Mastodon

Végre újra tétmeccsnap

MTK – Bp. Honvéd @ Magyar kupa

Hetven nap után. Régen ennyi volt egy rövidebb téli szünet, ami alatt azért voltak pletykák, igazolások, volt pár edzőmeccs, lehetett számolgatni a tavaszra, vagyis valahogy el lehetett viselni szódával. Az utóbbi két hónapot azonban szinte sehogy, se szódával, se Unicummal. Mert egyszerűen nem volt foci, és úgy nem volt, hogy a létezés síkjáról is csaknem eltűnt. A hétköznapok egészen másról szóltak.

Ma viszont kupameccset játszunk az MTK-val, vagyis újra elkezdjük értelmezni a valóságot. Azt a valóságot amiben léteznek Kispest-MTK mérkőzések, mert bármilyen hosszú is volt a huszadik század, és talán tart még ma is, alapvetően az ilyen mérkőzések ugyanúgy a történetéhez tartoznak, ugyanúgy lenyomatai, mint a világháborúk, az internet, a mozi megjelenése (hanggal!), Einstein relativitás-elmélete, meg a minden egyéb, amit meg kellett élni. A Kispest-MTK meccsek azért is kiemelkednek a megélt dolgok halmazából, és képezik egy egészen kicsi részhalmazát, mert általában volt értelme őket megélni.

És ma újra.

„Végre újra tétmeccsnap” bővebben

Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész

Kiss Gyula gondolatai nagyon rosszul örögedtek.

Egy apró adminisztrációs hiba miatt tegnap véletlenül a századelőn dolgozó szövetségi kapitány, Minder Frigyes meglátásai kerültek ki elsőként a magyar futball 1938-ban aktuális problémáiról, miközben Az Est sorozata nem vele, hanem a húszas évek kapitányának, Kiss Gyulának a véleményével indult.

Talán nem is baj, hogy így történt, legalább el tudjuk helyezni a kor futballgondolkodásának mentális térképén a most következő anyagot, amelyben Kiss Gyula kétszeres szövetségi kapitány konkrétan tagadja a taktika fontosságát a labdarúgásban. Sőt, a taktika tanítását, gyakorlását kifejezetten káros jelenségnek tartja, ami csak arra jó, hogy megzavarja a csapatok játékát. Arra sajnos nem tér ki, hogy egy alapvető taktikai elemeket nélkülöző játékban egyáltalán mit tarthatunk játéknak?

Tényleg rosszul öregedett a mester mondandója

„Hogyan futballozzunk? (1938) // 2. rész” bővebben

Egyébként itt nagyjából mi történik?

fotó: honvedfc.hu

Megpróbálom leírni a képen látható formagyakorlatot úgy, hogy ha a rádióban hallaná valaki, akkor ő is el tudja képzelni. Egy mindenféle tiltótáblával teleaggatott kandelábernek dől háttal Kálnoki-Kis úgy, mintha egy képzeletbeli széken ülne. Az ölében egy frakciós tárcsa, amit a súlyemelés néven futó sportágból ismerhetünk, és ezen a tárcsán Nagy Geri próbál – a rogyasztott térdéből következtvetve inkább kisebb sikerrel – egyenúlyozni. A bizonytalanságot Kálnokin és a tárcsán kívül alátámasztja az a tény is, hogy mindeközben Hidi fogja kezét, hogy le ne essen.

A háttében Lanzafame kocog tovább, és mivel szemmel láthatólag egyáltalán nem érdeklődik a jelenet iránt, így akár arra is következtethetünk, hogy a számunkra közel értelmezhetetlen dolog teljesen szokványos a csapat életében.

(Természetesen, ha az ablakom alatti parkba valaki megszoborná a képen látható hármast, akkor egész nap azt a szobrot bámulnám.)

Napikispest 2020.05.20.

Oenningről // szólva már tegnap gyanús volt a csakfoci egyik anyaga, egy ingerjú Gál Istvánnal, az NB II-es Siófok edzőjével, amiben elmondta, hogy ha Oenning újra Magyarországon dolgozna (ahová szívesen is jönne), akkor ő is szívesen dolgozna vele. Nem kötöttem magammal fogadást, de biztos voltam benne, hogy egy-két napon belül

Oenninget // bedobják, mint a Honvéd egyik lehetséges edzőjelöltjét. Ez meg is történt, szintén a csakfocin.

Oenning // amúgy a Vasastól lehet ismerős, amikor a bajnoki szezonunkban egész sokáig jól tartották magukat, akkor ő volt ott az edző. Mérlege az NB I-ben 80 meccs, 28 győzelem, 18 döntetlen, 34 vereség, 101-124-es gólkülönbség és a megszerezhető pontok 46,25%-a, vagyis 1,28 pont/meccs, ami 42 pontot jelent egy 33 fordulós bajnokságban. A Vasas a következő teljes idényéban utolsóként esett ki, végig Oenninggel a kispadon. Jelenleg a görög Aris Saloniki csapatánál dolgozik.

Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni

Bp. Honvéd – MTK kupameccs mához egy hétre, kedd este kilenckor, zárt kapuk mögött a hatvanhétezres Népstadionban. Csodálatos.

Mondjuk, az is igaz, hogy mivel zártkapus, a pálya tartozékain kívül egyedül a luxra (kb. a fényerő) van szükség a tévés közvetítések miatt, minden más lényegtelen. Akár lehet a Népstadionban is, vagy akár lehetne az akadémiánkon is, amennyiben megfelel a tévének a világítás.

De szerencsére nem ennyire egyszerű a helyzet, mert a magyar futball csak a magyar futballközegben értelmezhető, ahol egyrészt fontos szereplő a szövetség, másrészt a többi klubok.

„Ellentétben a Mikroszkóp színpaddal, a magyar foci humora mindig képes megújulni” bővebben

Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé

Bp. Honvéd – Diósgyőr 3-1

Egész pontosan 66 nap telt el március 11., vagyis a Szegeden játszott Paks elleni kupameccs, és május 16., a Diósgyőr elleni hazai felkészülési között. A 66 lehetett volna 63, ha kimegyek Csepelre a Honvéd-Monor fakóra, azonban március közepén az tűnt felelős megoldásnak, ha nem csak magunkat, hanem másokat is felszólítunk: maradjatok otthon! Délután még megnéztük a tévében a Kisvárda elleni megaláztatást, majd jött a hétfő, és a futball, mint olyan egy bő másfél hónapra megszűnt létezni.

Az első napok még a kombinálásról, a hogyan továbbról, Sannino kirúgásáról szóltak, majd az ingerszegény környezet megtette hatását, és a fociról beszélgetés, a facebookozás, a mindenféle megnyilvánulások száma brutálisan bezuhant. Nem csak nálunk (igaz, itt egyéb okokból aktívan tettem is érte – vh), hanem ugyanezt lehetett tapasztalni más felületeken, ahol egyébként komoly aktivitás van egy átlagos hétkönapon is.

„Két és fél órás ácsorgással tettük meg az első lépést a normál hétköznapok felé” bővebben

Visszatérés a pályákra

Valamivel több, mint két hónapot követően, egy zártkapus edzőmeccs formájában végre Kispestre is visszatér a foci. Apró, totyogós lépés ugyan, de legalább valami. Kisvárda óta ennyit se kaptunk, ráadásul azt a kilencven percet is inkább csak azért nevezzük focinak, mert vitt minket a lendület, pedig se néző, se játék, se semmi, csak a puszta megaláztatás, hogy otthon, egy Kisvárdától. És az pont mindegy, hogy a víruspara első napjaiban járunk, egy Kispest-Kisvárdán az ilyenek legyenek mindegyek. Ötöt kaptunk, az isten szerelmére.

Két hónapnak kellett eltelnie, hogy újra pályára lépjünk, ellenfél ellen, test a test ellen, egy olyen sportágban, ahol a kontakt fontos része a játéknak. Néző továbbra sem lehet, ami egyrészt remek lehetőség, hogy titkoljuk mivel készülünk a bajnokság újranyitására és a kupaelődöntőre, másrészt szokjuk, hiszen a bajnokikon sem lesznek. Ne feledjük, pár napja még a „csoportos megbetegedések szakaszában” jártunk*, és csak május negyedikétől* léptünk át a „védekezés második szakaszába”.

„Visszatérés a pályákra” bővebben

Karanténkispest 2020.05.14.

játékoskeringő // lassan be kéne durrantani a szokásos, a fejlécből/menüből is elérhető nyári-téli rovatunkat, mert az emtékás

Vass Patrikot // máris bedobta az NSO, mint lehetséges érkezőt. Eddig jó. (Nem rossz spíler, bár ha valakit választanom kéne az MTK középpályájáról, akkor talán Katát mondanám, azonban másodiknak valószínű, hogy Vasst.)

Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz

– Nyilván senki sem lát a jövőbe, de mire számít, az élet mikor áll vissza a megszokott kerékvágásba?
– Az utóbbi idők történései mindenkinek megmutatták, be kell tartani a szabályokat, jobban oda kell figyelnünk az egészségünkre és egymásra, mint ezelőtt. A magam részéről azért imádkozom, hogy ősszel már nézőkkel teli lelátók előtt futballozhassunk, hiszen ez azt jelentené, hogy az egészségünk rendben van, legyőztük a járványt. 

részlet Hornyák Zsolt, a Felcsút edzőjének az NSO-n megjelent nyilatkozatából

Egyszerűen harmincplusz év után is képtelen vagyok megérteni, miért van szükség az emberek kötelező hülyítésére a magyar futballban? Volt olyan selejtezősorozat, aminek nem úgy futottunk neki, hogy előre kiszámoltuk, hogyan bukhatjuk el a már pótselejtezőre jogosító második helyet? Mert az esély most épp megvan!

„Az imádkozás valószínűleg elég lehet a járvány leküzdéséhez, de a teli lelátókhoz előfordulhat, hogy kevés lesz” bővebben