mert célunk csak egy van
Bármilyen szempontból. Igen.
Nekem úgy mostanáig tartott a lehiggadás, kábé, tegnap még csak permanensen fröcsögtem Öcsémnek, Faternak, Hantának, Ábelnek meg Viktornak, este meg otthon a falnak. Nyilván ezzel nem voltam egyedül.
És mondom, a legrosszabb az, ha túl az első fölinduláson elkezdünk egy kicsit gondolkodni hogy mi miért történt… „Igazán szomorúak akkor leszünk, ha a tegnapi nap mögé nézünk” bővebben
nincs miről beszélni.
Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba „szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik
Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is. „Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról” bővebben
… ordította a Samp elleni hazain Vitray a közvetítésben Pisont Pista góljánál, valamint mi tegnap a korzókorlátnál két esetben is. A tegnapi meccs legnagyobb pozitívuma nekem ez a két momentum volt. Mindkettő Eppel lábáról indult, és Kemenes mindkettőt csak nézte, annyi eséllyel, mint amekkora az oddsa Dzsudzsáknak egy Bundesliga-szerződésre a következő 15 évben, jelen állás szerint. „„Így van, ezt kell csinálni…”” bővebben
„You set sail across the sea
Of long past thoughts and memories.
Childhood’s end, your fantasies
Merge with harsh realities.
And then as the sail is hoist,
You find your eyes are growing moist.
All the fears never voiced
Say you have to make your final choice.”
(Pink Floyd: Childhood’s End) „Childhood’s End” bővebben
Az elmúlt években, ahogy már korábban is írtam, válogatott ügyben tejesen belesüllyedtem a nihilbe, és el is hittem, hogy erre képes csak a magyar foci, ez más sport, mint a labdarúgás, EB-n, VB-n sose leszünk kinn, és amikor kijutottunk, hát nyilvánvalónak tűnt, hogy mindez csak véletlen, és hazajövünk három 0:4-gyel.
És nem.
A Honvédra ez milyen tanulsággal szolgál – ha egyáltalán…? „Nekünk miért nem lehet…?” bővebben
Már Felcsútra lefele menet is ez foglalkoztatott a kocsiban, aztán most hétvégén a SZAC-BVSC előtt sörözve is ezt tudakoltam Hanta és Gyuri Honvéd-bajtársaktól, de érdemleges választ egyik drukkertársam sem szült, sem az utóbb említett duó, sem a Babar-telekocsi utasai még egy hete. Mindeközben újabb név került a kalapba, én meg fonalat vesztek. „Valaki elmagyarázza nekem, hogy miért keresünk ezerrel kapust?” bővebben
…a hétnek, én meg számolom vissza a napokat, ami igencsak furcsa nekem, mert utoljára szerintem az Anzsi elleni hazait vártam ennyire, előtte meg a két kupadöntőt (2009-ben igazából a visszavágót, mert a győri meccs előtt még kb 8:0-át vártam oda, azok után, hogy Sisa tréner Kecsón olyan arckifejezéssel közölte Babarral és velem, hogy „most mondjak le, srácok?„, mint amit én vágtam akkor mikor Détári 1993-ban a Fradiba igazolt), most viszont már minden reggel arra ébredek, hogy szombat van-e már. „A fele már lement…” bővebben
vajon mi vesz még mindig rá erre az egészre? hétről-hétre szembeköpnek, kibasznak velem, érzékeltetik, egy utolsó senki vagyok, és ha tehetik személyre szabottan üldöznek el. mert én, te, ő, mi || vagyok, van, vagyunk a szurkolók. „az utolsó cseppek egyike” bővebben
Egészen kicsi, szinte csecsemőkoromtól kezdve hordott faterom és nagyfaterom meccsre. Sokáig együtt jártunk, előbb ölbenülő voltam, majd saját jogon kaptam egy szeletet az ülőhelynek csúfolt padból. A játék persze eleinte nem kötött le, szaladgáltam a korzó előtt a többi kissráccal, labdáztunk, elvoltunk. Közben a Honvéd sorra nyerte a bajnoki címeket. „A futball nem a tiszta érzelmekről szól” bővebben
