mert célunk csak egy van
Azért ott motoszkál bennem a kisördög, hogy mi lenne az osztályzatátlag akkor, ha Punó a végén bevágja a szinte kihagyhatatlannak tűnőt, vagy egy picivel korábban Vécsei szabija a felsőlécről nem kifelé, hanem befelé pattan? Mindegy, az egy pont is egy pont, csak éppen kevés a jelenlegi helyzetünkben. Osztályozzunk!
Azért ott motoszkál bennem a kisördög, hogy mi lenne az osztályzatátlag akkor, ha Punó a végén bevágja a szinte kihagyhatatlannak tűnőt, vagy egy picivel korábban Vécsei szabija a felsőlécről nem kifelé, hanem befelé pattan? Mindegy, az egy pont is egy pont, csak éppen kevés a jelenlegi helyzetünkben. Osztályozzunk!
„Osztályozókönyv vs Debrecen – közönségszavazós rész” bővebben
Mondok egy sormintát: Nyíregy itthon, Fradi itthon, Pápa idegenben, Dunaújváros idegenben, sőt, a Diósgyőr ősszel, idegenben. Összesen két pont a tizenötből, amit egyébként nagyjából összefociztunk. A tegnapi döntetlennel 3/18. Ha mind megvan, akkor most a hatodik hely környékén karistolunk, ha csak a fele, akkor a tizedik, de már biztos bennmaradóként, ha pedig szinte semmi, akkor ott, ahol most állunk. Az ág is minket húz, hiszen ugyanannyi eséllyel lehet egy ilyen széria semmi, mint ahogy minden.
„Ismét egy olyan meccs, ami simán nekünk állt, aztán mégsem” bővebben
…de ezt legalább megfogtuk. Még mindig nem dőlt el semmi, de esetünkben ez most nagy pozitívum: ha tegnap nulla vagy egy pont a vége, az gyakorlatilag = a kiesésünkkel, mi is így ültünk le a TV elé, és meg kell vallani őszintén, nem nagyon bizakodtunk. Nem nagyon? Egyáltalán nem. „Az utolsó utáni szalmaszál…” bővebben
Két meccs óta veretlenek vagyunk! Sőt, sorozatban két meccsen gólt rúgtunk! Tavasszal négy meccsen összesen hármat. Gondoltátok volna ősszel, hogy így összeáll a csapat? Mindegy. Inkább osztályozzátok a látottakat.
Egy sajnos elég gyenge hangminőségű és nagyon halk videó a kilencvenes évek közepéről. A nagycsapat Kispest szurkolói készülnek a marginális Debrecen elleni idegenbeli meccsre. Vagy valami ilyesmi lehet a sztori. Amúgy merem ajánlani: elképesztő gondolatok, szövegek, egy teljesen más világ, ráadásul eddig alig néhány ezren látták a számláló szerint.
Vajon mi lehet ma a szereplőkkel? Ha valaki felismeri magát, és szívesen mesélne az azóta eltelt évekről, nyugodtan írjon a hanta@taccs.hu címre.
