Alig találni a világon olyan listát, ahol ne sorolnák fel a történelem valaha volt legnagyobb, legfontosabb, legjobb futballmeccsei között. Valószínűleg ott lesz mellette az 1970-es világbajnokság egyik elődöntője, az olasz-német 4-3, a 2005-ös Liverpool-Milan 3-3-as BL-döntő, Zidane egyszemélyes műsora miatt a 2006-os francia-brazil 1-0 (világbajnokság, negyeddöntő), és még lehetne sorolni, azonban a 6:3 egyetlen dologban különbözik a minden mástól: a 6:3 ugyanis nem volt tétmeccs.
A 6:3 csupán örökre megváltoztatta a futballt, ahogy tette azt harminc évvel előtte a lesszabály komoly módosítása. A futball első hetven évében szinte kőbe vésett 2-3-5, majd később WM-rendszert kicsiben előbb az MTK, majd nagyban a magyar válogatott bolygatta meg azzal, hogy hátravonta a középcsatárát (Hidegkuti), valamint a középfedezetét (Zakariás), elmozdulva a 4-2-4, és ezáltal a ma is ismert modern hadrendek és játékfelfogások irányába. A magyar válogatott feloldotta az addig kötött posztokat.
„Hetven éves a 6:3” bővebben
