Mastodon

Hiába a vidéki fellegvárazás, az embereket a Fradin, Honvédon és Újpesten kívül legfeljebb a Debrecen és a Videoton érdekli, valamint a tündérmesék

Nézőszámok 28 forduló alapján.

Egyáltalán nem bonyolult megállapítás a poszt címe, nagyjából sejthető volt, hogy valami ilyesmi eredménynek kell kijönnie a nézőszámok elemzéséből. A három hagyományos pesti nagy mellé felnőtt a kizárólag csak az elmúlt huszonöt évben eredményes* két vidéki klub, és ez nem feltétlen baj, mert így már öt valami nevezhető nagyjából komolynak és érdeklődésre számot tartónak az országban, még ha most a Honvéd és Videoton a saját vezetése és eredményessége szintjén közel sem felel meg a kihívásoknak.

* A Debrecen 1999-ben nyert először címet: egy kupát, a Videoton 2006-ban: szintén egy kupát. 1999 óta együtt nyertek 10 bajnokságot és 8 kupát, miközben a Honvéd és az Újpest együtt 1 bajnokságot és 7 kupát.

A rendszerváltás után a magyar futball nagyon megváltozott. A fővárosi nagyokból három tűnik életképesnek, ezekre kíváncsiak is a nézők, valamint a hagyományos Miskolc és Győr mellett/helyett megjelentek új nagyvárosok vidékről, mégpedig a Debrecen és Székesfehérvár. Talán erre az öt klubra mondható el 2023-ban, hogy valóban létezik országos szurkolói bázisa, és – kis túlzással – nem csak a Budapestre költözött szurkolóik kísérik el őket, ha a környéken, vagy az ország másik végén játszanak. Utóbbi jelenségre egyébként a Diósgyőr egy remek példa, és a Debrecen határeset, mert ott nagyon számít, hogy van eredmény, vagy nincs.

Szövődményes érdekesség, hogy amíg a Budapest-Budapest, Budapest-vidék, vidék-Budapest meccsek relatíve vonzzák a nézőket, addig a vidék-vidék meccsek csak nagyon ritkán, vagyis az imént említett felnövés egyelőre egy versus-jelenségnek tűnik, mintsem egy belülről megélt valódi nagysággal. A bajnokság 25 legnézettebb meccséből kettő volt mindössze vidék-vidék: a 22. DVSC-Kecskemét és a 23. DVSC-Videoton, és a Fradi meccsei nélküli listán is csak az első 25-ből nyolc, és szinte kizárólag az előbbi három csapattal.

A tíz legkevesebb nézőt vonzó meccsből nyolc vidék-vidék, és csak a Vasas felcsúti (968 néző) és mezőkövesdi (750 néző) vendégjátéka fért be közé.

„Hiába a vidéki fellegvárazás, az embereket a Fradin, Honvédon és Újpesten kívül legfeljebb a Debrecen és a Videoton érdekli, valamint a tündérmesék” bővebben

A kiesés aktuális kérdései #28

  • 🔺 kikapott a ZTE a Debrecentől,
  • 🔺 kikapott a Videoton a Kecsótól,
  • 🔺 kikapott a Mezőkövesd a Felcsúttól,
  • 🔻🔻 sajnos az Újpest győzött,
  • 🔻🔻 és sajnos pont ellenünk.

Miközben az összes eredmény nekünk kedvezően alakult, ismét elszalasztottunk egy hatalmas esélyt: hazai pályán, szinte teltház előtt kellett volna verni egy rém gyenge Újpestet. Nem sikerült.

Velük innentől felesleges számolni. Kilenc pont az előnyük hozzánk képest, ráadásul plusz három győzelem, így róluk nyugodtan kimondhatjuk, hogy bent maradtak.

Pedig a 24. forduló után, Vignjevic előtt mindössze kettő ponttal álltak előttünk, és mi azt számolgattuk, hogyan előzhetjük meg őket. Azóta eltelt négy forduló, ők bentmaradtak, mi pedig számolgatunk tovább.

„A kiesés aktuális kérdései #28” bővebben

Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?

Ha azonnali eredmény kell, akkor: nem.

Az utolsó edző, aki első meccsén győzött: Pisont @ 2020.05.31. Honvéd-DVSC 3-1

Az utolsó nem beugró edző, aki első meccsén győzött: EvdM @ 2017.07.15. Honvéd-Haladás 2-0

Az utolsó idény közben kinevezett nem beugró edző, aki az első meccsén győzött: Morales @ 2009.10.31. Nyíregyháza-Honvéd 0-1

Igen, tizennégy éve nem fordult elő velünk olyan, hogy idény közben hosszabb távra kinevezünk egy edzőt, és az megnyeri az első meccsét.

„Megéri Kispesten edzőt váltani idény közben?” bővebben

Détári 60!

Pont minap futottam bele teljesen véletlenül egy képbe, amin szerepel a ma hatvan éves Détári. A kompozíció szinte minden elemében tökéletes: Döme pulcsija, nadrágja, a sérója, mellette Verebes hanyagul vállra vetett dzsekiben, mellény, ing, nyakkendő, pecsétgyűrű, cigaretta. Kiprich, Híres és Sallai a semmibe bambul, a háttérben talán Róth Antal, de inkább Zsiborás, valamint egy texasi olajvállalkozós nyakkendőt hordó, szintén dohányzó figura.

A magyar csapat 1987. április 27-én Verebes József szövetségi kapitány vezetésével megérkezik a hollandiai Schipholba, az Európa-bajnoki-selejtező mérkőzésre. Balról: Détári Lajos, Kiprich József, Verebes József, Híres Gábor, Sallai Sándor (fotó: Bart Molendijk / Anefo)
„Détári 60!” bővebben

Álmomban igazolóbizottságosat játszottam

Elképzeltem, ahogy A-tól Z-ig betűrendben felsorakoznak a Honvéd (FC Kft.) alkalmazottai, játékosai, állandó szerződéses partnerei az ajtóm előtt, és én egyenként hívom be őket az irodámba.

Kedvesen leültetem, kávéval, teával, üdítővel, amit kér, azzal kínálom, majd megkérem arra, hogy:

egyetlen, legfeljebb bővített mondatban mondja el nekem, hogy pontosan mit csinál a klubnál.

Ha nem tudja megfogalmazni, akkor vége a beszélgetésnek: viszlát!

„Álmomban igazolóbizottságosat játszottam” bővebben

Kezd beérni a pár éve megkezdett munka, de ne várjon senki köszönetet érte

Honvéd – Újpest 0-1

Nem tegnap este, és azon belül sem a 89. percben, amikor Goure betalált, egyáltalán nem abban a pillanatban dőlt el a sorsunk. Igazából mindegy, hogy kiesés vagy sem a vége, egyelőre még bármi lehet, azonban ha hihetünk a klubnak, akkor tegnap kiment 6284 néző, ebből nagyjából ezer újpesti, vagyis a maradék valószínűleg miattunk. A sok-sok gyerek mellett még többen kapták össze magukat, hogy most ott kell lenni, most mindent bele kell adni.

Márpedig ennél többet szinte lehetetlen, és ahogy mindig, most is erőn felül teljesítettek – a szurkolók. Rohadtul nem ilyen bandát érdemlünk, mint amilyet ide sikerült küldeni, és pláne nem olyan bandát, amit ezek kihoztak magukból.

Szétverték a Kispestet, a Honvédot,

és tényleg megérdemelnék, hogy Metalcom-Honvéd néven nevezzük őket, hadd társítsa a lakosság is fejben egymáshoz a kettőt. A kibeb*szott Metalcom, a sikeres cég, a Nagybetűs Tulajdonos, az állampárt emberei, az élharcosok, a mindenkinél jobbantudják, akik annyira vakon bele vannak buzulva a Nagyfőnökbe, hogy nem csupán Európa vezetőinek képzelik magukat rajta keresztül, hanem elhiszik, valóban utat mutatnak az egész világnak. Annak, bzgm, annak.

