mert célunk csak egy van
Először „Döcögünk szépen tovább” lett volna a címötlet, de azért a tegnapra elég nehéz lenne ráhúzni a „szép” jelzőt, minden tiszteletem innen is azoknak, akik ezt TV-n szenvedték végig, még inkább a semleges nézőknek, akik még nem is izgulhattak valamelyik csapatért. Nézzük a részleteket. “Döcögünk tovább” bővebben
Horváth 7 – Botka 6, Bobál 7, Lovric 7, Hajdú 6 – Hidi 7, Gazdag 6, Kamber 6 – Holender 6 (Nagy Geri -), Eppel 8 (Vernes -), Koszta 6 (Kovács Dani -) // Rossi 7
Osztályozókönyv szintjén maradnánk a tavaly megszokott (és sajnos a végére elkallódott) módinál, hogy értékelni 1 és 10 között lehet (Rossit is), majd a válaszoknál megnézem az átlagokat és a szórást, a durva szélsőértékeket egy algoritmussal lecsípem (a csupa tízes nem jelent semmit, hogy egy példát mondjak) és a maradék adatbázisban nézünk átlagot.
Az átlagot persze kerekítjük, hadd ne kelljen foglalkozni a tizedesjegyekkel. Ha egy van, akkor a két 6,5 közül melyik a hategészötebb? Jöhetne a kettő, három, satöbbi. Legfeljebb lesz olyan, hogy Horváth 6,7-re 7, Hidi viszont 7,3-ra. Na, bumm. (És az jelent bármit, hogy a leggyengébb hatos Filipé volt, a legerősebb pedig Gazdié?)
A fenti mondattal össze is foglaltam a szezont, így, mondhatni, részletesebb idénysummázatra nincs is szükség. Ez persze sosem igaz, hisz ad1) a patás a részletekben lakozik, ad2) alkatilag képtelen vagyok rövid posztot írni. Marad a szócséplés – a hajtás után. “Helyünkön vagyunk” bővebben
Eppel ismét kettőt rúgott, így Eppel ismét behúzta nálatok a meccs legjobbja címet.
Horváth 6 – Botka 6, Bobál 7, Lovric 6, Kamber 6, Baráth 7 – Nagy Geri 7, Vasiljevic 6 (Ikenne-King -), Hidi 6 – Youla 6 (Holender 5), Eppel 8 (Constantinescu -) // Rossi 7
“Most már elmondhatjuk: Marci, megérkeztél Kispestre és szevasz!” bővebben
Gyula kaparta elő a következő funfactot: Eppel előtt Ivancsics volt az utolsó kispesti játékos aki duplázós bajnokival duplázni tudott, vagyis kétszer lőtt egymás után kettőt. 2012. márciusában, előbb a tavaszi szezonnyitón két tizenegyes a Fáyban (a Vasas ellen – fontos megjegyezni manapság), majd egy héttel később a Bozsikban a Zete ellen. Akkor annyival volt nagyobb a truváj, hogy mindkét meccsen kettőt-kettőt rúgtunk, és nem rondított bele Hidi egy outsider góllal.
Múlt héten nem egyezett teljesen az értékítéletünk, az általam kihozott Hidi-Nagy-Bobál hármas csak közelítette a Nagyerdőben kétgólos Eppelt nálatok. Eheti választásom így akár egy megkésett utánafutásként is értékelhető lehetne a közvéleménynek, mégsem erről van szó. Mindjárt meg is magyarázom. “Meccsarc: Eppel most már előlem sem menekül” bővebben
Igazság szerint annyira bejött múlt héten Debrecenben a “nem várok semmit, csak egy jó tavaszi napot” hozzáállás, hogy direkte így mentem ki most is a Bozsikba, csupán azt sajnálva, hogy szegény Öcs pont a meccs előtt dőlt ki egy koratavaszi torokgyula miatt, így a Szulejmán Gyulát ezúttal csak Apuval és a többiekkel követhettem árgus szemekkel. “Véget ért a kínos sorminta, nyerhető meccsen is győzött a csapat! WTF?!” bővebben
Érdekes a kispesti szurkolói lélek, hogy a hazai Fradiverésnél (6,9) is többre értékeli a Loki idegenbeli gyalázását (7,2). Nem sokkal, de azért valamivel. Persze ehhez kellett egy Eppel, egy Hidi és egy Baráth Boti is, aki mind nyolcast kapott, és csak a tizedesek döntöttek végül Eppel mellett, aki így először lett nálunk a #meccsembere.
Horváth 7 – Botka 7, Bobál 7, Lovric 7, Baráth 8, Szilágyi 7 – Hidi 8, Nagy Geri 7 (Márton -), Vaszke 7 – Eppel 8 (Vernes – ), Gyula 6 (Holender -) // Rossi 8
