foci.
1900. november 25-én egy felhívás jelent meg a kor sportlapjában, a Sport-Világban, annak is az utolsó oldalán, az utolsó bekezdésben:
Footballcsapataink figyelmébe. A legutóbbi hetekben lefolyt mérkőzések azt a gondolatot érlelték meg bennünk, hogy itt az ideje annak, hogy footballcsapataink mérkőzéseit rendezzük és ne bízzuk a pillanatnyi elhatározásra, hogy a mérkőzések kik közt és mikor létesüljenek. Alábbiakban fejtjük ki az okokat, a miért erre már elérkezettnek látjuk az időt és a módot, melylyel lehetővé véljük tenni azon czél elérését, hogy a magyar football-sport az első helyre kerüljön a többi művelt nemzetek közt.
“Ma 117 éves mindannyiunk kedvenc szövetsége, a labdarúgó” bővebben
Talán valakinek jól jön majd, ha klubtörténetet szeretne írni.
Tegnap már írtam, hogy készül egy átfogó forrásjegyzék a Kispest második világháborút megelőző stadionépítéseiről. Értelme ugyan nem sok van, rajtam kívül talán Kaszás Kálmán klubkrónikásnak jöhet jól, azonban ha egyszer fel szeretné valaki dolgozni a történelmünket, akkor szüksége lesz ilyen és hasonló alapmunkákra.
“Mellékesen egy stadiontörténeti forrásmunkán molyolok most” bővebben
