Címke: beszámoló

Idén -nem utolsó sorban helyezésünk miatt- sok rangadót játszunk. Ősszel úgy alakult, hogy ezeket rendre itthon vívtuk meg. És nyertük meg – tegyük hozzá! Ha nem lennének a bosszantó döntetlenek és vereségek a középcsapatok ellen, a tabella csodásan festene – no de így se csúnya. Osztályozókönyvünk következik az újabb behúzott derbi után.

KEMENES: Szabinak észveszejtően sok dolga nem volt – az inkább kontrákra építő Diósgyőr olyan rengetegszer nem jutott el a kapunkig. Amikor mégis, akkor volt hogy butaságot csinált kapusunk (középre öklözött szabadrúgás), és volt, hogy nagyot védett (Luque löqeténél). Magabiztosnak magabiztosnak tűnt ezúttal is, de a két előbb említett irányzat eredője most 5.5, szóval kedvenc zenekarai egyikének analógiájára mondhatjuk: olyan volt ma mint a ‘tallica új , Lou Reeddel kooperáló albuma – volt már jobb is.

HORVÁTH ADRIÁN: Egy hibáját fedeztem fel egész meccsen, ezt leszámítva a tavalyi katasztrofikus jobbhátvéd-mutatványaihoz képest nagyot játszott. Két Mátyus-díjas szerelést is bemutatott (értsd: míg az ellen továbbfut, nála, a szerelő játékosnál marad a zsuga), a vége felé pedig egészen a saját tizenhatosáig űzte-hajtotta az egyik vendégtámadót. 6.5.
DEBRECENI: A gólnál Lovriccsal együtt besültek, mint napjainkra idősb Mészöly egykori török kapcsolatai, de a második félidőben volt 1-2 nagy mentése. Ez így összesen 5.
LOVRICS: Dettó mint Debrő. Ezen a posztján nem kell annyit nyargalnia, mint a szélen, ez jól is esik neki, viszont földön továbbra is verhető. 5.
NOVÁK: A meccs első 2/3-ában nem nagyon dicsértem: úgy tűnt, a sérülése óta nem igazán találja magát. Aztán Abass gólja környékén valami elpattant és előjött az idényeleji Alexisz, nagy becsúszások, jó ütemű megfékezések, köszönjük, ez már jobban tetszett. 5.5.

TCHAMI: Egy jó elfutás, de inkább inaktív foszforeszkálás jellemezte őt az első játékrészben – eltűnt mint a Taurus-pálya a KHFC könyveléséből anno a kora kilencvenesekben. Lekapása jogos volt. 4. Cseréje, Hajdú Norbi szokás szerint az agyát is szétpörögte, szerencsére ezúttal egy fokkal kevésbé önpusztító módon, mint általában, aminek gólpassz lett a vége. 5.5.
MARSHAL: Fegyelmezettnek fegyelmezett volt ma is, de nekem valahogy nem elég kemény (jó értelemben véve) és határozott ott, a szűróposzton… Kissé olyan mint a BKV Előre a mindenkori NB2-ben: elvan. 4.5.
IVANCSICS: Sokat kárhoztattam már Gegét irányítóposzton, ma este viszont ebbéli minőségében az eddigi legjobbját hozta Kispesten. Egy-két meglepően jó ütempasszal örvendeztetett meg minket, be a védelem mögé, ahogy kell. A végére megfáradt, de ha ezt a formát tartaná… 6.
ABASS: Nagyot játszott, jó elfutásokkal és tipikus utolsó passzrontásokkal, de amikor kellett, akkor végre beverte, pedig nagy tétekben fogadtam volna a labdalevétele után hogy mellé-, vagy a kapusba durrant – de nem! A vastaps kijárt neki…6. Cseréje, Hidi átmozgatta merev izmait, és 1-2 odalépésénél végre láttam némi vért abban a pucában (-).

DÉLCZEG: Gergő ment előre, hajtott, küzdött, fogcsikorgatva…és itt most a csikorgáson van sajna a hangsúly mert csikorog-nyikorog az a gépezet. Nem jöttek be a megmozdulásai, nem nagyon került helyzetbe, egyszer még lesről is mellélőtt… kellene neki a bizalom, és még inkább a gól. 4.5. Cseréje, Szekulics meglepő módon ezúttal pörgött, mint Lipcsei Betta ha kamerát lát, gyorsnak is tűnt ezúttal, ha mindig így szállna be / játszana, nem toloncoltatnám haza Montenegróba a télen talán én sem. 5.5.
TORGHELLE: Sanyika csípett, rúgott, harapott, brusztolt, élből lefoglalva két embert, majd amikor kapott egy kvázi ziccerpasszt, azt behegesztette mint tetóválómester a sárkánymotívumot az egyszeri fancy bohócliger hátára. Ezért hoztuk haza és ezért sajnálnám ha már télen menne is tovább. A második félidőre kissé eltűnt, de amit kellett azt hozta. 6.

Szóval újabb rangadó behúzva, talán elindulunk kifele a hullámvölgyből….? Itt az ideje. No és nem sámli meccsel folytatjuk jövő héten ugyebár…

Fotó: 1909foto.hu (Lovi/Babar).

Unalmas az elmúlt hetek idegenbeli meccseinek szcenáriója, de úgy tűnik, hogy a spílerek által alkotott rendezőgárda rendkívül élvezi az idegeink tönkretételét. Kaposváron megint megvolt a fór – sőt egyenesen két góllal mentünk bő fél óra után –, azonban nem sikerült megtartani, így ismét csak a szentségelés, a fogszívás maradt számunkra. Feldúlt, de egyre inkább beletörődő értékelést olvashattok a hajtást követően.

Pedig a meccsre igyekvő négyszemélyes küldöttségünk több tagja is biztosra vette a szombat esti somogyországi Honvéd-sikert, így jókedvünkből sem az ötperces késésünk (hála a rosszul összeállított útitervnek – lehet, nem az M5-ösön kellett volna elindulni a Dunántúlra), sem a meglehetősen csípős, októberi fagy sem zökkentett ki minket. Sőt még fokozni is lehetett az eufóriát, hiszen amint megérkeztünk a hibátlan talajú cukorgyári gödörpálya szélére, azonnal szögletet harcoltunk ki, amelyből Gege, gyönyörűen Danilo fejére rajzolta a labdát, a tar brásziléró pedig köszönte, és a méregzöld hálóba továbbította azt.

Nem lesz itt baj – gondoltuk magunkban, azonban csak ekkor jutottunk el addig, hogy megvizsgáljuk a pontos összeállítást. Szívfájdalmat okozott Botisunk előre jelzett hiánya, melyet Lovric beljebbtolásával és Adrink jobbhátvédként való szerepeltetésével oldott meg Supi mester. Már a szerdai Ligakupa-derbin is ezt a formulát alkalmaztuk, a legendás kozármislenyi kreativitás kispesti reprezentánsa akkor sokszor futott fel a támadásainkkal, most azonban ezt megoldotta helyette a szokásos posztján szereplő Abbas. A másik sokakat megbotránkoztató húzás az Akassou eltiltása miatt megüresedett szűrőposzt Mashal Johnsonnal való betömése. A három belga bajnoki mérkőzéssel a lábában Kispestre transzportált uyoi születésű nigériai fiú egy remek lövéssel vétette észre magát az első félidőben, és… és ennyi. Társai láthatóan nem igazán bíztak benne, körülbelül annyi passzt kaphatott, mint a kecskeméti afrikai légiósok a nyári UEFA-meccseken, így fennállt a veszélye a kaposvári árnyékszék félidő közepi felkeresésének, természetesen hasmenéses pénzzavar jogcímen.

