Szerző: vh

Igenis külön lehet választani. Mármint Bozsik József szobrát, a kispesti klub és környéke emlékezetpolitikáját, illetve a szoborhoz kapcsolódó formai dolgokat, például az átadásának körülményeit.

Igenis, lehet úgy örülni egy szobornak, egy régen várt szobornak, hogy közben méltatlannak tartjuk a szobort saját dicsőségükként kezelők emlékezethez való viszonyát. Tényleg fel lehet úgy avatni egy Bozsik Józsefről készült szobrot, hogy a rendezvényen a szervező(!) Külgazdasági és Külügyminisztérium logója látható és nem a Kispesté, ahol Bozsik az egész pályafutását töltötte? Tényleg le lehet leplezni úgy egy szobrot, hogy Bozsik klubja, vagy a közösség nevében senki nem beszél egy szót sem, viszont a pont Budapesten tartózkodó, amúgy jó értelemben vett szuverenitáspárti Kaha Kaladze, korábbi labdarúgó, aki jelenleg Tbiliszi polgármestere viszont szót kap? Hogy történik mindez kedd reggel, és nem Bozsik születésnapján, vagy az ahhoz közeli utolsó hazai meccsnapon?