Címke: Davide Lanzafame
Napikispest 2017.09.08.
(Csak a napló kedvéért, mert az elmúlt napokban inkább padlót fektettem, médiacentert állítottam be, valamint mindenfélével szöszmötöltem itthon, mintsem a bloggal törődtem volna, ráadásul tegnap kinéztem a kőbányai Kraft sörfesztivál első napjára (@untappd), hogy belefussak pár igazán remek darabba. Például a Reketye egy tárkonyos sörébe, aminek – nincs rá jobb szó – meggyespite íze van.)
- Lanzafame // lett az év játékosa a Hivatásos Labdarúgók Szervezete éves díjátadóján (Eppel Marci a harmadik).
- Az év csapatába rajtuk kívül még Hidi fért be, egyébként pedig így néz ki: Dibusz – Nego, Vinicius, Juhász, Hangya – Berecz, Gera, Hidi – Eppel, Lanza, Lazovic // vagyis 4 Videoton, 3 Kispest, 2 Vasas és két kötelező kvóta a Fradikából.
- Lanzafame // interjú a Magyar Időkben.
- 100 nap // kedden volt száz napos a bajnoki címünk.
- Kamber // 2020. június 30-ig hosszabbított.
- Lovric // 2020. június 30-ig hosszabbított.
- (Kinek meddig érvényes a szerződése? A publikált dátumokat ide gyűjtöttük ki.)
Napikispest 2017.08.23.
- Eppel, Lanza //
- Az megvolt, hogy szombaton Kövesden egyikük sem lőtt gólt, vagy adott legalább egy gólpasszt? Ilyen utoljára április 22-én, a Vasas ellen fordult elő a Szuszában, amikor 1-0-ra kaptunk ki. Megjegyzem, máig ez az utolsó vereségünk, és azóta tizenegy meccs telt el.
- Egyébként a következő leosztásban termelték a kanadai pontokat a srácok //
- Eppel // 7 gól, 4 gólpassz
- Lanzafame // 8 gól, 5 gólpassz
- és hogy tisztázzuk, Mezőkövesd nélkül mindössze tíz meccsről beszélünk, amin együtt 15 gólt és 9 gólpasszt hoztak össze. Az egész Honvéd lőtt összesen 26-ot. Kemény, ugye?
- Lótusz születése //
- Tavaly október 29-én a Haladással játszottunk otthon, és ünnepeltük a kanyar 25. születésnapját, de nem is ez a lényeg. Ott valami elpattanhatott, mert azóta lement 26 meccs úgy, hogy abból 19-et megnyertünk (plusz 4 döntetlen, 3 vereség, 47-22-es gólkülönbség), vagyis valami egészen elképesztő sorozatban vagyunk.
Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li
„U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.
Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? „Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben
Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.
Megmondom őszintén, én annyira nem csipázom a bajnokságok elejét. Ez még gyerekkoromból fakad, amikor 1-1 jól sikerült (jól sikerült… mit beszélek, akkor még csak ilyenek voltak), arany- vagy ezüst- vagy bronzérmes idény után megint kezdődik nulláról az új, az nem volt jó. A tavaszt szerettem és szeretem, a szezonzáró hónapokat, nem a tét nélküli nyüglődést. Sőt, mióta jó 10-15 éve pedig már júliusban is vannak meccsek, hát a kánikulás szenvelgéseket az ideiglenes, még fő igazolásaitól mentes csapatunkkal a pályán, még jobban utálom. Én az őszt szeretem fociban, amikor már kábé összeáll a keret, és amikor tényleg focihangulata lesz az egésznek, amikor már egy bajnokságban érzem magam, nem nyári, alig-tét előmeccseken.
Idén? Idén nem. Idén élvezkedtem eddig. „Ősz a nyárban. Mezőkövesd-Kispest beharang.” bővebben