Mastodon

Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más

Vonaton.

Egy vonaton ülök, és várom, hogy induljon. Közben gépelek. A vonatról egy másik vonatra kell átszállni, majd egy buszra, közte hosszas várakozásokkal. Így lesz egy Budapest-Iváncsa, háztól kerítésig bruttó három óra.

Hazafelé is sietni (sijetni) kell, a lehetőségekhez képest, hiszen háromnegyed hétkor Kispest-Felcsút. Várós, nézős, pedig hangulattalan zártkapus.

„Valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé, valamikor meg kell indulni felfelé – mantrázom magamban, ahogy mindenki más” bővebben

Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa

Ha már kezdesz begolyózni a bezártságtól, mert kiolvastad az összes könyved, a Netflixen megnézted a világ összes filmjét, és a családdal is átbeszéltetek minden lehetséges témát Ablaktól Zsiráfig, akkor hadd ajánljuk figyelmedbe a friss levegőt és a túrázást. Természetesen este nyolcra mindenki legyen otthon, mert a gonosz vírus előszeretettel vadászik éjszaka! (Kivéve, ha van nálad fénymásolt A4-es papír!)

Megfigyelésünk szerint, az emberek hajlamosak felkerekedni azért, hogy magas dolgokra felmászva megnézzék távolról, mi van ott, ahonnan felmásztak a magas dologra. Aztán szeretnek gyönyörködni házakban, kastélyokban, templomokban, mindenféle nagy épületekben. Sokan inkább a zöldet szeretik, és erdők felé veszik az irányt, mások pedig a vonatokat, buszokat, ezért pályaudvarokra, felüljárókra járnak fényképezni.

Mi a kerítésekért rajongunk.

„Hétvégi túraajánlatunk: Iváncsa” bővebben

Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból

Egyébként azért nincs poszt több napja, mert az Éder-féle vendéglőt keresem nagy erőkkel, és egészen magával ragadott egyrészt a kutatás, másrész dr. Varga Bálint élettörténete. Ha véletlenül pont tudnád, hogy hol volt a kérdéses vendéglő, akkor mindenképp jelezd felénk!

„Szemelvény az értelmetlen infografikák c. sorozatunból” bővebben

Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég

Bp. Honvéd – Ferencváros 0-1

Nagyon nehéz megtalálni a pozitív hangot egy ilyen meccs után. Hiába magaslik ki durván a Fradi a mezőnyből, hiába játszottunk igazából vállalhatóan, mindezt talán nem a legerősebb csapatunkkal, ismét egy új játékrendszerben, hiába voltak meg a helyzeteink, ha közben két hónapja képtelenek vagyunk meccset nyerni, és az első kör végére, bár van egy elmaradt meccsünk, fixen odatapadtunk a kiesőhelyek egyikére.

Nem ezt ígérték, na.

Lassan le kéne dobni a szemellenzőket, és elgondolkodni a miérteken. Felejtsük el azokat az önámításokat, hogy két győzelem és felborulhat a tabella, mert nem. Két győzelemmel még a felsőházat, vagyis az első hatot se érnénk el, miközben pár hete még dobogóról álmodoztunk.

„Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég” bővebben