(A címben indokolt a felkiáltójel, kedves klubsajtó.)
(A posztot közel első elindulásból, és kissé ittasan írtam.)
Amióta megjött, csak ártott. Minden sokkal, de sokkal szarabb lett. Ez az ember nem véletlenül nem kapott posztot sehol a magyar futballban, kivéve ott, ahol Leisztinger Tamás tulajdonos volt (Diósgyőrött is csak a női csapatot bízta rá!), vagy ott, ahol Leisztinger Tamás tulajdonos lehetett volna, vagy tulajdonos szándékozott lenni. Esetleg beszállt volna a finanszírozásba. Megjelent már a tárgyalások alatt, állítólag néha még az öltözőbe is bement rendezkedni, majd amikor nem jött össze a vétel, akkor általában úgy jártak el vele, mint a macskát szarni.
Ehhez képest ezt a Fórizst, már bocsánat, hogy így írom, szóval ezt a Fórizst sehol sem látták szívesen. És nem mert akkora kibeb*szott szaktekintély lenne, aki miatt az egész eddig magyar foci összeomlik, hogy bocsánat, állami százmilliárdokból a szart csináltuk, bezzeg a Sándor, hanem mert teljesen fogalmatlan, hozzá nem értő (itt a nárcisztikus-neurotikus f*sz/p*cs és egyéb szavakat húztam ki, és még célozni sem merek véletlenül sem bármelyikre), mindegy, nem akarom befejezni, mert nem akarok pereket a nyakamba. Komolyan, hogyan lehet erre az emberre egy Honvédot rábízni? Egy betonkockát se mernék, mert két perc alatt vagy összeveszne vele, vagy elrontaná.
„Fórizs Sándor, takarodj Kispestről!” bővebben
