Geccc, sikerült lerobbannom az elmúlt napokban. Valahol és valamikor nagyon megfáztam, szóval most forró levesen és Aspirin Komplexen élek, és közben tonnaszám használom a zsebkendőt. Estére össze kell kapnom magam legalább annyira, hogy kimenjek a stadionba, meccset nézzek, majd hazamenjek. Egy piszlicsáré megfázás miatt, legyen az bármilyen szar, nem fogok elengedni egy újabb maxos szezont. (Pedig másodszor fogadtam meg magamnak pár éve, amikor egy februári, Fradi elleni meccsre harmincsok fokos lázzal mentem ki az Üllőire, hogy többet ilyesmit nem csinálok. Előtte Videotonban ücsörögtem végig pokrócokba burkolózva úgy egy meccset a sajtóból, hogy a büféslány megszánt, és szerzett rumot a forró teámba, majd egy biztonsági emberrel küldette ki a teraszra. Jó, most legalább lázas nem vagyok, megmértem, viszont taknyos az igencsak. És estére még jobban lehetek.)
Na, de beszéljünk inkább a másik betegről, a Honvédról.
„Bentmaradtunk, innen már minden jutalomjáték (közben kiesett a Tatabánya)” bővebben
