Mastodon Mastodon

Tavasz-érzés helyett szögbeverés

"Alfi" reklámtábla a szinte töküres vendégszektor fölött a Városi stadionban. Nomen est gólem?
“Alfi” reklámtábla a szinte tök üres szektor fölött a Városi stadionban. Nomen est gólem? Lacalle emléke máig kísért!

Úgy indultam neki tegnap a Nyíregyháza-túrának, hogy hátha visszajön a kedv. Végül is a tavasz érkezése az mindig megdob “Kispestileg” is, végül is a csütörtöki ankétra nagyon erőlködve ráfoghattam (volna),  hogy voltak biztató jelei, pl. Rossi a végén odajött hozzánk dumálni, és jelezte, az újak ömlesztett berakása helyett max 1-2 új igazolásra számít és Botka, Lőrinczy kezdeni fognak (persze Ábel már akkor is mondta hogy ez jó eséllyel bullshit meg politika, de hát az ember picit hinni akar). Hinni akar, ja, de már az se megy. Szóval elindultam, hogy talán tavasz-érzés, talán lesz Honvéd-faktor, szóval hátha valami jó kisül ebből a napból.

Végül, ami jó volt, az Nyíregyházi Állatkert lett, meg a Sóstó környéke, mert ott tényleg jó sétálgatni. Tiszta Monarchia-hangulat a Krúdy-kaszinó, a környék pedig kora-kilencvenesek magyarfoci-feeling, tényleg csak egy egy kövérüveges régi Dreher kéne a kézbe meg Csehi Tibiék a középpályára. Szóval állatkert és Sóstó. A többit hagyjuk.

Ennek, ilyen formában így tényleg nem lesz sok értelme. “Tavasz-érzés helyett szögbeverés” bővebben

A VW-éra végnapjait idézően kritikusak voltatok a Győr elleni teljesítmények értékelésekor

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy többen többeknél esetleg az egész éves teljesítményt osztályoztátok, és nem az adott meccsen mutatottat. Jó, nyilván nem parádéztunk, sőt, kimondottan szarok voltunk, tehát akár itt is lehet valami magyarázat.

Szabi a szokásos módon hülyére verte a mezőnyt (3,19), csaknem egy teljes pontot verve a második helyen befutó Godoyra (2,27), ami ötös skálán minimum durva. Az alvég Bobál Geri Job fénykorát idéző mutatóval (1,3).

“A VW-éra végnapjait idézően kritikusak voltatok a Győr elleni teljesítmények értékelésekor” bővebben

Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig

nvrgrnItt a vége. A „fuss el véle kitétel” pedig talán sose volt ennyire igaz egy szituációra, mint most. Ezzel az ősszel tényleg fussanak el a felelősök, de jó messzire, mert ilyen kiábrándító, nihilista fél szezonunk már régen volt. Illetve… nem is olyan régen… Konkrétan 2014 tavaszán, emlékszünk. Szóval, ha pillanatra elhagyjuk az idényekben gondolkozó szurkolói énünket, és egy pillanatra visszavedlünk naptári évben számoló átlagos homo sapienssé, rögvest borzasztó a kép: két, egyaránt 8-9 meccsre rúgó nyeretlenségi (és jobbára vereség-) széria egyazon évben, azaz volt egy rövid, pár győzelmes Rossi-s március, egy Simon Mikis kifutott debreceni csodaest, pár elszórt nézhetetlen Vérhód siker, és…

…és ennyi. Erősen felejtős év, igaz? “Szezonzáró, széles spektrummal a legrosszabb emlékek újratöltésétől a pozitív hitig” bővebben

Magyarázzátok meg nekem, hogy mire adtatok Szabinak 3,21-et?

kemenes_dunaferr_avMert ennyivel lett az újvárosi meccsünk legjobbja. Jó, volt egy-két védése, amiből az egyik nagyobbnak nevezhető, de azért mégiscsak fura valahol. Mindegy, leborulok a közvélemény előtt. Meg amúgy sem Szabit akartam szidni, nem rajta ment el a meccs.

Fontos még, hogy menet közben összejött a szükséges meccsszáma (legalább 50%) Holendernek és Prossernek is, vagyis felkerültek az átlagolhatók közé. Filip amúgy szintén nem semmi figura. Néha hozza a fehér Jobot, néha meg felsőközép. Idén úgy igazán sosem jó, de még így is beelőzi a kétszer is meccs embere Hidit. Fura dolog ez a statisztika.

“Magyarázzátok meg nekem, hogy mire adtatok Szabinak 3,21-et?” bővebben

Tűréshatár

10734203_780548432012608_1663849751776931055_nA ma reggeli Csábi-interjús posztunk rövid, kétsoros felvezetőjében már lényegében megírtam a mostani poszt vezérgondolatát is. Tegyük hozzá: sajnos.

Mert ez a vezérgondolat az, hogy most egyszerre kegyetlenül elegem lett ebből az egészből. “Tűréshatár” bővebben

Szabi is megcsinálta Gyula sorozatát, és

Szabi is megcsinálta Gyula sorozatát, és sorozatban háromszor lett a meccs legjobbja szerintetek. Természetesen még a Videoton elleni teljesítményről van szó, csak most pótoljuk. Az összesítő táblázat elérhető a szokott helyen, vagyis itt.

Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont

paksbckNagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy “bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.

De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. “Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben