mert célunk csak egy van
egy összefoglalóba simán bekerülhettek a kétes szituációk. Például a kezezésgyanús helyzetek.
A bírókat mindenáron védeni kell, akár úgy is, hogy megpróbáljuk elhallgatni, ami amúgy simán visszanézhető, csak kicsi utánjárást igényel.
A meccs első ötödében úgy festett, legszebb álmaink válnak valóra, aztán egy másik szokásos kispesti forgatókönyv érvényesült, a végén bő nyállal végrehajtott bírószidalmazással súlyosbítva, ezt nevezem trademarkos hétvégének. Aki összeesküvés-elméletekre és Iványi gyalázására számít, az most ne olvasson tovább, én másfelől közelítek. “Húsz percig minden szép volt és jó, majd utána hoztuk a “klasszikus Kispestet”” bővebben
nincs miről beszélni.
Nem érdemes semmiféle következményt kilátásba helyezni, franc se akarja visszazavarni Rossit az olasz sokadligába, megvagyunk a nyakukba “szégyellem magam” feliratú táblákat akasztó játékosok kanosszája nélkül, és még a tulajdonost se küldjük el a vérbe, hogy tíz év alatt képtelen volt tartósan olyan csapat-edző kombinációt összerakni, amelyik
A meccset idegenben játsszuk, a dátum szeptember 14., a pontos időpont még nem ismert.
Amúgy Mórahalom az utolsó magyar település a horgosi határátkelő előtt, a Bozsiktól 173 kilométerre, vagyis kocsival nagyjából két órára.
Egyébként az NB III Közép csoportjában tolják, négy forduló után egy győzelemmel.
Túl a hetet elvivő Lanza-hír sokkján és a kötelező örömködő/bizonytalankodó posztokon, a hétvégi fordulómentesség által adott lehetőséggel élve úgy döntöttünk, folytatjuk a dél-pesti fókuszú meccsexpedíciós sorozatunkat, ráadásul olyan mértékben, hogy ezúttal se nem déli, se nem pesti volt a célpont: Dorogra ugrottunk le nyíregyi vendégjátékot nézni. (Tudom, rohadjunk meg, hogy nem a Diósd-Honvéd II-re osonkodtunk ki, de néha nekünk is jár a szabi). “Délpesti focikalandok 2. – Se nem dél, se nem Pest” bővebben
Három év. Ez jutott eszembe ma reggel, a fekete Tiszámat kötve be munkába indulás előtt; a cipőt ugyanis azon a tavaszon vettem, amikor Lanza ideigazolt, és akkor hordtam először, mikor Kaposvárra kísértük le a csapatot és a talján ott végre, először betalált (győztes gólt szerezve, ezt még további négy követte azon a tavaszon). Azóta sok idő telt el, a cipőm megkopott, de még tartja magát. Reméljük, Lanza is. “Átkozódásból Lanza-RELOAD, azaz néhány szó a tegnapról és még inkább a holnapokról” bővebben