Amíg ezt átpörgettük az agyunkon, gyorsan elérkezett második dugónk megszerzésének ideje. A Zelenka hiányában irányító poszton lehetőséget kapó Gege jól tálalt Abbas elé, aki jobbról beadott, a cerberus és Sanyika légi ütközete után pedig Dani elé pattant a bőrgolyóbis, amelyet kíméletlenül a kapu közepébe küldött légiósunk, felállva a képzeletbeli góllövőlista képzeletbeli dobogójának képzeletbeli csúcsára. Tizenkét rundó kellett idén a mestertízeshez neki, míg tavaly a harmincadik fordulóban szerezte az ötödiket. Well done, avagy bem feito, ahogy az egyébként rendkívül butus google-fordító javasolja portugálul.

Aztán a szokásos butaságunk miatt hamarosan csupán megosztott első hellyé redukálódott ez a mesterlövész-pozíció. Túlzottan ideális szitu volt, hogy idegenben, a negyvenedik percben kettővel vezetünk, így össze kellett hozni egy büntetőt még a szünet előtt, amelyet a hazai ügyeletes gólvágó Milan Perics bevágott, így azonnal hűlni kezdett a fogunk alatt ropogó forró kása.

Ami a folytatást illeti, most sem sikerült újítanunk, a Kaposvárnak nem okozott gondot a zárt kontrajáték ellenszerének felderítése. Ahogy Pápán és Kecskeméten, itt is vezetésünk után hullajtottunk pontokat, azonban a két lőtt gól szerencsére elegendő volt ahhoz, hogy legalább iksszel távozzunk a Dél-Dunántúl Párizsából. Elképesztő mindenesetre, hogy az a csapat, amely a tavalyi őszi idényben mindössze egyszer adott le vezetésről pontokat (itthon a Győr ellen), egy évvel később négyszer teszi meg ugyanezt tizenkét meccs alatt. A fenti két helyszínhez hasonlóan tegnap is kaphattunk volna három gólt, de úgy látszik, ez a Rákóczi nem AZ a Rákóczi, amely tavaly a végéig versenyen volt Európáért.

Most ismét rangadóidőszak következik, hiszen két dobogóssal, a Diósgyőrrel és a Debrecennel tolatjuk a következő két hétben, reméljük, tartjuk magunkat a hagyományokhoz, és ezekre a csörtékre felszívjuk magunkat, mint Bácsi Sanyi egy-egy kokócsíkot a kora kilencvenes évek pesti éjszakájában.

fotók: Stummer András Zoltán (442.hu) és jómagam (1909foto.hu)

Törvényszerű vereséget szenvedtünk a PFC ellen, hiszen a rangadók utáni kihalt Bozsik az otthoni szipkák legjobb táptalaja – sóhajthatnánk fel a tegnapi derbi után, vészmadár/troll képességeink csillogtatása céljából. Ez azonban nem áll szándékunkban, így beláthatjuk, hogy a tegnapi nullázás nem volt előre elrendelt. Kis odafigyeléssel, pontosabb, fegyelmezettebb játékkal bizony simán behúzhattuk volna a meccset, mint Koplárovics Béla a kéziféket a Manchester kivégzése után. Tegnapi, megkésett beszámolónk a hajtást követően olvasható.

Pedig nem indult gyengén az év harmadik évszakának második hónapjának első futballszombatja. A sporttelepre érve, az NB I-es meccs előtt mintegy másfél órával kaptuk az információt, miszerint U19-es és U17-es akadémiai csapatunk egyaránt legyakta az ősi utánpótlás-ellenlábas MTK-t. Folytatódhat a győzedelmes széria délután a centeren – gondoltuk, azonban később – egyik olvasónkkal épp a blog és a csapat idei rózsás pörformanszairól diskurálva – meglepő és érthetetlen jelenségre lettünk figyelmesek. A kijárat felé tartó fekete terepjáró még nem lett volna különös, de a cseh rendszám és a benne ülő ismerős, vörösesszőke arczulat láttán hirtelen elillant jókedvünk egy bizonyos hányada. A Pontos Labdák Tibi bácsi utáni második koronázatlan királya az első híresztelések szerint húzódás miatt maradt ki a keretből, a pontosított verzió szerint viszont összeszólalkozott a szakvezetéssel, ami az elmúlt hetek nyilatkozatai után körülbelül annyira meglepő, mint a szobamérleg kiakadása Kis Károly testsúlytesztje után.

Tegnapelőtti állításunk – miszerint a Nike mezek vízelvezető-képessége klubunk legnagyobb problémája – ezzel érvényét vesztette, az pedig, hogy a Paks elleni derbi előtt a legtöbben deklaráltan hazai sikert vártak, még nagyobb nyomást helyezett a fiúk vállára, amelyet ők nem is bírtak el. A meccs első tízpercei még a visszatérő Sanyika dicsőítésével, a régi jó emlékek felidézésével teltek a lelátón, miközben a gyepen az idén megszokott események zajlottak le: átütőerő híján, de irányítottuk a meccset, pontatlan passzok, gyenge beadások, kihagyott Abass-helyzetek borzolták a kedélyeket. Már ekkor szembetűnő volt a védelem ingatagsága. Vayer Gábor, az atomzöldek Illés Bélája Sowunmis pontossággal durrantott egy ziccert a bal kapufa mellé, majd Hrepka is elhibázott egy szitut, miután hosszan vette át a zsugát. Kontrát, Károly – utasíthatták az előző hetek meccsei után a paksi ultrák Kis mestert, ezt megfogadva pedig meg is szerezték a vezetést a lelátón csak Csernobil-fejűeknek bélyegzett vendégek, Akassou kiállítása után pedig úgy érezhettük: az ikszhez is jelentős mennyiségű darálatlan mákra lesz szükség.

Attila megpróbált hozzászagolni a szituhoz, és a diszponáltnak jóindulattal sem mondható Abass helyett Hidit küldte fel, erősítendő a középpályát, Danit pedig a szenegáli ziccerbekerülő helyére vezényelte. Fel is javultunk előrejátékban, a 62. és a 68. perc között két gólt szereztünk, azonban e dugók közé egy elementáris hiba is becsúszott. Vayer első góljához a labdát elszóró Botistól a bizonytalan Kemenesig az egész védelem hozzátette a magáét, a végeredményt kialakító baloldali elfutásnál pedig Lovric szívódott fel nyomtalanul. Hihetetlen, hogy az a hátsó sor, amely a bajnokság eddigi tizenegy meccséből hatot nullára hozott, a fennmaradó öt csörtén átlagban 2,6 gólt szipkázott be!

Pozitívum viszont a Torghelle-találat, az ő helyzetkihasználásáról – Warzycha kolléga megfogalmazása szerint – oktatófilmet lehetne forgatni a támadószekció többi tagja számára. Kiemelhető az is, hogy láthatóan az utolsó pillanatig bíztak az egyenlítésben a fiúk, és bár megoldásaik gyenguszra sikeredtek – mind az átlövéseket, mind a közeli pontrúgásokat elpuskázták aranylábúink – kilátástalanságról szó sincs, továbbra is látjuk a potenciált a garnitúrában. Sőt, ha az öltözői gondok, valamint a hátsó bizonytalanságok megoldódnak a kéthetes szünet idején, akkor akár pontszerzésre is sor kerülhet Somogyországban, ahol 2006 decembere óta sosem nyerünk bajnokit.

Tegnap a meccs előtt arról beszélgettem testvéremmel, a régi nagy Honvédos szaktárssal, hogy amilyen se íze- se bűze meccsnek néz ki a Paks elleni első blikkre, épp olyan sorsfordító lehet: ha győzünk, meglesz az élcsapati lét idén, ha döntetlen, vagy vereség, akkor jön a szokásos leeresztés. Valahogy így éreztük mindketten. Nos a meccset látva bízzunk benne, hogy megérzéseink annyira adekvátak, mint Pelé tipjjei a foci VB-k előtt. A Paks ugyanis okosan játszva kihasználta védekezési hibáinkat és Akassou önsorsrontását, s a második félidőben széjjelkontrázták csapatunk. Pedig még Sanyika is meglőtte a sajátját – ez sem volt elég. Osztályozunk.

 

KEMENES: Az első félidőben sok dolga nem akadt, kivéve egy remek ütemű kijövetelt – igaz ott Hrepka rossz ütemű átvétele is kellett a paksi tékozláshoz. A másodikban fogott egy óriási paksi ziccert, viszont az első paksi gólnál kissé fura szögből kapta be a dugót, a másodiknál pedig úgy láttam, hibázott. Összességében a pozitív-negatív mérleg most egy 5-öst ad ki. 

 

LOVRICS: Fárad, fárad és fárad. Földön a paksi konrtáknál bántóan kijött lassú fordulékonysága, s hiába hajtott, ezzel most e negatívumokat nem tudta ellensúlyozni. 4.

BOTIS: Önfeláldozó melóját most is szállította hátul, góljáig (melynél megint bizonyította, hogy homlokát házbontási munkálatoknál is alkalmazhatnák) a 7-es is kinézett, viszont a második paksi gól előtti összkispesti szerencsétlenkedésben is kulcsszerepet vállalt – sajnos. Ennek ellenére egy 6-ost kap, mert ha nem ment annyiszor, még több a vége…

DEBRECENI: Kirívó mentésekkel most nem jött elő, beleolvadt az erősen nyomott teljesítményt prezentáló védelembe. Markánsabb hátsó játékra képes, ez most hiányzott. 5.

NOVÁK: Nem tett jót neki a pár hetes szünet: a trademarkos alexiszi védekezésból ma egy halványabb kiadást láthattunk. Volt 1-2 önfeláldozó mentése, szó se róla, de indításai ezúttal tompák voltak és ő sem pörgött azzal a karakteres „nyomulok előre a normanidia fronton” jellegű pörformanszával. 5. 

 

AKASSOU: Év elején dicsértük, hozsannáztuk, sőt, én még a köpésénél is valahol megértettem őt, a tett gusztustalan mivoltának elítélése mellett. Tegnap visszatért az eltiltásból, és erre letolta a „Benjaminnál elgurul a gyógyszer Reloaded” műsorszámát. Ha a sárgalap már ott kandikál a farzsebben, nem akasztom látványosan az ellent, ember! Letakaríttatása után még az őt megfeddő Don Emilioval is összeszólalkozott, tovább rázva a pofonfát. Katasztrófa. 5-2=3.

TCHAMI: Hát ez ma nagyon gyengusz pruduktum volt a kis szélvész kamerunitól. Futni tud, OK, de passzolni, beadni, kombinálni – nos ezek a skillek korlátosan szerepelnek a Hertha akadémia egykori kadétja szerszámosládácskájában. 4. Cseréje, Diaby a Vasas elleni edzőmeccsen parádézott, mezt csókolgatott, itt meg menekült a labda elől. Pedig szemmel láthatóan nem ügyetlen a srác, így sürgősen abba kéne hagynia a Cartoon Network-ön a „Ndjodo, a strucc” c. sorozat tanulmányozását. (-).

NÉMETH NORBERT: Norbi sajnos hazatérése óta leggyengébb produkciójával rukkolt elő, két, védekezésbeni mentése mellett inkább használhatatlan labdáival, ütemtelen passzaival tűnve ki. Év elején javuló tendenciát miutatott, ez a tegnapi dolog megrémített. Gyorsan felejtsük el e meccset, és jöjjenek vissza a Fradi és Vasas, ill. Vidi elleni játékok, Norbi! 4. Cseréje, Ivancsics pörgött, pontúgott becsülettel, de amire behozták (irányító), sajnos pont abban a legkevésbé előremutató az ő játéka. 5.

ABASS: Fekete srácaink egytől egyig rém gyenge napot fogtak ki. Abass 20 perc alatt előtte a két szokásos nagy ziccerét, majd fejben meg is fáradt, töbször lendületből való elfutás helyett totojázott, nem érezte a meccset. Aka kiállítása után ő lett beáldozva, ami a taktikai felállást nézve logikus lépés volt, és ha a védelmünk szilárdabb, akár pontot is hozhatott volna. 4. Cseréje, Hidi, védekezésben csak-csak hozta amit kellett, bár néha ott is úgy kóválygott szegény, mint Lipcsei Peti a Real edzőközpontban a tanulmányútján. Előrefele 3-4 labdát szórt el úgy indítás helyett, hogy azt hittem: átharapom a korlátot magam előtt. Én mindig is hittem Patrikban, de ha nem kapja össze magát, akkor ez nem lesz így jó. 4.

 

DANILO: Azt vártam, hogy az UTE elleni remek gól áttörés lesz – eddig nem lett az. Gyorsasága és lefordulásai tegnap is ültek, de a beadások és némely passza a „legszebb” Abraham-i hagyományokat idézik, vagy a mostani Abasst. Szertelenek, oktalanok. Valaki lehiggaszthatná a derék Danit fejben. Most persze kevesebbszer is volt kapu előtt, hisz a tényleges ék Sanyika lett, akitől tanulhatna helyzetkihasználást a derék braszilero. 5. 

TORGHELLE: Nem ez volt Sanyi legjobb meccse életében, látszik még a játékhiány. A 6-ost mégis megadom, mert csak meglőtte egyből a gólját, és csatártól mi mást várjunk, másrészt hozta régi, jól ismert küzdős, csípek-rúgok-harapok játékának lehiggadtabb verzióját. Ha még jobban beleszokik a csapatunkba, jó lesz ez. Kicsit az összjáték terén lehet majd még előrelépni. Amúgy nagyon örülünk Neked, Sanyika!

Fotó: 1909foto.hu.

Talán az utolsó még nyárias hétvége lesz – mondtuk, és mivel hallgattunk magunkra, így már csütörtökön a Balaton felé vettük az irányt. Az időpont mögött felsejlő bújtatott hátsó szándék természetesen már egy jó hónapja bennem volt, célpontunk Szántód, az pedig alig két falura van Siófoktól, tehát egyfelől a kellemeset a kötelezővel, másrészt a kellemeset a hasznossal, hiszen így kétnyári projektünket, a saját készítésű katamaránt is tudjuk tovább építgetni. (Harmadik érvem a kellemeset a pofavizittel már a meccs előtt realizálódott, így egy régi kedves kollegával sörözgettük végig a várakozás nehéz perceit, majd a mérkőzés még nehezebb félidőit.)

A hajtás után beszámoló szendvicsekkel, korsókkal, vonatozással, balatoni ősszel.

Fél négykor indul a vonatom Szántódról, a nap süt, meleg van, de a felszereltségem parádés. A mellen centenáriumi piros-fekete mez feszül, a kezemben egy ún. nappali sör (az idei év egyik legkomolyabb hozadéka számomra a citromos, illetve grapefruitos, 2% alkoholtartalommal bíró italok felfedezése, amiket nappal, üdítő helyett is nyugodtan lehet iszogatni), vállamon táskában váltóruha. Este hideg lesz, és vonat visszafelé csak Földvárig van (illetve átszállással Fonyódon keresztül Szántódra, de az hülyeség lenne), tehát a meleg ruha blankba tétele indokolt, a parti sétányon sétálgatva jól fog jönni.

Négy órakor érek be Siófokra, ahol már vár a közeli faluba leköltöző ismerős. Frissen felismert somogyi lokálpatriotizmusával mutatja meg a város újonnan elkészült főterét, majd ő is érzi a határokat, így hamarosan a stadion felé vezető úton üzemelő Hörpincs presszóban találjuk magunkat, és szakértő közönség gyűrűjében vitatjuk meg a kötelező felvezető dolgokat. A becsület süllyesztése rohamtempóban indul, mi pedig tovább a hazai bejárat melletti következő műintézményhez, hogy csatlakozzunk egyfelől a népes vendégtáborhoz, másrészt a blog további szerzőihez. (Itt apróbb vita keretében eldöntöttük, hogy a meccset mégsem a kapu mögül, hanem félpályától, a tribünről fogjuk nézni, és a kompromisszum keretében a vörös-fekete feles osztatú mezemet egy szolidabb, piros-fehér harántcsíkos pólóra cserélem.)

A belépőt baráti áron mérik (1000 forint), a sört és a szendvicset viszont még barátibb áron. 300 forintért ugyan házi a csapolt, de ha az ember megfelelően alapozott, akkor nincs vele semmi probléma. Ellenben a szendvics! (l. nyitóképünkön) Elég sok stadionban megfordultam már életemben, többféle vagdaltas zsömle, zalais kenyér, zsírosdeszka átjárta a szervezetem, de ilyet még nem láttam soha. A hús a zsömle méretének kétszerese, a panír fűszeres, a sütés friss, a kiszolgálás kedves, az ár pedig a sörével egyenlő. Kettőt be is toltam belőle, társaim ketten még kettőt, egy harmadikat pedig hazavittem Szántódra, hogy az otthon maradott hajóépítő-társ is vacsorázhasson valamit. (Jóllakásra hajtó óvodásként sétáltam vissza a tribünre, majszolva a szendót, mikor kicsit felmerült bennem egy kósza pillanatra, hogy nem is lehet annyira rossz siófoki drukkernek lenni, és itt az alkalom, megalapíthatnám a Kék-sárga Lángossütők (ger.: der Fladen) formációt, de ekkor szerencsére rákezdtek ultráink egy szép vörös-fekete nótára, és így a gondolat hamar elillant.)

A meccsről

Volt valami meccs is a háttérben. Az első félidőt hanyagoljuk, nem történt benne semmi, illetve csak a szokásos, egy kimaradt Abass-féle ajtó-ablak. Lassan már megütközést sem kelt. A második elején felpörögtünk, főleg a beálló, és a Siófokon úgy látszik általában jó formát hozó Ivancsicsnak (is) hála. Kellett nagyon, főleg az, hogy mindkét szélen feltűnt, hiszen hátvédeink közül az ilyen feladatokkal megbízható Lovric láthatóan hullafáradt, gyakorlatilag tavasz elejétől végigjátszotta az összes tétmeccsünket; Hajdú Norbi pedig hónapok óta keresi régi önmagát, sokszor a szemmel látható üres területre sem mer (tud?) feljönni, inkább passzol, sokszor rossz helyre, vagy a reménytelen helyzetben lévő (embere mögé elbújó) társának. [osztályozókönyv itt]

A szerdai Szigetszentmiklós elleni kieséssel való bárminemű összefüggés keresését részünkről dobnánk, Supka mester eleget beszél róla a poszt végén meghallgatható interjúban. (Megjegyzés: amire érdemes figyelni: „sajnos csak egy csatárunk van” – hangzik el tőle. Vajon ez mit jelenthet? Reménykedhetünk valami meglepetésben?)

Zelenka

Állandó rovatunk keretében külön kell szólnunk Zelenkáról (aki egyben maga teszi ki az állandó rovatot, ezért is fut Zelenka néven). Ideges, láthatóan ideges. Van neki egy képessége, hogy a labdát képes úgy megjátszani, hogy az új, és belátható, illetve az ellenfél védelme által csak nehezen lefedezhető területeket nyit meg, magyarán játékhelyzetet teremt. Helyesebben azonban csak teremtene, ha a többiek ebben partnerek lennének. Labdajáratás, rövid passzok, felhozzuk, majd valamit húzunk, és akkor Tchami, Abass, vagy Danilo. Ez hiányzott tegnap nagyon.

A labdákat megszereztük, de ebben a pillanatban valami mindig eltört. Ha Zelenkát kerestük, akkor Zelenka csinált valamit, majd a társ egy egészen mást. Ha Zelenkát nem kerestük, akkor a társ egyből azt az egészen mást csinálta. Az egészen más pedig itt jelesül azt jelenti, hogy fusson a gyorsabb elven, belebikázott egy jó nagyot, úgy nagyjából a helyes irányba, és azt majd úgyis befutja az imént említett Tchami, Abass, Danilo hármasa.

Ez is lehet játék, de ez nem jó! Kódolva van bele a hatalmas hibaszázalék, ami adegy a passzok pontatlanságából, adkettő a labda átvételéből, adhárom a labda további megjátszásából, adnégy az érkezésből, és adöt a helyzetkihasználás gyatra arányából ered. Diagramon mindez valahogy így néz ki:

Jól látható, ahogy haladunk befelé, egyre kisebbek a körök (l. lövésből lesz a gól), ami még önmagában nem lenne probléma, mert a futballjátéknak valami ilyesmi a lényege és az alapvető működési modellje, de az már inkább fájó, hogy nálunk a körök között hirtelen és nagy aránykülönbségek lépnek fel. Amikor a Mester arról beszél, hogy javítani kellene a helyzetkihasználásunkon, akkor mi azt tennénk hozzá, hogy váltani kellene a helyzetbe kerülés módján (is). Zelenka jelen körülmények között teljesen testidegen a játékunkban, amit ő szeretne csinálni, az valahol jó, miközben a csapat egyáltalán nem azt játssza. Siófokon látványosan, és egyben bántóan is messze került a két módszer egymástól.

A végeredmény ezek függvényében (hiába a két kapufánk, és a jó Sowunmi egy-az-egye Kemenes ellen) így nem is lehetett más, mint egy veretes nulla-nulla, ami ebben a stadionban idén egyáltalán nem meglepetés (vs. Debrecen, vs. Videoton). A felfogásbeli hibáink miatt itt hagyott két pont most lehet fájó, de ha a Siófok ugyanezt hozza ugyanitt a közvetlen vetélytársainkkal szemben is, akkor máris más megvilágításba kerül, megszerzett egy ponttá nemesedik – és az nekünk már jó. Tartjuk a harmadik helyet.

---

---

(fotó: babar, végh hanta)

Tompaság. Ez jut az eszembe a hét kapcsán. Tompák voltunk szerdán Csepelen egy bűn gyenge Szigetszentmiklós ellen, és sajnos tompák voltunk tegnap (nem mellékesen a szerda következményeként) a Siófok ellen. Pedig ez is egy verhető Sió volt, de a végén még annak is örülhettünk, hogy 1 pont lett a vége, Sowunmi ugyanis a máltai szeretetszolgálat kihelyezett tisztjeként tékozolt el egy 1000%-os ziccert a kapunk előtt. Osztályozunk, kissé kesernyés szájízzel.

 

 

KEMENES: Szabinak nem volt sok dolga az első félidőben, de a néhány siófoki félveszélyes szitu kapcsán a helyén volt helyezkedésileg. A második játékrészre ugyanez igaz, sőt Sovesz tuti ziccerénél megint megjátszotta a szombathelyi szemmelverést – ez most is bejött. Mondjuk amikor úgy kergette Sowunmit a büntetőterületen belül, mint a BrazilMasters meccsen az önmagát rommá égető Disztl Peti (azt hiszem) Josimar-t, akkor azért nem sokat adtam a pontszerzésünkért. 6.

LOVRICS: Nem brillírozott az első félidőben, voltak kisebb elpasszolásai. A második félidőben meg egy NAGY. Ez majdnem 1 pontunkba került, ordított is önmagával Ivan a szitu után. Hanta jegyezte meg a meccs után: Lovrics szemmel láthatólag kezd kicsit kiégni, 1 meccs pihenő nem ártana neki. Mikor (ezzel amúgy egyetértve) jeleztem, hogy helyettese a posztján Kosztolányi barátunk, mindketten csak csöndben ráztuk a fejünket. 4.5.
DEBRECENI: Biztos teljesítményt szállított le az első félidőben, igaz a Sió sem nagyon tette ekkor próbára. Ez kb a második 45 percre is igaz. Kicsit azért indiszponáltabbnak tűnt a szokottnál. 5.5.
BOTIS: Botis prof hátul szigorúan takarított, sőt, néha még indításokkal is próbálkozott! Mondjuk ez utóbbi játékelem nem az ő műfaja, de hátul okés volt. Mindez a második 45 percre is igaz. Egy nagy szerelésénél a mögöttem melegítő Novák Alexisz elismerően kommentált: „Megcsinálja az Öreg megint? Meg!”. 6.
HAJDÚ: Hátul különösebb extrák nélkül hozta le az első félidőt – pozitív és negatív kilengés sem jött elő nála. Elöl több elpasszolást is produkált és szemmel láthatóan ideges volt, mint múltkor Zeli – Danilo és Tchami ugyanis többször nem értették meg őt. A második félidőben többször előretört támadni, ám nem tudtuk ezt kihasználni, az egész meccsre jellemző haloványka szélsőjátékunk miatt. 5.

TCHAMI: Jó elfutások, király indulósebesség, néha labdakezelési hiányosságok – ahogy megszoktuk a csöppnyi Krisztiántól. Amikor kapta rendesen a labdát akkor azonnal megfutotta a lomha siói védelmet, kár, hogy ezzel az eszközzel kevésszer éltünk. 5.
HIDI: Gyámoltalanságát lassan levetkőzi, ám lassú gondolkodása miatt hiába okések a labdaszerzések, utána már jönnek a gondok. Bántóan pontatlanul indít. Én őt kaptam volna le, pedig alapból drukkolok neki. 4.5.
HORVÁTH ADRIÁN: Nagyot küzdött, jól szerzett labdákat,  és néha még jó passzt is hozott a sok elindítás mellett. Egy bokamoozdulata konkrétan meglepett – pozitív irányban. 6. Nem őt hoztam volna le, de valahol Supkát is értem: ő támadóbbra akart fazonírozni, arra meg Hidi jobb. Elméletileg. Cseréje, Ivancsics lett volna a támadóbbá tétel kulcsa, de ez a kulcs most beletört a zárba. Lehet, több játéklehetőség kéne Gegének, mert valahogy nagyon nem találta az ívet – de Tchami vagy Hajdú is joggal van előrébb a rangsorban. Irányítónak pedig egyszerűen kevés, ezt sajnos már végérvényesen kijelenthetjük. Valahogy azért meg kéne találni az optimális helyét a csapatban… 5.
ABASS: Miután a szerdán használt korcsolyáját valszeg lendületből besomta egy csepeli utcai szemetesbe, most fehér dorkójában nem csúszkált annyit – inkább rendre összeesett a meccs elején.  Egyetlen helyzetünket ő hagyta ki az első félidőben, majd kapufát is tolt a másodikban. Nem mentek ma neki a cselek, a nagy sprintek – remélejük, a Paks ellen már pihentebb lesz. 5.  Cseréje, Németh Norbi futhatott 2 kört 10 perc alatt (-). Ő valahogy olyan visszafogottnak tűnt nekem, remélem nem viseli meg a csere-lét.

ZELENKA: Mint a Szigetszentmiklós ellen, valahogy most is pontatlanabb és tompább játékot hozott az első játékrészben – bár aki a nüanszokat figyeli, most is láthatott olyan finomrahangolt megoldásokat ami miatt hízik a szurkoló mája. A látványos szuperpasszok viszont elmaradtak – sajnos Zelinek sok volt a hétközi túlóra. 5. Cseréje, Ikande megint biztatóan mozgott, hosszabb távon nyereségére lesz a keretnek. (-).

DANILO: Az első félidőben elég visszafogott teljesítménnyel jött elő égimeszelő csatárunk, akit ennek ellenére egy, a kerítésnél mögöttem álló siófoki helyi arculat [aki jó eséllyel indult volna a Bud Spencer klasszikusok default-tartozékaként jellemezhető „a nagy zsivány kisöreg” szerepének castingján], Anelkaként aposztrofált. Gondolom ilyen dicséretet se kapott még a derék Cirillo. A második félidőben sem javult fel, egy csodás lefordulásáért tudom dicsérni, mikor két balatonparti arcot hagyott faképnél, hogy utána olyan mozdulattal adjon be, mint ahogy Babócsy kapusedző löbböl Kemenes vagy Sánta kezébe edzéskor. Jajj. 4.5.

Fotó: babar (1909foto.hu).

Tegnap este úgy feküdtem le, hogy egy jó kis napom lesz szerdán. Otthondolgozást kérve a főnöktől, mondjuk 8-tól 2-ig majd tolom a melót a laptopon, aztán irány Csepel, laza MK-start, majd onnan hazaérve befejezem, ami maradt a délelőtti etapból, végül egy jó vacsi és alvás.

K….ra nem ez történt.

 

 

07.00. Csörög a vekker, kelni kell. Arcmosás, laptop be, olvasandó anyagok az asztalra ki, kezdjük.

08.00. Reggelizni is kéne… no, előbb még toljuk egy kicsit a melót!

09.30. Reggeli készül, addig zuhany!

09.35. Csörög a mobil. Ki lehet? Rohanok ki egy szál törülközőben a víz alól…

09.36. A főnök. Valami kavarás történt, vészhelyzet, be kell mennem. Fasza!

09.45. Reggeli bekapkodva, gyomor finoman stressz-üzemmódba áll.

10.15. Egész jól jön a villamos, a metró és a busz is. Mégis jó nap lesz?

11.00. Beérek. Az asztalon egy 100 oldalas angol szakmai anyag, ezt kéne véleményezni kb másfél óra alatt. Amíg normálisan átrágom az 2-3 óra…

12.00. A vezetői összefoglaló használhatatlan. Ká lassan haladok. A megbízó közben fél óránként telefonál hogy hogy állunk. Felmegyek a tetőteraszra, hátha ott jobban megy.

12.40. Nem megy jobban. Ma mindenki úgy látszik a teraszban látja a megváltót. Két percente érkezik 1-1 újabb csoport. Vissza az irodába. A gyomrom mingyár’ elfüstöl.

13.30. Minden mindegy, valamit írok. Hogy leszek kész indulásig?

14.00. Így. El is küldöm. Indulás Csepelre. Ebédre nem is nagyon marad idő.

15.00. Hantával a villamoson, a fotóskollegával a HÉV-en futunk össze. Kell is egy jó meccs. Az majd nyugtat, mint Szivicset a puhl-i presszókávé.

15.30. Benn vagyunk, a csapatok felvonulnak, lehet kezdeni. Don Emilionak az erőnléti edzőnk hoz egy echte ’80as évekbeli szőrborítású, SZOT üdülő-társalgó generálszéket, hogy pályaedzőnk szokása szerint leülhessen a kispad mellé! Rend a lelke mindennek.

15.45. Borzalmas meccs. Legalább a „Kamion Fényező Kft” reklámtábla riszpektes. Vajon milyen célcsoport kattan rá egy jó kamionfényezésre meccsnézés közben?

15.50. Vezet az SZTK a semmiből. Ez meg milyen gól volt… ide-oda pattan a labda aztán begurul. Nem baj, fordítunk. Biztos.

16.00. Most. Tizi. Nagy a tolongás, rúgná Ikande, Szeku és Gege is. Erre Hajdú Norbi áll oda.

16.01. Ez nem Norbi idénye. Kihagyta. Egyik korzós hangkirályunk meg is találja. Remek.

16.15. Káprázatosan gyengék vagyunk. Sebaj, ha tré a kupastartunk, mindig döntő a vége…

16.30. Jól jött a szünet, lehet rendezni a sorokat.

16.35. Na, legalább egy pár helyzet már van. Zeli és Dani is bejött. Zeli meze elképesztő ahogy domborodik a sok smichovi árpalevet látott medicinlabdán, amit alárejtett. Nagy kedvenc.

16.36. Közben a játékoskijáróban a lecserélt Hidi a gatyamadzagját szopogatja. Ha így megy tovább a végén mi is szopogatunk.

16.45. Hm. Szekulics helyzettékozlása lassan külön posztot ér. Télen én magam viszem le Röszkéig kocsival csak többet ne lássam. Abass is érkezik.

16.55. Újabb 4 ziccer. Nagyvonalúak vagyunk. Túlságosan is.

16.59. Egyik kedvenc kommentelőnk, áfonyabácsi váratlan szivolát jósolt az SZTK ellen…ördöge van?

17.00. Ez kezd nagyon para lenni. Újabb 2 ziccer száll el. Szeku majdnem magát rúgja seggbe az egyiknél. Supkának már nyolcadszor ordít be egy idült kartárs, hogy cserélni kéne. Kár, hogy már mindhárom lehetőségünket kijátszottuk.

17.10. Abass továbbra is Abass. Kezdek lábon kihordani egy szélütést.

17.12. Indítás Gege felé, jól veszi át, GÓÓÓÓL! Benn van. Ezt végre nagyon eltalálta Iva… Jöhet az extratájm.

17.15. Hanta szerint ismétlődik a ’99-es BL-döntő. Megállapítását tudjuk be a meccs színvonala okozta delíriumnak.

17.16. Szöglet, Debrő, góóóól! Mi az? Nem adja meg… Lefújja a meccset.

17.20. Rövid pihenő és gyúrás után folytatjuk. Helyzetek garmadája jön. Nem lesz baj.

17.25. Szekulics már lépni nem tud. Na mégis. Kapufa…

17.26. Megint Szeku… ez már sose lő gólt…Abass…ne talppal vedd át…

17.35. Második félidő. Vezethetnénk 8:1-re. A mozgáskoordinációs zavarokkal küszködő szentmiklósi 16-os kvázi ziccerén kívül az SZTK csak bekkel.

17.45. A mozgásművész 16-os beveri Botis és Debrő között. Ennyi. Supka felrúg egy ásványvizes palackot.

17.50. Lefújja a bíró. Úgy ért véget a kupaidényünk hogy el se kezdtük.

20.00. Folytatni kéne a melót de nincs ihletem. Sör se a hűtőben. Akkor mégis vissza a projektolvasgatáshoz…

* * *

Megkoronáztuk tehát a napot. A megérzéseimre általában büszke vagyok, sokszor bejönnek. Idén kupadöntőt vizionáltam ennek a keretnek már idénykezdetkor, és az eddgi 9 forduló alatt összeálló játék-kezdemény, bíztató csapatmorál és egyáltalán: az összkép ezt csak alátámasztotta bennem. Ma csúnya pofont kapott ez az ötletelésem… tény, a szeszélyesség, a váratlan pofonok az olyan jó középcsapatok sajátjai, mint amilyen a miénk is. De ez a pofon most a legrosszabbkor jött.

Bűngyenge SZTK vert ki minket- azaz vertük ki magunk magunkat. Nincs magyarázat. Lehet vigasztalni magunkat, hogy jókor jött a pofon, hogy lehet a bajnokságra koncentrálni, hogy azért volt egy rakat helyzetünk. FRÁSZT. Nem lehet egy csapat ellen sem tengeni-lengeni a pályán. Ma azt tettük amit eddig még az idényben nem – próbáltunk félgőzzel szárnyalni. NEM MEGY. Nem a mi bizniszünk. Erről ennyit, Siófokon meg lehet kiköszörülni a csorbát.

De azt jó, ha nem felejtjük el: ma nagyon nagy esélyt szalasztottunk el egy szép menetelésre.

Megkoronáztátok ezt a gyalázatos napomat, srácok… 

 Fotó: csepel.info.hu.

 

Nyolc, illetve kilenc forduló alatt 1-1 győzelemig jutó Fradi és UTE, elképzeléstelenül szenvedő Vasas…és kisebb döccenőkkel, de menetelő Honvéd. Mikor volt ilyen legutóbb? Harmatos Fradi – királyi Kispest kombó tán a ’80-as évek Vinczegézás/Komorás-Bicskeis korszakában; amikor pedig én elkezdtem nézni az NB1-et, akkor az Újpest-Vasas-MTK hármas tanyázott rendre a 8.-12. helyek környékén, melyekre mi a tabella éléről néztünk vissza. Úgy fest, legalább e mostani szűk félidény erejéig ezek az érzések visszatérnek.

