Kommentár // Csak a Kispest!

Ízlések és pofonok

Újpest után, szünet előtt

Szép támadásokkal fűszerezett győzelmet izzadtunk ki az Újpest albérletének vendégeként, és ahogy az szokott volt lenni, a kommentszekció túlteng az örömtől, ugyanúgy, ahogy az elmúlt hetekben az öntemetéstől. Régi jó kispesti szokás szerint nem tudunk egyenesen ülni ennek a rozoga vörös-fekete csataménnek a nyergében, de hát mikor tudtunk?

Az új kispesti korszakot kritika nélkül imádó kollegák nyugodtan lapozzanak a következő #napikispest posztig, mert vigyázat, nem a feltétlen örömködésről fog szólni a poszt – igaz, nem is a korábbi időszak visszasírásáról, de jobb a békesség.

bővebben

Én csak annyit kérdeznék, öreg: ezért érdemes volt lelépni?

*Bentornato, Bambino Techozzlo! Isten hozott, Tékozló Fiú! (konyhaolasz, wekerlei dialektus)*

Emlékszem, a Mister “első eljövetelekor”, még 2012 nyarán az első hazai bajnokin, a DVTK ellen a mindig lelkes fő Korzópápa (aki saját bevallása szerint SOSEM szid saját játékost és edzőt) a kispadoknál nagy erőkkel capoeirázó Marco Rossit nézte, majd az akkor még számunkra meglehetősen új mozgáskultúrától kicsit meglepetten csóválva fejét, úgy döntött, azért beküld valami verbális biztatást. Néhány olasz lelátói alapszóból álló bonmot-ját 1 percig ismételgette, ám a díszbokrok túloldalán épp magát rommá Cazzo-zó Marco rá sem hederített, így a csalódott hangadó így zárt: “E tutti Avanti, Andiamo…. (szomorú legyintés) a kurva anyád“. Hát, pont ez a klasszikus jár az eszemben a Kispestereket napok óta lázban tartó hír kapcsán, annyira benne van minden.

bővebben

A tolvajt bebörtönözték, de a zsákmányt megtarthatta

Félő, az UEFA precedenst teremtett a döntésével.

Egészen elképesztő döntést sikerült meghoznia az UEFA fegyelmi bizottságának a botrányba fulladó Craiova-Honvéd meccs kapcsán. Idézem a Honvéd oldalán megjelent rövid összefoglalását:

A hétfői nap folyamán az UEFA etikai és fegyelmi bizottsága tárgyalta klubunk óvását, s azzal indokolták az elutasítást, hogy mivel a botrányos események a 119., tehát az utolsó előtti percben történtek, így véleményük szerint az már nem befolyásolta a mérkőzés végkimenetelét.

A gyűlölet nem pálya.

bővebben

Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról

A blogon nálunk vannak hagyományok, amiket tartunk (és még többször pedig elfelejtünk). Ilyen volt például az is, hogy bizonyos kiemelt, szurkolói szempontból különösen fontos, különösen kedvelt arcok érkezésekor vagy távozásakor ezen alanyok külön posztot kaptak. Köszöntöttem én nagy délczegen Németh Norbit és Torghellét a hazatérésükkor, utóbbi külön “ki az ikon?” jellegű cikket is kapott később… Távozáskor pedig most szégyenszemre csak kisBabar Moreirasiratója jut eszembe, dehát az inkább volt pikírt, mint őszinte. Most Davide Lanzafamétól búcsúzunk, aki szurkolói pályafutásom legjobb kispesti légiósa lett a szememben, a LEGJOBB, így csupa nagybetűvel, és akinél tudtam, hogyha egyszer elmegy, biztos írok róla külön posztot. De ami most jön, az homlokegyenest az ellentéte lesz annak, amit terveztem. “Még egyszer utoljára Davide Lanzafaméról” bővebben

Az utóbbi harminc év leggyengébb teljesítménye is elég lehet a bronzhoz?

Kitárulkozik a díszletként tartott bajnokság, és megmutatja igazi arcát.

