mert célunk csak egy van
A bejegyzés erős szimbolikát tartalmaz.
Tudjátok minek köszönhetjük igazából a bennmaradást?
Talán az Újpest diósgyőri döntetlenjének? A lehető leghidegebb. Esetleg Horváth Ferinek? Melegecske, de nem. Balogh egyenlítő góljának a Kövesd ellen? Megint hideg. Mézga budafoki bombájának? Majdnem langyos.
Mutatom.
„Nagyon egyszerű játék a labdarúgás, viszont kiemelten fontos, hogy a megfelelő eszközökkel játsszuk” bővebbenBudafok – Honvéd 0-1 // osztályozókönyv
Amióta visszajutottunk az NB I-be az idei a negyedik harmadik olyan szezon, ahol ennyire a végére marad a döntés.
A forduló alatt folyamatosan frissülő poszt.
Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv
Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.
*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.
Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.
„Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebben
