Vannak olyan napok, amik munkában és egyebekben is remekül sülnek el, amikor mindennel hasítasz, jön az ihlet, ütemesen tudsz dolgozni, délután/este pedig valami program még meg is koronázza az addigi erőfeszítéseket; máskor viszont nyűglődés, szenvelgés, nem jön az isteni szikra, borzasztó. Szerencsére tegnap az első változatot éltem meg: kivételesen otthondolgozást nyertem csütörtökre, egész délelőtt készítettem elő háttér-olvasásokkal a délutáni elemző kört, mindezt a Kiserdő egy padján ülve vagy a telepen sétálgatva-jegyzetelve, délután aztán magamat is meglepő hatékonysággal mindezt gépre is vittem, egy pofás dolgozat formájában. Szóval a 17.45-kor bekapkodott uzsonnadinnye (az is remek volt) után teljes megelégedettséggel a szívemben rohanhattam ki a Bozsikba. (Nem egészen teljes elégedettséggel azért: sajnos a nagy jegyzetelés-írás közepette, hiába kezdtem reggel fél 8-kor, futásra nem maradt időm. Majd hétvégén.)
„Nehéz helyzet, de vállalható célok, jó hangulat: ez az ankét tanulsága” bővebbenCímke: beszámoló
Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!
Az a helyzet, hogy valahol többet is adott ez a meccs, mint előzetesen vártam – persze a semminél nem vészesen nehéz többet adni. De az az igazság, hogy a 65.-85. perc között éreztem valami olyasmit, amit egy Kispest szurkolónak kell: izgultam a csapatomért és picit velük dobbant a szívem a pályán –legalábbis némelyikükkel. Aztán az utolsó utáni perces gól újból jelezte, hogy nyugi, nem 2015-16 van, hanem inkább a 90-esek végi – 2000-esek eleji ipari szenvedés, és tényleg felrémlettek a régi Dunaferr, Nyíregy, Gázszer, BVSC elleni hazai meccsek: szarok vagyunk, szarok vagyunk, szarok vagyunk, na, egy 20 percre véletlenül jók vagyunk, elkezdesz hinni, aztán megint szájba rúg a valóság. Az én Kispestem.
„Mire hangulatba jössz, lecsapnak a ’90-esek… nem jó jel az idényre nézve!” bővebben2022-23: A szórakozás garantált!
Szombat reggel van, és kérem szépen, keserédes jókedvvel ébredek: visszakaptam a fiatalkorom, az igazi Kispestemet az elmúlt évtized szórványos kisiklásai után. Végre optimista poszt! Nem leszünk skótok a dicséretekkel!
„2022-23: A szórakozás garantált!” bővebbenMost jó kispestinek lenni…! -ja bocs, nem ide
MTK – Kispest beszámoló
Most hetekig ilyen-olyan elfoglaltságok (meló, esküvőkre járás, talán nyaralás) miatt nem fogok tudni meccsre menni, és a régi reflexek miatt ez napok óta bánt, egész héten pedig az lebegett előttem, hogy pont ezért az MTK ellen mindenképp kinn kell lenni. Már csak azért is, mert végre nem ideiglenesen vagyunk a Hidegkuti vendégszektorában, hanem azért, mert évente csak kétszer kell idejönni és ebből ez az egyik; mert amúgy szeretek erre a környékre meccsre járni, és mert olyan béna gödörben lévőnek tűnik a csapat, hogy ilyenkor mindig nyerünk egy váratlant. De, úgy látszik a 2019 tavaszán kezdődött csodálatos új érában, mint annyi minden más, ez a trend is fejre állt.
„Most jó kispestinek lenni…! -ja bocs, nem ide” bővebbenCsodás kezdés <3
Kispest-DVSC beszámoló
Érdekes volt ez a tegnapi meccs, egyrészt hozott egy csomó új dolgot (tétmeccs új stadionban, VAR, meccsvégi hőzöngő (!!!) Hanta – ilyet sem láttam még 11 éve, mióta ismerem, pénzért igazolt ígéretes pedigréjű csatár a padunkon), másrészt viszont SEMMI SEM VÁLTOZOTT. Ez az egész akár az MTK-pályán is történhetett volna, idejön egy random újonc és fogalmatlan első félidő után ver négyet nekünk; az évszázad átigazolási időszakának termékei közül eddig nem igazán látni, hogy hol van köztük húzóember; a VAR-ral meg lehet takarózni, csak valahol ez nem ciki? Hát de.
„Csodás kezdés <3” bővebben