Nos, tegnap a hantai beharangozás végül megvalósult, valóban a Guriga lett a megoldás, ahol családias hangulatban (értsd: szűk kis társaságunkban), bónusz szakkommentátorral, decens Kőbányaik (Jutalom a nap végén…) mellett néztük végig a némileg agyzsibbasztó színvonalú paksi találkozót. Sokkal okosabbak persze most sem lettünk a sorsunkat illetően, az üzembiztos Rossi-iksz leszállítása már nem lepett meg senkit, a Pakson hagyományosan unalmas meccskép sem, de legalább a szünetben meghallgathattuk az év szakmai mondatát Bozsik Pétertől, sőt, a „Ke-me-nes Sza-bi, Ke-me-nes Sza-bi” rigmus alternatívája is megszületett a Guriga homályában úgy este fél 9 körül, és ezek sem utolsó élmények! „Szabikalauz, tekerj egy füvet!” bővebben
Címke: Paks
Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom
Nem kertelek tovább, és kimondom inkább: Rossival alakulni látszik valami.
Nem igazán tudok és akarok halászlé nélkül élni, pedig az van, hogy elég későn kedveltem meg magát az ételt. Kiskoromban visítva rohantam ki a konyhából, ha kocsonya került az asztalra, de ugyanúgy fintorogtam a halászlé láttán is. Aztán egyszer áttört valami gát, a fene tudja már hogyan, és mára a halászlé iránti rajongásom szinte nem ismer határokat.
„Annyira szánalmas, hogy Paksról mindig a halászlé jut eszembe, ellenben büszkén vállalom” bővebben
Pénteken nem megyek Paksra
Pénteken nem megyek Paksra, és remélem, hogy május elsején nyitva lesz a Guriga. Mert nézni azért kell.
Idén már harmadszor: Kemenes Szabi a meccs legjobbja
Sorrendben: Gyula, Gyula, Gyula, Szabi, Kristi, Szabi, Hidi, Hidi, Alci, Gazdag, Szabi – vagyis az adott fordulók legjobbjai az osztályzataitok alapján. És, hogy mennyit számít egy kis engedmény a nézői igények irányába, valamint egy pontszerzés, a csapatátlag máris 2,65 (ötös skálán), ellentétben a VW-éra végnapjainak kettő alatti értékével.
A túlvég is érdekes: Bobál és Traore szinte holtversenyben, ami nekem azt jelenti, hogy hiába telt el 11 forduló, még mindig nem találtuk meg Gyula ideális párját a támadósorba.
„Idén már harmadszor: Kemenes Szabi a meccs legjobbja” bővebben
Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont
Nagy pesszi-miska vagyok, ezt tudjátok. Tegnap valahogy mégsem volt rossz kedvem, sem meccs előtt (amikor is inkább amolyan semmilyen-elvárásom-nincs hangulat lengett körbe), sem meccs alatt (amikor Gyuri barátomtól olyan gyöngyszemeket kapok, hogy „bár vesztettél egy Cárt, nyertél vissza a kezdőbe egy Czárt”, hogyan is lenne rossz kedvem), meccs után meg főleg nem, mert a többiek jöttek hozzám gőzölgő hagymásbab-tálak felett idvezülni. Ja, és mellékesen nem kaptunk ki végre. Sőt, voltak helyzeteink, és támadtunk! Épkézláb támadásokat vezetve! És bár nyilván nem kell örömtüzeket gyújtanunk, azért legalább valami látszott a csapaton. Hogy ez egy koncepció, egy ténylegesen új út első jele volt, vagy csupán szokásos múló tünemény, azt majd meglátjuk.
De most egyelőre nincs kedvem szomorkodni. „Legalább elindultunk valamerre, és most ez sem egy utolsó szempont” bővebben
Osztályozókönyv vs. Paks
Jasper első bajnokiját, illetve az ott szereplőket itt lehet osztályozni. Szokásos móka 1-től 10-ig.
Mivel más posztot nem látok a rendszerben, a Paks ellen meccs alatt itt lehet trécselni
Hanta <3 Jasper
Az ilyen mondatokkal engem meg lehet venni nagyon könnyen.
Jasper Adrianus de Muijnck: – Az a tervem, hogy teljesen más képet mutassunk be a csapatról. Megváltoztattuk a rendszert, a játékot. Most igazán játszani akarunk, mi szeretnénk lenni a mérkőzésen a főnökök. Egész idő alatt nekünk kell diktálni az ütemet. Természetesen nyerni szeretnék, több látványos megmozdulással, technikásabb futballal. Azt szeretném, hogy több szurkoló jöjjön el biztatni a csapatot. Lehetőséget adunk a fiatal játékosoknak, akiknek szükségük van a tapasztalatszerzésre. Az elsődleges célunk, hogy teljesen új focival tudjunk nyerni.
— honvedfc.hu
…csak a szokásos Paks elleni nyögvenyelés
Ennyi. Egy tré nap tré zárása. Utolsó pillanatban beeső feladat a munkahelyen, alig kiérés a Bozsikba, ráadásul bejön az, amitől tartunk – valami ehhez hasonló jellegű eseménysor zúzhatta meg Bob Geldofot is, amikor megírta egyetlen slágerét valamikor a ’70-esek végén. Nagy gond persze nincs, jobb az iksz a semminél, és majd a Kapos ellen folytatjuk. Most csupán egy gyorsposzt következik, mert még melóznom is kell ma este, hogy még jobban megkoronázzuk e csodás hétfőt. „…csak a szokásos Paks elleni nyögvenyelés” bővebben
Rövid beharang a „sosem könnyű” jegyében
Érdekes egy személyiség a szurkolóé. Sokszor jutottunk már e konklúzióra, tudom, de az a nagy igazság, hogy még sokszor fogunk erre jutni. Idény előtt szurkolótáborunk egy része bízott a tavalyi tavasz remake-jében, míg mások, így én is, egy nyögvenyelősebb félszezont sem tartottak elképzelhetetlennek. Erre nehezen, de verjük az Újpestet, majd gálázunk a személyiségzavaros Valami Akadémia ideiglenes otthonában, és már min fantáziál a jó RW? Hogy a kövesdi meccs végéig abba se kéne hagyni a pontgyűjtést. Pedig ez nem olyan egyszerű feladat. „Rövid beharang a „sosem könnyű” jegyében” bővebben