mert célunk csak egy van
A lényeg, hogy Fradi-Honvéd a nyolcaddöntőben.
Cegléd (NB II)–DVTK (NB I)
ZTE (NB II)–Újpest (NB I)
Dorog (NB II)–Vasas (NB I)
Szentlőrinc (NB III)–Szolnoki MÁV (NB II)
Csákvár (NB II)–Soproni VSE (NB II)
Ferencváros (NB I)–Bp. Honvéd (NB I)
Érd (NB III)–Budafoki MTE (NB III)
Mezőkövesd (NB I)–Gyirmót FC Győr (NB I)
A meccseket jelen állás szerint 2017. február 11-én és március 1-én játsszák.
“Kösz, Nyilasi, de tényleg, miért hajnalban és miért ő sorsolja mindig a Magyar Kupát?” bővebben
Nagyjából ennyi volt Ménfőcsanak. Egy erősen felforgatott csapattal, ahol csak Lovric és Botka számít alapembernek a bajnokságban, szóval tartalékolva a szombati gyirmóti fontos meccsre is könnyedén hoztuk a remek hangulatú kupameccset.
Posztot felesleges írni róla, minden ott van a honvedfc.hu élőjében, kivéve a gólpasszokat, de az csak a statisztika miatt lenne fontos. Helyette inkább képek, hogy érezzétek.
“11. hónap, 30. nap, 135 kilométer, 105 szurkoló, 5 gól” bővebben
Kurva jók vagyunk, vagy kurva jók vagyunk? – annyira csábító, hogy ezzel a felütéssel kezdjek, főként, miután Rossi mister is szokatlanul elégedett nyilatkozatot kürtölt bele a világba a meccs után, de azért én most próbálok két lábbal a talajon maradni. Nem lesz könnyű.
Mondjuk arra már nem is mondok semmit, hogy pont az utóbbi 10 év legnagyobb slusszpoénját hozó meccsünkön legyek olyan szarul, végig sápadozva a korlát mellett, hogy annál tipikusabb RW sorsot nehéz még kitalálni is, de még ez sem tudott teljesen meggátolni abban, hogy a végén boldogan mosolyogva ki a fejemből tapsoljak a tiszteletkört toló játékosoknak. Másra mondjuk nem is nagyon futotta az erőmből.
Szép csöndben egy kis sorsfordító mérkőzéshez érkeztünk a ma délutáni pesti kisrangadóval. Tudom, elcsépeltnek is hathat(na) e fordulat, annyiszor írtunk már itt sorsfordító találkozókról e blogon (persze az NS magyar válogatott kapcsán ellőtt hasonló fordulatainak számától még mindig messzebb vagyunk, mint Dzsudzsák a Hertha öltözőjétől). Mégis leírjuk sokadjára is a sorsfordítást, megmondom miért.
Hat meccs, 17 gól, nem is rossz. Az majdnem hármas átlag. Ami viszont érdekes, hogy ebből öt, vagyis csaknem a harmada a 90. perc után született – négy különböző meccsen, és csak Ferenczi fejese miatt nem módosított négy végeredményt.
A kilencvenedik perc után nyert az Újpest, ikszelt a Debrecen, fordította meg a félidőben még bukó meccset a Diósgyőr, és balfaszkodta el magát döntetlenre a Fradi.
Nem volt egyszerű forduló.
Nehéz mit írni, úgyis mindenki láthatta a tévében, hogy mit össze nem szenvedtünk Pakson. Inkább csak kiegészíteném néhány aprósággal, ami nem jöhetett át a képernyőn keresztül.
Bakker, mindjárt tizenegy, néhány perce keltem, lassan indulunk Paksra, a szerver továbbra sem működik, poszt még mindig nincs, ebédet is kéne főzni/enni, kávé sem volt még, mi legyen most?
Nyilván marad a kibeszélő kirakása, a legrosszabb hagyományaink szerint.
Viszont ne feledjük, valami fura okból, háromtól az M4 Sport minket ad (a meccs fél négykor kezdődik)! Majd integetünk anyu, csak nézd a tévét.
Ami viszont kérdés lehet:
A lényeg, hogy nagyon kéne a Paks, mert válogatott szünetek után eleve nem szokott nekünk menni, másrészt, a Paks, Vasas, Gyirmót, Mezőkövesd sorozatban simán benne van a 12 pont, az meg simán lehet bármi.
Tíz éve megy a marakodás Puskás emlékezete körül
Erre szokták azt mondani, milyen magyaros történet, nem?