„Kezd beérni a pár éve megkezdett munka, de ne várjon senki köszönetet érte” bővebben

Mutatunk egy egészen megalázó számot: mindössze egyetlen percig nem negatív a gólkülönbségünk

A grafikonon azt látjátok, hogy a percek előrehaladtával hány lőtt, és hány kapott gólnál tartunk. Tehát mintha az összes lejátszott meccset egymásra tennénk, és az összes lőtt és kapott gólt számolnánk, aminek a vége a tabelláról ismert gólkülönbségünk: 28-43 (-15).

A 10. fordulóban a Mezőkövesd (Drazic) már a 2. percben gólt lőtt nekünk, miközben mi a legkorábbi, vagyis ebben a formában az első gólunkat csak a 14. percben (Lukic, Paks, tizenegyes) szereztük, azonban mivel közben kaptunk még kettőt (Vasas, Hidi 11.; Videoton, Kodro 13.), az első negyed órát máris 1-4-gyel kezdtük.

„Mutatunk egy egészen megalázó számot: mindössze egyetlen percig nem negatív a gólkülönbségünk” bővebben

Egy ilyen vereség után legalább a saját nevelésűeket megtiszteltük

A Fradi ellen gyakorlatilag semmiféle ellenállást nem tanúsítottunk. Amíg lehetett nullán tartottuk őket, majd ahogy megkaptuk az első gólt, tudtuk, vége, mert egyszerűen alkalmatlanok vagyunk csapatként küzdve változtatni a helyzetünkön. Gyakorlatilag az egyetlen esélyünk, ha mi szerezzük meg a vezetést, és azt valahogy sikerül megtartani, vagy legalább egy pontra menteni.

Nincs tehát semmi meglepetés abban, hogy az osztályozókönyv pontszámai (az egész csapat együtt kaphat 6 pontot) annyira szétszóródtak, hogy 1,3 ponttal is be lehetett húzni a fordulót:

  1. Szabó Alex 1,3 (ezzel megdőlt Kocsis és Tamás 1,39-es idei negatív rekordja)
  2. Eördögh 1,15
  3. Gomis 0,74

Viszont ha már valaki behúzta, az a védelemben mínusz egyig fent lévő, majd magát az Újpest ellen kisárgázó Szabó Alex, valamint a jobbszélről a szintén csalódást nem okozó Eördögh.

„Egy ilyen vereség után legalább a saját nevelésűeket megtiszteltük” bővebben

Az amúgy is szűk keretünk eleve kihívásokkal küzdött, nem véletlenül féltünk a kisárgázásoktól és a sérülésektől

Évek óta van egy mantránk, mégpedig a következő:

Kispesten hagyományosan egyszerre van játékosbőség és -szűkösség.

Bőség, mert izlandi válogatott ül a padon, kölcsönbe hoztunk pár hetente húsz percre beálló kanadai csatárt a Baltikumból, szintén inkább a padra ukrán-izraeli irányítószerűséget, ésatöbbi. Aztán ott vannak a fiatalok, akiknek hol meg merjük adni a lehetőséget, hol nem, viszont vannak, és szerencsére nem kevesen, és ráadásul nem is rosszak, vagy rosszabbak, mint a posztjukra hozott légiósok teljesítménye.

Miközben ha össze kell rakni egy kezdőt, vagy cserélni, akkor szegény Klagenfurt (és stábja) bambul ki a fejéből: mégis kit és hogy, és legfőképpen miért? Lovric nem véletlenül lett újra kezdő, az elmúlt öt évben legalább ötödször visszatérve a leírásból, és nem véletlenül kezdő folyamatosan például Tamás, mert – feltételezésünk szerint- három-öt fiatal már a fiatalpárti/nevelőedzőnek tartott/nevezett mesternek is sok. Ezt a jelenséget nyugodtan nevezhetjük szűkösségnek, hiszen teljes mértékben kimeríti a szó szótári alakját.

Többen egész évben padoznak, miközben nem odavaló játékosok játszanak egyes posztokon, és még egy Mitrovicnak(!) sincs cseréje, nemhogy alternatívája.

„Az amúgy is szűk keretünk eleve kihívásokkal küzdött, nem véletlenül féltünk a kisárgázásoktól és a sérülésektől” bővebben