mert célunk csak egy van
Az MLSZ versenybizottsága Csillus Ádám jogtalan szerepeltetése miatt kizárta a Soroksárt a Magyar Kupából, így az előző fordulós ellenfelével, a megye egyes Ménfőcsanakkal játszunk november 30-án. Ménfőcsanakon.
(via NSO, mert az MLSZ dokumentumtárában egyelőre nincs semmi infó)
Hátha.
Gondolom a mobilos csetkliensek megvannak. A világon ugye a WhatsApp és a Facebook Messenger a legelterjedtebb, itthon a Viber, és még viszonylag sokan használnak Skype-ot, Hangoutsot, iMessage-et, satöbbit.
Mi egy sokadikkal, a feljövőben lévő, baromira sokat tudó, és agyontitkosított Telegrammal kísérletezünk. De még hogy!
Végre megnyertünk egy olyan mérkőzést az OTP Bank Ligában, amelyet nem szoktunk megnyerni. Szombaton 2:0-ra hoztuk a Diósgyőr elleni összecsapást, és ezzel az eredménnyel továbbra is a négyes élbolyban maradtunk. A mérkőzés előtt jobban izgultam, mint az úgynevezett „nehéz” mérkőzések előtt, mert a diósgyőrihez hasonló mérkőzéseket, amelyek a papírforma alapján a Honvédnak állnak, és amelyek segíthetnének minket szezonbeli céljaink eléréséhez, eddig elveszítettük. Szombaton viszont máshogy történt.
“Az Öreg egyre durvábbakat blogol, lassan érdemesebb lesz őt olvasni, mint minket” bővebben
Bp. Honvéd – Diósgyőr 2-0 (g: Lanzafame, Koszta)
Végre. Valahogy a Rossi-érákban nem megy az alsóházi, kilátástalanul futballozó csapatok ellen. Képesek vagyunk nullázni egy Mezőkövesd ellen, a Gyirmótnak gólt sem rúgni, szenvedni Pápán (és kikapni rendre), tavaly benntartani a Vasast (és majdnem a Felcsútot), miközben gyakorlatilag csak úgy lehet valaki bajnok vagy dobogós, hogy legalább 3-4 pontot elszedünk tőle.
Idén talán kicsit máshogy lesz/van. Kikaptunk a Vasastól, a Videotontól és a Fraditól (kétszer), mindhárom előttünk áll. Ezen kívül Kövesden, és pássz. Vagyis végre lent kezdtünk el pontokat gyűjteni, viszont egyre inkább hiányoznak a korábban megszokott meglepetések, hogy valóban előreléphessünk.
“Ilyen az, amikor behúzzuk a (dőltbetű) kötelezőt (dőltbetű vége)” bővebben
És igen, ezt maga az Öreg mondta.
Az Öreg most épp a fegyelmi bizottság fegyelmezési gyakorlatának visszásságairól blogolt, és valóban érdekes témákat feszeget. Például:
hogyha egy büntetésre szakosodott testületnek a tagok 75%-át kell egyszerre büntetni ugyanazon okból, akkor vagy csupa bűnöző van a tagságban, vagy valami nagyon rossz a törvényekben
Húzós időket élünk (élek) mostanában, amit az is mutat, hogy már megint alig posztolok, ráadásul az olyan ziccereket, mint a korábbi években a szülinapi posztok, is elfelejtem megírni, pedig imádok cikkben érzelgősködni valami futurisztikus göteborgi muzsikát betéve a hifibe, és sokadjára leírni, hogy nem hittem volna 2010 őszén hogy ez lesz, de szerencsére van a Hanta úr, aki tavaly meg idén (meg tavalyelőtt is) észnél van, vagy csörög a smartphoneja vagy mittomén és mire feleszmélek már meg is van a poszt, nekem meg marad a beharang, de hát már azt is régen írtam, úgyhogy örvendek mint Guie-Guie Gnkei Abraham az ajándéklabdának, míg bele nem veri a kapusba.
Szóval beharang. “Ilyen is régen volt már: beharang!” bővebben
200 ezer forintot kéne összedobni.
Évvesztesek vagyunk, ezért csak jövőre megyünk iskolába.
Jó, hát tartom, ezt nem gondoltam volna. Hat év, ki tudja hány tucat, vagy talán száz mérkőzés, hány leutazott kilométer, hány hektó sör, hány sajtburger, halászlé, satöbbi. Mert ugye
Lanzafame előtt még az 1986-87-es bajnokság őszi szezonjában, az 5. és a 10. fordulók között volt olyan játékosunk, aki sorozatban hat meccsen volt képes egymás után gólt lőni:
Azóta semmi. Ha Lanzafame betalál szombaton a Diósgyőr ellen is, akkor tehát még régebbre kell majd visszamenni, mert a Bozsik 1986. november elsejei bajnoki nyitómeccsén, az MTK elleni 2-0-án Kovács Kálmi és Sikesdi szerezték a gólokat, Döme meg nem. (Mondjuk csak két évet, és szintén Détárit fogjuk találni.)
(nyitókép: 1909foto)
