Végigszenvedett, végigbrusztolt meccs, kevés fantázia, görcsös akarás, egy adag szerencse (igaz, ez nagyrészt kiérdemelve), 1-2 kulcsemberi villanás, végül behúzott meccs.
Csodás futballidő, hol borongós, hol napsütéses, de alapvetően száraz április délután. Fű- (mármint gyep-), szotyola, zsírosdeszka- és hagymaillat a Bozsikban. Megjött a tavasz.
Ha ezt a két bekezdést 3 hete írhatom le, most már kiegyenesedett csapattal, vidáman készülünk az MK-elődöntőre és élvezzük az évszakot a maga teljességében. Kár, hogy mindkét aspektus késett jó 21 napot. „Megjött a tavasz – 3 hét késéssel” bővebben
Érdekes helyzettel állunk szemben, az biztos. Sorrendben a második átigazolási pauzában nem történt nálunk egetverő változás, ami az utóbbi éveink kaotizmusát tekintve sokkalta inkább jó hír, semmint rossz. Biztonság-érzés, némi kiszámíthatóság, tudatosság (oké, befejeztem) kezdene körvonalazódni, mondanám, azaz mi sem lenne könnyebb, mint jósolni egy vereteset most a tavaszra. De mégsem tudok, mert akármi is lehet. Tényleg.


