Holnap elindul a szezon tavaszi fele. Normális esetben (és a csakblog eddigi közel 10 éve alatt mindig) ilyenkor, a csapat aktuális állapotától félig-meddig független kedv-túlcsurranós poszt következne, a hosszú téli hónapok után kiéhezve a focitavaszra, a megint meccsre járásra, az új igazolások élőbeni lecsekkolására, az esélylatolgatásokra, a mez/sál/Puskasarmy póló büszke visszakúszásával a kabát alá.
Nos, idén pont ez nincs meg bennem, és valahogy azt érzem: holnap a robotpilóta visz majd csak le Fehérvárra, mert menni kell. Ami persze szintén egy érvényes álláspont, csak ennek ősz végén szokott itt lenni az ideje, amikor már elég a szokásos kilátástalanságokból, nem pedig a „tavasz” kezdetekor. Valószínűleg pont itt van a gondom.
„Bele a ködbe?” bővebben
Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg. 