Noha tegnap hiányzott az eddigi Budapest-killer, a Fradit és Vasast is elintéző Németh Norbi, jött 11-esgyáros kisiparosunk, Danilo, és reguláris büntetője mellett vert egy extatikus dugót is. Mi meg röhögünk Budapestre a Gellérthegy tetejéről…

Nem voltak pedig jók az előjelek. Akassou eltiltva, Alexisz sérült, Délczeg is kidőlt. Abass bordája és így játéka is kérdéses volt, Zelenka legutóbb Pápán fájlalt hátat. A lilák megnyerték első idei meccsüket a múlt héten egy ‘nem-is-rossz’ Pécs ellen. Mi lesz itt? Hát mi lett volna – kérdezné végletekig optimista Hanta kollegám vagy a szintén mindig eltökélt Lovi fotós. Ők a meccs előtt is Kispest-sikert vártak, Hanta egy laza mozdulattal betéve a blázt a szájába a találkozó előtt még a végeredményt is megjósolta: 2-0 ide. Menjenek a francba…én itt izgulok egész héten ezek az optimista jóskirályok meg infarktus nélkül tolják a tutitippet. Elképesztő.

Szóval maga a meccs már nem hozott különösebb izgalmakat. Meccsizgalom persze volt, ami mindig is van, de az egész 90 percet nézve rég nyertünk már ilyen megérdemelten, ilyen kérdés nélküli módon a lilák ellen. Dettó, mint az idei Fradiverés, vagy még annál is magabiztosabban. Nem, nem is a magabiztos a jó szó. Nem volt a csapatunk nagyképű, vagy elbizakodott, inkább csak mentek előre, tették a dolgukat és igen, volt a középpályánkon egy a ’80-asokból, kora ’90-esekből ittmaradt reliktum, egy vörösesszőke kis méregzsák, aki a sok zsörtölődés mellett úgy kente a lasztikat a többieknek, hogy bizony a lelátó népe többször ugorhatott fel elismerő taps közepette ültő helyéből.

Nem, nem úgy volt sima ez a meccs, hogy cicáztunk volna az ellenféllel. Supkára elég volt ránézni a meccs közben, ahogy többször is elhagyva a kijelölt zónáját toporzékolt a pálya szélén, üvöltözve a csapattal. Mégsem lett baj, Szpisljak mester is csak őszintén gratulálhatott a végén. Nyert a csapat amelyik szebben játszott, amelyik veszélyesebben játszott és amelyik vert 2 gólt. Nagyon nem kell ragozni.

Bár az öröm az írásomból is kiérződik, azért még nincs itt a Kánaán. Stabilizálni kell a szereplésünket: a hazai biztos győzelmek akkor érnek igazán sokat hosszabb távon, ha elmaradnak a kecsói és pápai kisiklások. A rangadókat eddig gyönyörűen hoztuk idén, ott van a közönség is a csapat mellett, nem lehet elégszer mondani mennyit számít ez. De most nem szabad megállni, elkényelmesedni, a 2007 őszvégi hibába esni. Egyre inkább érik a dolog, hogy jó idényünk lehet idén, lassan az egyharmadán túl vagyunk és eddig tartjuk átlagban a jó formát. De messze még a vége, ha kérhetem, ne hozzuk elő a tipikus kispesti besülést, próbáljuk meg a végéig kipörgetni a lendkereket. Eddig nem nagyon foglalkoztak velünk, tegnap láttam, már Danilo nagyinterjú is készült az NS-nek (gondolom befér majd a keddi kiadásba kiskeretesként egy „Csizmadia Csaba, a szakács: „Én a szarvasgombára esküszöm„, illetve „Az ész a fontos, nem a haj – személyes hangvételű portré Rósa Dénesről” 2 oldalasak mellé. Kezdődik lassan körülöttünk is a hype. Nem elszállni!

Budapest tehát recseg-ropog idén NB1-es eresztékeit tekintve, csak egy fogaskerék működik szépen, csöndben, olajozottan. Egy kis vörös-fekete színkombinációban forgó fogaskerék a rozsdásodó angyalföldi, a rosszul illesztett lila-fehér és az újabban pont egy exkispesti importalkatrésszel megerősíteni próbált IX. kerületi mellett. De már nem ezek árnyékában -hanem most épp ezek fölött…

Fotó: babar – 1909foto.hu és panadea.com.

Rég vártunk erre. Újpestet fogadunk és nincs kétség a győzelem megérdemeltsége kapcsán. Szemernyi kétség se. Magabiztos játékkal, a liláknál jóval több helyzettel, és néhány nívódíjas akcióval vertünk Újpestet ezen a szeptemberi szombaton. Így az osztályzatoknál is elengedjük magunkat. Lássuk…

KEMENES: Szabi már az 5. percben meghálálta a sztenderd meccseleji kemeneszabi-kemenesszabi kórust égy remek vetődéssel, majd a második félidőben is fogott ziccert, igaz az inkább az indiszponált Kabát Warriornak volt köszönhető, aki úgy rúgta kapusunkba a bőrt, hogy annál minden más megoldás (értsd:gól) ésszerűbb lett volna. Persze ez nem von le semmit Kemi érdemeiből, aki valóban úgy hasít felfele a Honvédos népszerűségi listán teljesítménye miatt, mint kedvenc zenekara anno a ’80-as évek thrashmetal színterén. 6.5.

LOVRICS: Nagy küzdőnket megint széjjelfaragták, de magabiztossága ettől nem csorbult. Ismerjük már erényeit, hibáit, így nem lepett meg senkit sem megalkuvás nélküli mostani pörformansza sem: ha nem a földön  cseszteti őt egy villámember, akkor nyeri a párharcait. Ma nyerte. 6.
DEBRECENI: Debrő az utóbbi hetekben magabiztos, mint Paulo Sousa vereségek utáni nyilatkozatai. Az Újpest ellen is feljegyezhettünk több kisebb és egy óriási mentést. Így tovább. 6.
BOTIS: Volt 2-3 hajmeresztése, amiért járna az ejnye-bejnye mellett a pontlevonás is az osztályzatból, ám ezeket olyan szerelésekkel ellensúlyozta, amiktől az egyszeri liger-drukker is megnyalja a tíz ujját. Az Újpest-győzésbe beleposszanó Faterom még Dr Botisnak is kinevezte a meccs végén, de hanta bloggertárs megállapítása után [„dr Botis- ez úgy hangzik mint valami ortopédiai márka”] inkább nem feszegettük tovább a témát. 6.
HAJDÚ: Jól játszott hátul és néhány támadás mélységi beindításában is szerepet vállalt. Ha így folytatja, Nováknak nem is lesz könnyű visszaküzdenie magát. Ez most a régi Hajdúnorbi volt! 6.

TCHAMI: Gyors, ügyesen cselez, de a passzok idején, az összjátéknál erősen befigyel a szertelenségi faktor. Mindennek ellenére szélvész-sebessége most is fontos összetevője volt 3 pontunknak. 5.
HIDI: Szűrés volt a feladata, azaz Aka-pótlás, de számomra érthetetlenül megint a gyámoltalan és lassan gondolkodó verzióját nyújtotta a Hidi műsoroknak. Év eleji bíztató formájához képest engem legalábbis szemöldökráncolásra késztet pápai és mostani produkciója, úgy vélem több van benne. 4.5.
HORVÁTH ADRIÁN: Adrink a tavaszi jobb pillanatait idézte, vérre éhes kullancsként tapadva az ellenfélre – sőt, meglepő módon egész szép passzokat is kivitelezett az összjáték terén. Lecseréléséig kihajtotta magát, mint egy csúcsidős Di Livio a kedvenc ’95-’96-os Juvémból. Nice job. 6. Cseréje, Ikande, aki már azzal kuriózum, hogy a Milanból igazoltuk – most tegyük a kezünket a szívünkre: ki hitte hogy ez a mondat valaha elhangzik az igazoláspolitikánk kapcsán :) – higanymozgásával is színt hozott a meccsbe, ha löketénél Balajcza nem mutat be bravúrt, akkor pedig legendás debütről is beszélünk. Nem tűnt rossznak így elsőre. 5.5.
ABASS: bordabántalmaiból úgy-ahogy felépülve 20 perc után ki is hagyta menetrendszerinti ziccerét, igaz itt szorongatták rendesen. Gyorsasága és cselei ma nagyon kellettek, többször úgy futotta szét a derék újpesti ifjakat hogy öröm volt nézni! 6. Cseréje, Kostolani ezúttal a középpályán tündökölhetett és legalább nagy bajt nem csinált. 4.5.

