Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba

Bp. Honvéd – Kisvárda 0-1 // osztályozókönyv

Kezd nyomasztó lenni. Eleve az, hogy képtelenek vagyunk megverni a Kisvárdát, hogy képtelenek vagyunk tisztességes eredményt elérni hazai pályán, hogy az idei, masszívan alsópolcos piros-fekete mezünktől nem csupán esztétikai undor fog el, hanem a páni félelem, amikor kifutunk benne a pályára. És képtelenek vagyunk változtatni. Ragaszkodunk a bevett hülyeségeinkhez*.

*_ könnyen lehet, hogy petíciót fogok indítani a mez használata ellen.

Rendben, az egész meccsen volt talán egy helyzetünk, ami valamivel kevesebb, mint a Kisvárdának, vagyis tök jogosan érezhette azt minden érdeklődő, hogy ha valamiről elnevezték a gólnélküli döntetleneket, akkor az egész biztos az ilyen nulla-nullák miatt történt. Olyan erőket, ami egy mérkőzés eldöntéséhez általában szükséges, egyik csapat se nagyon mozgatott meg, vélhetően különböző okokból. Vagy mert eleve nem rendelkezik vele, vagy mert szándékosan, hovatovább taktikai okokból elengedte.

“Mi vagyunk az a király, aki már Mohácsra menet belefullad a Csele-patakba” bővebben

A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját

Bp. Honvéd – ZTE 2-2 // osztályozókönyv

Nem véletlenül féltem attól, hogy hiába az erősítések, az első pár fordulóra inkább gyengült a Honvéd kerete. Az érkezőkkel még nem, a távozókkal már nem, a sérültekkel pedig egyáltalán nem számolhatunk. Baráth, Eppel, Mézga, Nagy Sanyi, Ugrai, Kálnoki-Kis, Nagy Dominik, Bardea és Klemenz együttes hiányát azért nálunk komolyabb csapatok is megéreznék.

Hiába neveztünk tizenegy játékost a padra, minőségi cserének mindössze az egyelőre kb. egyfélidős Bőle számít, de erről majd a posztban.

A Zete ellen nem az őszvégi Honvédot láttuk. A Zete ellen az egy ponthoz is szerencse kellett. Csúnyán le voltunk focizva. Márpedig tavasszal az ilyesmi nem fog beleférni, ráadásul az ún. verhető ellenfelek is fordulóról-fordulóra fogynak.

És a legszörnyűbbön minden különösebb kommentár nélkül essünk túl még a a poszt elején: nem tűnt úgy, hogy a csapat valóban átérezte volna a helyzetet, egyáltalán nem látszódtak a valódi akarás, küzdés apró jelei. Nem köszöntük meg a picit hosszú, amúgy jó ötletnek tűnő passzokat, nem köszöntük meg, ha valaki kisegített nekünk, nem hajtottuk egymást, vezérszerep(ek) nélkül lébecoltunk a pályán. Szétesetteknek tűntünk.

“A téli tavaszi szezonba váratlanul átmentettük az őszi-téli játékunk legrosszabb verzióját” bővebben

Második poszt a széf szpészből széf szpészbe

MTK – Bp. Honvéd 0-1

A poszt írásának kezdetekor hét óra huszonhét perc van. Budapest egyes részeit vékony hóréteg takarja. A hó színe továbbra is fehér.

A Budapest Honvéd tegnap egy gólt lőtt az MTK-nak felkészülési mérkőzésen, és egyet sem kapott. Tegnap szombat volt.

A Budapest Honvéd gólját Balogh Norbert szerezte Tamás Krisztián átadásából. A Budapest Honvéd egy labdarúgó klub. Az MTK, vagyis a Magyar Testgyakorlók Köre egy sportegyesület.

“Második poszt a széf szpészből széf szpészbe” bővebben

Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég

Bp. Honvéd – Ferencváros 0-1

Nagyon nehéz megtalálni a pozitív hangot egy ilyen meccs után. Hiába magaslik ki durván a Fradi a mezőnyből, hiába játszottunk igazából vállalhatóan, mindezt talán nem a legerősebb csapatunkkal, ismét egy új játékrendszerben, hiába voltak meg a helyzeteink, ha közben két hónapja képtelenek vagyunk meccset nyerni, és az első kör végére, bár van egy elmaradt meccsünk, fixen odatapadtunk a kiesőhelyek egyikére.

Nem ezt ígérték, na.

Lassan le kéne dobni a szemellenzőket, és elgondolkodni a miérteken. Felejtsük el azokat az önámításokat, hogy két győzelem és felborulhat a tabella, mert nem. Két győzelemmel még a felsőházat, vagyis az első hatot se érnénk el, miközben pár hete még dobogóról álmodoztunk.

“Nem volt ez vészesen rossz, viszont jelen helyzetünkben pont a semmire elég” bővebben

Sportszerűségből és sportemberségből mutattunk példát Felcsúton – a szövetségnek és a Felcsútnak

Felcsút – Bp. Honvéd 1-0 // osztályozókönyv

Tudom, a pénztártól való távozás után nem illik reklamálni, azonban mivel korábban több posztunkban is szóvá tettük a dolgot, ezért minden jogom megvan egy kis népi demagógiához:

  • Az Újpest pénteken nem áll ki a Diósgyőr ellen: játék nélkül a Diósgyőr kapja a három pontot.
  • A Honvéd második csapata nem állt ki a Dabas ellen: játék nélkül a Dabas kapta a három pontot.
  • A Felcsút nem állt ki a Honvéd ellen: óriási sportdiplomáciai sikerként le kellett játszani a meccset egy másik, számunkra a lehető legrosszabb időpontban, szerda kora délután, a klubnál bedurrant koronavírus-járvány kellős közepén, amikor a keret felét tapasztalatlan 16-19 évesekből tudjuk csak összetákolni.
“Sportszerűségből és sportemberségből mutattunk példát Felcsúton – a szövetségnek és a Felcsútnak” bővebben

Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is

Bp. Honvéd – Mezőkövesd 1-1 // osztályozókönyv

A szombat legvárósabb pillanata ismét a négy óra, vagyis az adatbank feltöltésének legkésőbbi időpontja volt. Kik játszanak, kik hiányoznak, kik ülnek a padon, milyen Honvédról beszélhetünk egyáltalán?

Aliji, Balogh, Batik, Cipf, Craciun, Eppel, Gale, Gazdag, Horváth Andris, Lukács, Mezghrani, Ugrai, Uzoma, Traoré

Tizennégy (14!) játékos, akit neveztünk a Videoton, Paks, illetve a Nemesapáti meccsekre, de nem neveztünk a Mezőkövesd ellen.

“Ha ennyi hiányzóval és a pályán kilenc emberrel tudunk egyenlíteni, akkor lassan nyerhetnénk egy meccset hazai pályán is” bővebben

Fél csapatnyi húsz év alattival mentünk tovább Nemesapátiban

Csácsbozsok-Nemesapáti – Honvéd 0-2 (Magyar kupa, 32 közé)

Ez volt az a meccs, ahol semmi más nem számított, csak a továbbjutás. Mindegy hogyan, csak valahogy, miközben a lehető legkevesebb játékost égetjük el a felnőtt amúgy is szűkös keretéből.

A premissza ismeretében mindössze Kamber és Lovric nevezhető visszajátszónak, ők az NB I-ben jelenleg stabil kezdőnek számítanak. Nemesapátiban együtt kaptak 90 percet. Valamint Zsótér egy kellemes átmozgatásra.

A nagycsapat keretéből rajtuk kívül a cserekapus Nagy Sanyi, az epizodista Kesztyűs és Bocskay, a mostanában mellőzött Nagy Geri, valamint a pár perces Craciun, Gale és Tóth-Gábor neve lehetett ismerős.

A többiek fiatalok.

“Fél csapatnyi húsz év alattival mentünk tovább Nemesapátiban” bővebben