Számszakilag nincs semmi gond, meg kell b*szni ma a Kövesdet, és bizonyítani, hogy
- legalább arra alkalmas a keret, hogy a pályán bennmaradjon.
- hogy a bajnokságok nem a pártszékházban és az oligarchatalálkozókon dőlnek el,
- hogy bár a liga harmada egy kézben van, egy Kispestnek mégsincs semmi keresnivalója az alsóházi 2Rule-házibajnokságban, ahol esetleg olyasmiről is döntés születhet, hogy a három saját kiesőjelöltből melyik legyen a leggyengébb láncszem, akit hajlandóak elengedni.
- hogy bár a sportszerűség és lovagiasság nem a rendszert leíró fogalmak egyike, többek között nem az érthetetlen okokból lejátszatott Felcsút-Honvédon múlik a sorsunk. (A novemberi Felcsút-Honvéd egy kiragadott példa, és minden tisztességes konteótulajdonos fel tudna sorolni pár további sérelmet, ami nyilvánvalóan ellenünk irányult.)
Harminc fordulót követően egy csapat sem áll véletlenül ott ahol. Persze, lehet kicsit lapos a föld, lehet mögötte némi összeesküvés, összejátszás (rendszerlogika, mindegy), azonban a 30 forduló alatt megszerzett 33 pontra ebből az eresztésből sehogy sem találhatunk elfogadható magyarázatot. Nem hiszem, hogy le kellett feküdnünk a Nagy Szovjetuniónak, ahogy az sem hiszem, hogy a pártközpontból küldenének végrehajtókat bírónak öltöztetve a meccseinkre.
„Úgy áll a helyzet, hogy kaptunk egy utolsó utáni lehetőséget, azonban ez már tényleg az utolsó” bővebben
