Ha valaki azt mondja nekünk a szezonkezdetkor (akkor épp összesen egy Hajdú- és Gróf-igazolással a tarsolyunkban), hogy csak gólaránnyal maradunk le az őszi idény végén a félszezon-bajnoki címről, körberöhögjük. Ehhez képest 5 fordulóval ezelőtt már növekvő étvággyal azt mondtuk: az utolsó 5 meccset be kell húzni. Paks kivételével be is húztuk. És ha ma egy csoffadt Stef Wils fejes mondjuk, bemegy a 90. percben Sopronban a fehérvári hálóba, őszi bajnokok vagyunk. Így „csak” másodikok. Megáll az ész. „Egy Hali gólra a csodától, de a telet Hanta így is végigálmodozhatja” bővebben
Nemhogy a ’90-es években, de még amikor elkezdtük a blogot Hantával, akkor is a mai poszt címe max egy korai MK-fordulóhoz társulhatott volna a fejünkben – ma pedig már NB1-es párosítás. Dehát egy tapasztalt magyarfoci-szurkoló ma már szemöldököt sem ránt egy ilyen vircsaftra.