45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen

Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép.
Fotósaink szabin, így nso.hu-ról érkezik a címkép

Az évad egyik legócskább első félidejét a szezon egyik legjobb második félidejével próbáltuk feledtetni az MTK Fáy utcai albérletében – sajnos kevés sikerrel. Pedig a második 45 perc alapján tényleg megérdemeltük volna minimum az ikszet – ha nem a három pontot. “45 perc után nem hittem, hogy ez lesz a cím, de tény: a győzelem sem lett volna érdemtelen” bővebben

Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár

Ázós MK a soroksári gödörben (fotó: RW)
Ázós MK a soroksári gödörben (fotó: RW)

Iszonyat hangulatosan indult a mai napom, hogy aztán iszonyatosan szarrá ázzak, de legalább megvan a továbbjutás (és remélem nincs meg egy remek megfázás). Bevezetőnek ennyi elég is, akit érdekel a “Régi idők jellegű pesti focikalandjaink” sorozatunk, az ne habozzon, lapozzon. “Eső, pára, fű és sár: a kupahelyszín Soroksár” bővebben

“Felcsúti” formában

A képen a csapat fele a játékoskijáróban, szombaton 3 pontból 2 Szombathelyen maradt (fotó: babar-1909foto.hu)
A képen a csapat fele a játékoskijáróban, szombaton 3 pontból 2 Szombathelyen maradt (fotó: babar-1909foto.hu)

Jah, kb így tudom összefoglalni két szóban a tegnapi meccset. Jobban nyomtuk, mint a Vasas ellen, de a ‘csút elleni meddő fölényen nem tudtunk túlnőni. Helyzeteink voltak, tán nagyobbak is, mint a gyakadémia ellen, mégis 0:0 lett a vége, ami, ha azt nézzük, hogy a második helyezett Hali otthonában értük el, nem rossz eredmény; ha pedig azt, hogy a Bohócban az előre-eldöntött-tény-hogy bajnokok-lesznek-idén Fradit leszámítva bárki, bármikor verhető (sőt, a Zseljóból kiindulva még ők is), akkor megint aggódhatok, hogy hiányozni fog a Sz’helyen hagyott két pont. ““Felcsúti” formában” bővebben

Meccstéma: TÚRA.

Túra, aminek a vége végre nem tortúra... (1909foto.hu - babar)
Túra, aminek a vége végre nem tortúra… (1909foto.hu – babar)

TÚRA, igen így, csupa nagybetűvel. Már tegnap írtam, hogy a szombati Békéscsaba-út bizony bekerült a szűkebb Honvédemlék-elitembe, olyan útjaink mellé, mint a két évvel ezelőtti őszi kaposvári őszköszöntő, a 2011-es menetelés Debrecenje, vagy épp a tavaly őszi BKV-s hangulatkirálykodás. És igen, nem kerülhető meg, hogy jó érzés megint túrahangulatról, életérzésekről írogatni ahelyett, hogy “minek csináljuk már ezt az egész Honvédozást“, “ismét jó volt megverten hazaautózni“, stb. Ehelyett most jöhet egy igazi régisulis, az ős csakblog-időket idéző hangulattolulásos útibeszámoló. “Meccstéma: TÚRA.” bővebben

Meccstéma most kettő is: mosolygunk és sírunk is

tumblr_mq72o5lJCS1s40nxho1_500Két téma, egy örömteli és egy szomorúbb a mai terítéken: meglepően pozitív szurkeri reakciók a meccsvégen a pozitív serpenyőben, a mérleg másik tálkájában viszont Szabi egyre mélyebb gödre, és a kimászáshoz szükséges létra hiánya. Lássuk. “Meccstéma most kettő is: mosolygunk és sírunk is” bővebben

A meccs csakblog-témája

...ezt imádjuk nézni! (1909foto.hu).
…ezt imádjuk nézni! (1909foto.hu).

