A mérkőzés előtt úgy voltunk vele, mindegy hogyan, csak nyerjünk. Tessék, megcsináltuk.
A hogyant tényleg nem érdemes feszegetni, mert ez a meccs azon túl, hogy élvezhetetlen, egyben nézhetetlen is volt, valamint szinte semmi olyasmit nem hozott, amit a későbbiekben érdemes lehet felhasználni. Egyedül Eördögh bizonyította be ismét, hogy ha nagyon nincs más, akkor használható a Klagenfurt által számára kitalált [bal]hátvéd poszton.
Sokszor az egyszerűre is képtelenek voltunk, és mindezt tettük úgy, hogy a fejekben benne volt: nincs cserénk, nekünk kell végigjátszani a meccset. Nem mondom, hogy görcsösek volta a srácok, mert ahhoz kellene egy viszonyítási pont. Egyszerűen csak rossz volt és nézhetetlen, de legalább nyertünk, és ami a legfontosabb
320 perc után újra gólt lőttük a bajnokságban.
„Lábszagot kértünk, és lábszagot kaptunk” bővebben