Szombat este sajnos a pályán történtek nem nőttek fel a látón zajló szurkoláshoz – de van ilyen. Mint ahogy hiba is van sok, ezeket még van idő kijavítani, fontos tavaszi meccsek sora jön még, úgyhogy klasszikus korzós hőzöngés helyett próbálnánk higgadtan értékelni – meg örülni a teli vendégszektornak, mert annak legalább lehet.
Címke: Kamber
Napikispest 2017.11.20.
- mai szülinaposok //
- 26 // Eppel mindenkitudjamár Marci
- 34 // Kamber gyuri György
- boldogat!
- stadion // Hemingwayt kérdezte az NS, hogy tavasszal hol játszunk? Az Öreg ugyan külföldön van, de azért válaszolt:
- „a Honvéd jövő héten kap tájékoztatást a stadionrekonstrukcióval kapcsolatban, ezt követően születhet döntés arról, hogy (…) hol játssza a hazai mérkőzéseit a mostani szezon tavaszi szakaszában.”
- ha kommentálnom kéne, annyit mondanék, hogy a világ talán valaha volt leggyorsabb kormányhatározat + közbeszerzési folyamat + döntés + szerződés + engedélyeztetés + egyébségek kombója lenne, ha azért kellene már a tavasz elején a Hungáriára költöznünk, mert épül (vagy legalább bontás alatt áll) a Bozsik.
Napikispest 2017.10.04.
- MLSZ fegyelmi bizottság //
- a klubnak címzett százezres büntetésről külön cikkben írtunk, ide csak annyit, hogy Kamber egy meccset kapott a piros lapjáért.
- Pisont István // a Digi Reggeli Startjában járt, videó a szokott helyen.
- edzőmeccs // pénteken 11-kor zártkapus edzőmeccset játszunk otthon az Újpesttel. Vajon miért zártkapus, amikor tavaly is játszottunk velük szeptember 3-án, és azon lehettek nézők?
Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li
„U, u, u, Ka-ban-guuuu!” – száll a ’kövesdi estében az ordítás, az Ábel 10 méterre tőlem totális extázisban „DarkDarkDarkDark”-ozik, Gyuri pedig utat törve a tömegen át siet oda hozzánk „nem hiszem el, mondom, ez oldalháló bazmeg, minek örül ez, erre gól, nem hiszem el, mi ez itt?” – rikoltja felém, én csak vigyorogva ölelkezek Öccsel, Apu alattunk srégen 2 sorral vakarja a fejét, Hantát nem látom, de valószínűleg egy „Kabangu, nem futballista. Imádom” jellegű mantrát tolhat ő is.
Megmondtam vagy megmondtam a beharangban, hogy jutalomidény az idei? „Dark Zo-li, Dark Zo-li, a vé-gén bó-lint a Dark Zo-li” bővebben
A három pont megvan, minden mást nagyon gyorsan felejtsünk el, most évekig nem leszünk, nem lehetünk még egyszer ennyire rosszak
Bp. Honvéd – Újpest 2-1
Azon gondolkodtunk a meccs hatvanadik perce környékén, hogy mikor láttuk utoljára ennyire kilátástalanul focizni a Kispestet. Tehettük, mert nem volt miért izgulni, egyszerűen hitünket eldobva, megadóan tekintettünk a pálya felé, elengedtünk minden reményt, ebből ma nem lesz semmi. Nem volt nihil, nem voltunk dühösek sem, hatvan perc bőven elég volt abból, hogy hagyjuk, majd máskor, ez a nap valami csillagjóslatos nonszensz, mínuszegymilliós mondjuk.
Amúgy egy 2015 októberi, fehérvári, Videoton elleni 0-3 jutott eszembe, amit akkor hirtelenjében majdnem Kemenes nyakába varrtam, de persze mégsem, mert ott tényleg reménytelen lett volna bármit elvárni tőlünk, annyira fogalmatlanok voltunk. (Funfact magamnak: RW azon a meccsen sem volt kint, valahogy kiszagolja a mester az ilyen alkalmakat.)
Amúgy valaki tudja, hogy ki számít magyarnak a keretünkben?
Az MLSZ-t próbáltuk segítségül hívni, de úgy lepattantunk róla, mint Tel-Avivban a kocsibérlésről.
Elméletileg nemzetközi kupaindulóként akár öt légióst is játszathatnánk egyszerre, azonban az Öreg néhány hete kijelentette, hogy saját hatáskörben ragaszkodni fogunk a legfeljebb háromhoz. (Nem egy tipikus posztfelütő mondat, de mindegy, már marad.)
A nagy kérdés azonban az, hogy a keretünkben található légiósok/légiósnak vélt játékosok most akkor minek minősülnek?
„Amúgy valaki tudja, hogy ki számít magyarnak a keretünkben?” bővebben
Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt
Amikor a BL-selejtező 3 héttel ezelőtti sorsolása alatt chateltünk a srácokkal, már a műsor indulásakor megjósoltam (igaziból már a bajnoki cím-másnapi Gurigázáskor, hogy pontosítsak) az izraeli ellenfelet. Persze ebben több volt a poénkodás és a vágyálom, mint a saját váteszség, de mit szépítsük, én idén Honvédos nyaralást (is) akartam, akkor pedig ha lúd, legyen kövér, és történelembuzi keresztesháború-szakosként nyilván a Szentföld, a kopott tájaival, a keresztesek emlékeivel a levegőben, a nyüzsgő jeruzsálemi Óvárossal, a csodás kockaépületekkel és még csodásabb héber czukkinákkal teli tel-avivi tengerparttal, a mesebeli Holt-tengerrel, és egy becsülettel helytálló Honvéddal mindenek felett. Hát, megkaptam! „Szentföldi BL-kalanddal koronáztuk az idei tavaszt” bővebben
Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!
Lehorgasztott fejjel ültem a helyemen, az átkozódva sörért elporzó Hanta-Ábel duónak már csak a füstjét látva a távolban, mikor az első félidei tűző nap elől a tetőszerkezet alá felmenekülő Gyuri ereszkedett le hozzám, és elkeseredve dünnyögte: „Mi volt ez? Klasszikus pár évvel ezelőtti Honvéd szenvedés…”. Fura, hogy ez volt az első félidő összképe, pedig nem így indult az egész. Én a játékunkat annyira nem láttam tragikusnak, több helyzetünk is volt, de az engem is aggasztott, hogy hátrányból idén nem nagyon terem számunkra babér. „Pedig sokkal jobban kezdtünk, mint ugyanitt a Diók ellen”-sóhajtottam, majd Gyuri visszamászott a kakasülőre, én pedig vártam Hantáékra és egy csodára.
HÁT MEGJÖTT, ’ÁTZEG. „Nem hiszed el: 5 góllal lőttük rommá a mezőkövesdi átkot!!!” bővebben
A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába
Kamber bedobásakor szerintem már csak néztem, de nem láttam a meccset. Minden megszűnt körülöttem, csak az utóbbi 25 évből jól ismert üres keserűség köde ereszkedett rám a kispesti estében, a bizalom utolsó kis csalfa szikráival, amik úgyis elhalnak, mert mindig elhalnak az Ady Endre út végi szürkületben. Aztán Eppel csúsztat, valaki (most már tudom, Lanza) ugrik középen, a labda hullik, én rohanok végig a korzón vissza a többiekhez, ott mindenki egymás nyakában, valamit üvöltök, de nem csak én, mindenki körülöttem… hova lehet ezt az idényt még fokozni?
De kezdjük az elején… „A szombat, amikor Lanza befejelte a hétvégémet a Nirvanába” bővebben
…és a 85. percben már én is elhittem, hogy ez nem lesz egy rossz szezon
Tovább íródik a hihetetlenbe hajló kispesti hőstörténet a Bohócliga 2016/17-es kiírásában. A nagyok előre lebeszélt játékába belekotnyeleskedő külvárosi outsider csak nem akar leszakadni, ráadásul a korábbi évek kifutott jó eredményei után idén már egész tartósan egész markáns produkciókat szállít a kispesti kompánia. Szóval még mindig nem biztos semmi, és még mindig messze a vége, és bármikor véget érhet az idei álom, de a posztcímben leírtakat már én sem tudom eltagadni. „…és a 85. percben már én is elhittem, hogy ez nem lesz egy rossz szezon” bővebben