Ahogy jeleztük a déli posztban, megpróbálunk idén egy(-két) új miniposzt-rovattal támadni bajnokik után, amennyire időnk engedi. Ezek közül a második az adott meccs -hangsúlyozottan szerintünk– legfontosabb momentumával, jellegadó karakterével, a mi kollektív szurkolói emlék-könyvünkbe leginkább beillő részletével, történésével foglalkozik egy rövid visszapillantás erejéig. A tegnapi meccs kapcsán pedig nem is kérdés, hogy ez a momentum mi lehet… “A meccs csakblog-témája” bővebben

Meccsélmény!!!444!!4

Meccsélmény!!!44!!4 (1909foto.hu)
Meccsélmény!!!44!!4 (1909foto.hu)

Annyira, de annyira tudom szeretni az olyan meccsnapokat, amikor van egyfajta elvárásunk a találkozó előtt a hangulat, az eredmény, és egyáltalán az egész este felé, és ezek az elvárások be is jönnek. Na, a tegnap ilyen volt. Nem is tudom, utoljára mikor írhattam ilyen vidáman beszámoló posztot. Talán tavaly júniusban Debrecenből, de ott viszont nem is volt semmi elvárás és kesernyés idényvégi hangulatunkat inkább a rezignáltság dominálta. Tegnap viszont… meccsélmény volt.

Meccsélmény, emberek!!! Mióta nem volt már ilyen…? “Meccsélmény!!!444!!4” bővebben

És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá

Ma 20.30-kor kialszanak a rajtlámpák
Ma 20.30-kor kialszanak a rajtlámpák

… hogy eldőljön, vagy legalábbis elinduljon az az út, melynek során el kell dőljön, hogy milyen idénynek is nézünk elébe. Egy, a tavalyi-tavalyelőtti nyögvenyelést folytató szenvedéstörténetnek? Egy minimálisan jobb, de így is csak szürke alsó-középmezőnyös semminek? Egy meglepetésre a felsőházba betolakodó überraschung-idénynek? Most ezt még nem tudjuk, a komment-közvéleménykutatás ingája valahol az első két verzió között állt meg, az utóbbit csak a reményeink táplálják. Megjegyzem a reménynek a foszlánya is régen járt már e blogon, szóval örüljünk az apróságoknak is. “És akkor ma este beállunk a nagy kérdőjel alá” bővebben

Arrividerci Amore…?

pecs2014
Megint emberelőny – megint minek…

Van egy pont, a posszanáspont, amikor, mint egy holtponton, átlendül az ember, és onnantól már nem megy felefele a stressz, nem szorul jobban össze a gyomor, nem csapkodja hangosabban a tenyér a korzókorlátot. A ’90-esek végén az ilyen holtpontok elérése után nem szidta többet az adott meccsen az Esernyős tovább az ellenfél bal- vagy jobbszélsőjét (aki épp a törzshelyéhez, a korzóhoz közeli oldalon rohangált) artikulátlan hangján – pedig amíg szidta a delikvenst, az nem volt egy gyenge dolog. De utána filmszakadás, kifulladás, néma csönd. Na ez a holtpont jött el tegnap nekem, és ahogy hallottam (azaz: nem hallottam)  – sokaknak. A végén már a meg nem adott gólunknál is csak néztem, mint hal a szatyorból. Szóval megfogalmazódik szépen az emberben, illetve már rég megfogalmazódott, de mostanában egyre inkább egy csatornabűzű nápolyi sikátor szagát idéző hulladékkupacként konkrétan manifesztálódik előttünk a kérdés: hát mi a sz*r folyik itt? “Arrividerci Amore…?” bővebben

A históriáskönyv kedvéért

D__YT20140517024-946x1024
minden téren felettünk voltak :(

…mert másért nem nagyon születik meg ez a poszt. Két hét RW csend után végre én is hazatértem magyar és kispesti földre, tegnap meg is jelentem a korzókorlátnál, de csak mára jutottam el odáig, hogy  a tegnapi nap krónikáját ide is bevéssem, ami részben okafogyott cselekedetté vált, hisz a tegnapi beharangra adott kommentekben jobban kiveséztétek a meccset, mint Tóth Bálint a nagy bohócliger rögvalót a csütörtöki, azóta klasszikussá érő Zuhanyhíradóban… ráadásul Hanta is feldobott egy kibeszélőt az (ahogy látom) esküvői nem-másnaposságában (vagy más-másnaposságában?). Boldogok a sörisszák. Úgyhogy most akkor csak pár gondolat, sok ezek közül visszaköszön a tegnapi és ma délelőtti hozzászólásaitokban is, vagyis tényleg csak a rend kedvéért, legyen az MTK meccs is bekaristolva a blog nagy virtuális kőtáblájába…. “A históriáskönyv kedvéért” bővebben