ZELENKA: Man of the match. Pápán kárhoztattam a fékezett habzásért, hát most fényesre nyalhatom a bronz söralátéteit: 5-6 zseniális zsuga (köztük háttal fejesgólpassz Daninak), mindegyiknek szeme volt, hol Danilót, hol Abasst dobva ziccerbe, hol a saját 16-osunkon alázott szerte újpesti támadókat néhány húzással a felszabadító passza előtt, hol pedig az ellen büntetőterületén belül adott leheletfinom asszisztot a társaknak. Meccsvégi interjúnkban pedig közölte, hogy nem elégedett magával. A sárgalapjánál ahogy intett a bírónak, hogy „tudom, spori, elkéstem„, hát meg kell zabálni. FAZON, FAZON, és sokadszor is FAZON, plusz FAZONSZABÁSZ, akiért érdemes kijárnom a meccseinkre. 8.5.

DANILO: Cirillo barátunk az első félidőben hozta amit szokott: jó lefordulások, gyorsaság, a végén pedig oktalan megoldások. A második 45 percre lehiggadt, beverte a szokásos tizijét, majd csodák csodájára a Zeli által eléfejelt ziccerlabdával a kapuig rongyolt és Balajcza hálójába tekerte a zsugát, mint egy beamfetaminozott George Weah. Riszpektes akció volt. Kijárt neki a vastaps a cseréjekor: most nem lehetett belekötni a játékába. 7. Cseréje, Ivancsics kocoghatott egy jót a hűs szeptemberi alkonyban (-).

Bármennyire is bíztatónak ígérkezett a szombati pápai túra (vonzó kisváros, szép tájképi keret -szolgáltatja: a Bakony-, jó formában lévő csapat nálunk, pechszériás Pápa amott), a vége az lett, mint Kecskeméten. A második félidőben széjjelfociztak minket. Hiába jobb a csapatunk most, mint tavasszal, hiába játszottunk élvezetesen az első félidőben, hiába jöttünk most sokkal jobb előjelekkel Pápára, igazolódott a Honvéd-axióma: ha nekünk áll a zászló valamennyire, akkor valószínűleg Francis Ford Szoppola rendezi az esti filmet.

Kissé túloztam, valljuk meg. Azért azok az előjelek nem is voltak olyan húdekedvezőek. Akassou eltiltva, Novák sérült – azaz a védekezőjátékunk két fontos eleme kellett cserélésre kerüljön, ez pedig a jól támadó Pápa ellen, amely nem csak harap de Mar i(c)s, bizony nem egy életbiztosítás. Hasonlóképp nem örülhettünk annak sem, hogy Supka tábornok és szárnysegédje, Don Emilio a pad helyett a messzi lelátóról kellett irányítsa a gárdát. ÉS MÉGIS: vereségünknek nem ezek a gyanús jelek lettek az okai. Magunkat vertük meg…

Az első félidőben ha nem is ‘egerszegi második félidő, vagy Vidi elleni második játékrész jelleggel, de azért vállalhatóan jól toltuk, a Pápa meg olyan halvány volt, hogy decens Véberi posszanás nézett ki a végére. Helyzete nem volt a sárga feketéknek! Nem úgy nekünk. Danilo de helyzeteltékozlos Cirillo de tizenegyesbőltudokcsakbetaláninho Oliveira 2 igen nagy és egy abszolút ziccert fejelt/pöckölt/emelt mellé, aztán ugye volt egy csodás Botis kapás-rádőlés egy szögletünk után, amit a derék Kukás tolt ki a pipából, benyújtva ezzel pályázatát a Marcali-medence Pagliucá-ja címre. Egy gólunkat Hajdú Norbi szerezte aki viszont csodás pontossággal tekert a megszokott HáNorbi távtól messzebbről a pápai cerberus hálójába. Ihletett pillanat volt.

Aztán jött a második játékrész. Fotós kollégáim egyike gondterhelten jelezte: „annyi helyzetet hagytunk ki, figyeljétek meg, kikapunk„. Igaza lett. (Csak az vigasztal, hogy a jövő hétre meg 1:0-s sikert tippel az UTE ellen. Tartsa meg jó tippelő szokását.) Szóval kijöttünk az öltözőből, a csapatunk sehol, a Pápa annál inkább, el is kezdték az óvatos nyomakodást, majd szépen 10-15 percenként verve 1-1 gólt megfordították a meccset. A találkozót, melynek első félidején nemhogy a pályán, de kábé a megyében nem voltak. Nem is fecsérlek további szót a mi második negyvenöt percünkre, katasztrófa volt. A cserék se jöttek be, a gyors de oktalan Tchami helyén a belassult és formán kívüli Gege nem hozott megváltást, majd amikor Zeli után Németh Norbi is lement az utolsó 10 percre hogy jöjjön Szekulics, végleg összeállt az impotenciamaximum a pályán – passzok nincsenek, szerencsétlenkedés az van. Fieszta lett a vége, a pápai közönség által sokszor megtalált Véber „bárpultbólintó” Gyurit ezúttal egy emberként éljenezték, élőképként lelátó-szélességű molinót utaztattak végig a főtribün mentén fejük felett a bepörgött pápai futballszurker-polgárok…

A sajtótájon Supka értetlenül állt a második játékrész előtt („nem ezt kértem…”), sőt a nem volt szerencsénk-kérdésemre is annyit mondott, hogy ez nem szerencse kérdése. Fejlődünk :) [bővebben majd a honlapos riportban meghalljátok]. Véber maestrót mintha kicserélték volna a tavaszi vereségükhöz képest, szárnyalt, sziporkázott, tolta a klasszik Véber sutkákat, amiket így leírva nehéz visszaadni, de kábé kapcsiból gyalázgatta le a szakmai kérdésekkel próbálkozó pápai helyi médiumokat meg a Sportlap reprezentánsát, általános derültséget keltve az amúgy általános iskolai büfé-méretű sajtószobában. Az ilyenek miatt imádja a semleges bohócliga-fan (és Hanta) Vébert. Mindez szép, és bájos, csak nekem van kicsit Mezey Gyuri bá vagy Szentes Lassard feelingem: ha győz a csapatom imádok, szeretek mindenkit és reálisan értékelek, de ha kikapunk akkor ne merjen kérdést feltenni senki mert vagy sértődök vagy ordenárkodok. Hát mindegy, ez van, gondolom ha győzünk most teszek magasan Véberre, így azonban csak a szöttyögés marad meg a bizakodás az UTE ellen.

És abban hogy a derék fotóskollega tippje tényleg bejön jövő hétvégére.

Fotó: 1909foto.hu.