Csak a Kispest! // mert célunk csak egy van

Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li

„U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.

Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? „Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben

Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.

Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.

Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig. „Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.” bővebben

Távozók, kölcsönbe távozók, érkezők két héttel az átigazolási időszak lezárása előtt

Mivel máshol nem találtuk, így összeszedtük, hogy kik azok, akik a nagycsapatból, a nagycsapat bővebb keretéből, valamint a tavalyi fakóból (az akadémia NB III-as csapata) máshova igazoltak. A lista nem biztos, hogy teljes, az egyetlen kapaszkodónk az MLSZ adatbankja volt, ám ott általában csak akkor jelenik meg egy játékos szerződésének változása, ha az új klubja legalább egy meccsre benevezi.

„Távozók, kölcsönbe távozók, érkezők két héttel az átigazolási időszak lezárása előtt” bővebben

Sokakban felmerült a kérdés, hogy amikor Lanzafame elvette a labdát Pajovictól, akkor mit fújt a spori?

Jelentjük: szabálytalanságot, és jogosan.

Az eset 3:42-től látható a videón, a szabálykönyv pedig a következőt mondja:

A kapus birtokában akkor tartja a labdát:
• ha az a kezei, vagy a keze és bármely más felület (pl.: talaj, saját teste) között van; érinti azt keze vagy karja bármely részével, kivéve, ha az véletlenül pattan le a kapusról vagy a kapus védést hajtott végre;
• ha az a kinyújtott, nyitott kezében van;
• ha azt a talajra pattogtatja, vagy feldobja a levegőbe.
A labdát a kezével birtokló kapust nem támadhatja ellenfele.

És ebben az esetben közvetett szabadrúgás jár, mert „akadályozza a kapust abban, hogy a kezében tartott labdától megszabaduljon, illetve elrúgja vagy megkísérli elrúgni a labdát, amikor a kapus ennek folyamatában van;”

Ennyi.

A három pont megvan, minden mást nagyon gyorsan felejtsünk el, most évekig nem leszünk, nem lehetünk még egyszer ennyire rosszak

Bp. Honvéd – Újpest 2-1

Azon gondolkodtunk a meccs hatvanadik perce környékén, hogy mikor láttuk utoljára ennyire kilátástalanul focizni a Kispestet. Tehettük, mert nem volt miért izgulni, egyszerűen hitünket eldobva, megadóan tekintettünk a pálya felé, elengedtünk minden reményt, ebből ma nem lesz semmi. Nem volt nihil, nem voltunk dühösek sem, hatvan perc bőven elég volt abból, hogy hagyjuk, majd máskor, ez a nap valami csillagjóslatos nonszensz, mínuszegymilliós mondjuk.

Amúgy egy 2015 októberi, fehérvári, Videoton elleni 0-3 jutott eszembe, amit akkor hirtelenjében majdnem Kemenes nyakába varrtam, de persze mégsem, mert ott tényleg reménytelen lett volna bármit elvárni tőlünk, annyira fogalmatlanok voltunk. (Funfact magamnak: RW azon a meccsen sem volt kint, valahogy kiszagolja a mester az ilyen alkalmakat.)

„A három pont megvan, minden mást nagyon gyorsan felejtsünk el, most évekig nem leszünk, nem lehetünk még egyszer ennyire rosszak” bővebben