Nézőpont kérdése, hogy a tülekedés a harmadik helyért a tizenkét csapatos bajnokság érdeme, vagy kritikája, azonban tagadhatatlan, a tabella fordulóról-fordulóra változik, lehetetlen megtippelni ki érhet oda. Sőt, ha nagyon akarjuk, a Felcsút is bejelentkezett, hiszen az öt pont ledolgozható hat kör alatt, azonban inkább engedjük el őket, mert már eleve vagyunk négyen, és annyi körbeverés úgysem lesz, hogy jó legyen nekik. (Illetve szurkoljunk azért, hogy ha már öt pont, akkor inkább a hasonló távolságban lévő kiesésért menjenek.)

A bronzot megtippelni sem merjük, és a poszt sem erről fog szólni.

“Az utóbbi harminc év leggyengébb teljesítménye is elég lehet a bronzhoz?” bővebben

Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól

Debrecen – Bp. Honvéd @ Debrecen, 15:30 TV: M4 Sport és m4sport.hu

Egy nagyon hosszú és boldog év utolsó idegenbeli túrája következik. Idén kétszer jártunk Felcsúton, Mezőkövesden, Sopronban, egyszer Balmazújvárosban, Beer-Shevában, Gyöngyösön, Pakson, Pécsett, Tatabányán és Telki után most Debrecenbe is harmadszor utazunk. Van bennünk tehát bőven kilométer. (Bakker, most nézem, hogy a törökországi edzőtáboron kívül egyedül egy telki edzőmeccset hagytam ki idegenben, sőt, ha jól számolom az egyetlen elérhető Honvéd-meccs, amit egyáltalán kihagytam 2017-ben. Ilyen se volt még.)

A zárójelhez tartozva: elfáradtam. Sok volt ennyi minden, és nem az utazások, a távolság, a társaság, hanem tényleg az egész úgy, ahogy van. Bajnoknak lenni egy alapvetően boldog, de fárasztó állapot. Kispesten meg pláne.

Megpróbálom elmondani miért.

“Ezt a posztot nem ajánlom mindenkinek, csak saját felelősségre, mert magam sem tudom, hogy pontosan miről szól” bővebben

Tényleg nem értem ezt az önfényezést, ha a klubmarketingről van szó

Mantrázzuk mi is: “A Honvéd stratégiája meghozta az eredményét.”

Hemiblog // több dolog kapcsán is megszólalt az Öreg a legújabb posztjában, és miközben nyilván igaza van, hogy az Üllőin történtek akár súlyos következményekkel is járhatnak a magyar futball megítélésére, addig talán, és ahogy láttam, mások is hasonlóképp, szóval addig kicsit talán túlzásnak érzem pár bekezdéssel lejjebb a következő részt:

Néha kritikát kapunk, hogy nem teszünk eleget a klub marketing tevékenységének megerősítése érdekében. Garantálom, hogy nincs még egy olyan klub Magyarországon, amely körülményeihez képest akkora erőfeszítést tesz ebbe az irányba, mint a Budapest Honvéd. De ezt az erőfeszítést is szeretnénk tovább fokozni.

“Tényleg nem értem ezt az önfényezést, ha a klubmarketingről van szó” bővebben

Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról

Tényleg csak néhány, és tényleg csak lazán szerkesztett bulletpontokba felfirkálva a falra, középpontban a BL-selejtező visszavágóval, mert azért írjunk róla itt a blogon hivatalosan is. “Néhány gondolat BL-ről + az elmúlt napokról” bővebben

Örülünk, Srácok?

Tegnap Öcsém vittem autóval a városban valahova, mikor meséli, hogy pénteken és tegnap is járt a Bozsiknál, ég és föld hangulatban: egy nappal meccs előtt látta edzeni a csapatot, és a gyomra össze volt szorulva – tegnap pedig már kihalt a Bozsik, és a gyerekkori nyári szünetek nyugalma borult rá (a stadionra is és Tesóra is), mint gyerekkorunkban. Mikor ezt mesélte, a Soroksáira kikanyarodva velünk szemben épp elvánszorgott egy tehervonat, én pedig rápillantva azt éreztem: viszik el a vagonok a tavaszunk emlékét. Azazhogy az emlékét azt pont nem: az örökre megmarad! “Örülünk, Srácok?” bővebben

Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk

Bármilyen szempontból. Igen.

Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.

És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… “Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben