mert célunk csak egy van
Amikor tegnap előbb a Bozsik lőrésszerű jegykiadó ablakainál futottam lyukra, majd a bicómra felpattanva hazakerekezés közben egy vén hülye kertész fejbepermetezett (!!) a Vas Gerebenen, még nem gondoltam, hogy optimista beharangot írok ma reggel, de aztán mégis. Lásd a hajtás után! „Őrült RW-péntekre milyen Kispest-szombat jön?” bővebben
Múlt héten nem egyezett teljesen az értékítéletünk, az általam kihozott Hidi-Nagy-Bobál hármas csak közelítette a Nagyerdőben kétgólos Eppelt nálatok. Eheti választásom így akár egy megkésett utánafutásként is értékelhető lehetne a közvéleménynek, mégsem erről van szó. Mindjárt meg is magyarázom. „Meccsarc: Eppel most már előlem sem menekül” bővebben
Igazság szerint annyira bejött múlt héten Debrecenben a „nem várok semmit, csak egy jó tavaszi napot” hozzáállás, hogy direkte így mentem ki most is a Bozsikba, csupán azt sajnálva, hogy szegény Öcs pont a meccs előtt dőlt ki egy koratavaszi torokgyula miatt, így a Szulejmán Gyulát ezúttal csak Apuval és a többiekkel követhettem árgus szemekkel. „Véget ért a kínos sorminta, nyerhető meccsen is győzött a csapat! WTF?!” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. „Meccsarc: nem evidencia” bővebben
Tegnap a beszámolóban már annyit lelkendeztem a legalább minimál városnézéssel kibővített túrák szépségeiről, hogy most némi fotódokumentációval igyekszem alátámasztani az elhangzottakat, hátha legközelebb más is kedvet kap a kaland kiterjesztéséhez a meccsnézésen túl. Lássuk! „Meccstéma#1: Debrecen sightseeing” bővebben
…közölte jellegzetes érces orgánumán Gumó úr, a megkerülhetetlen kispesti szurkolói élő legenda a mögöttem lévő sorból a Nagyerdei Stadion vendégszektorában, én pedig csak vigyorogtam és bólogattam, mert ez a mondat, ez a hangszín és az épp aktuálisan indokolatlan jó kedvünk a megmagyarázhatatlan győzelmünk előtti utolsó percekben, szóval mindez együtt tökéletesen összefoglalta a kispestiséget, amiért még járunk a kritikán aluli módon szervezett és minőségű magyar bajnokság meccseire magyarfocit nézni. Ebben benne volt Nemes és Olajkár, Kovács Kálmán és Pisont Pista, a Bozsik korzója és az ország bármely benzinkúti WC-jében feltűnő Kispest-matricák, Hrabal és Rejtő, Nick Hornby és Moldova. Meg az életem fele. „„Amíg élek, ezt akarom látni”…” bővebben
Holnap egy jó Debrecen, és egy még jobb tavaszi nap ígérkezik, jobb kedvcsinálót nehezen tudnék írni felütésként, hisz ahogy a régi dél-pesti közmondás tartja, „a csapattal kapcsolatos vonatkozásokról vagy jót, vagy semmit„. Úgyhogy most semmit.
Ellenben a tavasz az nagyon itt van és ettől nekem túrakedvem lesz, és bocs, de most pont le….om, hogy agyonvernek-e holnap (lehet), én sétálgatni akarok a Nagytemplomnál vagy az állatkertben, kamaszkori életérzés-foszlányokat magamba szívni a Nagyerdőben, aztán egy jót röhögni a srácokkal a lelátón (lehetőleg nem magunkon). Minimálprogram, de tavasz van, más most nem érdekel. „Egy remek tavaszi nap, és minden más csak ráadás” bővebben
A címmel azt hiszem, el is lőttem mindent, így különösebben hosszabb magyarázat sem jön a hajtás után, csak egy kis összegzés. „Meccsarc: sok szürkeség és két év védése” bővebben
A VaSAS nem zöldSAS, erre rájöhettünk tegnap is, lévén bekövetkezett a rosszabbik forgatókönyv, mitől tartottunk. Úgyhogy a szombat mindössze két halovány pozitívumot hozott csak nekünk:
A címbeli kérdés több, mint adekvát: a múlt heti Fradiverés örömhullámai még mindig nyaldossák kispesti lelkeinket, és én is szívesen átélnék még sok olyan hétfőt, mint a mostani volt, amikor a megelőző péntek harsány kurzusfradista kollegáit napokig nem látom, mert nem mernek a szobám 100 méteres körzetébe jönni, nagy a csend, hiába. Még szebb, hogy azóta a zöldek a Vidit is kiverték a kupából, azaz nem az ő hullámvölgyük nagy, hanem mi voltunk megoldhatatlan feladat múlt héten, hehe. Tudom, ezek bullshitek, de akkor is jó ezen élvezkedni. Ma viszont jön a Vasas, papíron az egyik leggyengébb idei vetélytárs, akik azonban
ad1) keretileg egyáltalán nem gyengék;
ad2) idén már kétszer levertek minket.
Na, mi lesz ma? „Elindulunk felfele vagy jön a harmadik szezonbeli Vasas-égés? Beharang, kibeszélő.” bővebben
