mert célunk csak egy van
Futballvalóság, Magyarország.
A Honvéd – Balmazújváros mérkőzés nézőszáma: legfeljebb egy tucat.
Hosszú, tartalmas napnak nézünk elébe, lesz itt mindenféle olvasni- és csámcsognivaló:
– Szakmailag szinte lehetetlen értékelni a mérkőzést, ugyanis az időjárás és a pálya talaja nem engedte, hogy bármi futballra emlékeztető történjen. Miért kell december kilencedikén játszani? Aki ezt kitalálta, esett már bele a pocsolyába egy futballmeccs első percében, hogy aztán nyolcvankilenc percen át játsszon a teljesen sáros, átázott dresszben? Szívesen ül ilyenkor bárki két órát ebben a hidegben egy széken? Azt sem értem, hogy miért kell tizenkilenc meccset játszani az ősszel, tavasszal meg csak tizennégyet…
– Horváth Ferenc nyilatkozata a Balmazújváros – Mezőkövesd 0-0 után.
Balmazújváros – Bp. Honvéd 0-3
Meglepően hosszú balmazi vendégszektor alatti folyosó, amíg az ember végigsétál rajta a mosdóig. Épp visszafelé tartok, amikor belehasít a csendbe a hangosbemondó monológja: a Honvéd gólját (…) – és ekkor kicsit imádkozni kezdek magamban, bárki, csak ne Gazdi, az nem lehet, hogy Gazdag – (…) a hatos számmal játszó (…) – kész, végem. Térdre esek, ilyen egyszerűen nincs. Nézek körbe, hátha valaki, akivel sorsközösséget vállalhatnék, de kihalt minden. Pár pillanat múlva apróbb tömeg jön szembe, mindenki mosolyog, ekkora gólt rég nem láttak, és pont Gazdi, akit már elkönyveltünk örök nullásnak.
Mennyi volt az esélye?
