„Legalább nem mondhatja senki, hogy bundás ****k vagyunk!” -harsogta mellettem a Bozsikból kifele haladva meccs után az egyik korzólakó ultimatív czukor, és teljesen igaza volt. Mert azért legalább belül, kimondatlanul mindenki számolgatott magában, és vívódott a két pólus között, miszerint az alapjáratos Honvédszurkolást hozza-e, vagy pedig feladva alapelveit (vagy nem is annyira feladva?) most picit, ha nem is a csapat ellen szurkoljon, de ne bánja annyira az esetleges megcsúszást, mondván, a Névrablók sírját ássuk ezzel? Aztán lett, ami lett, és mondhat akárki akármit, ez így tiszta, és okés. Legjobb. „Becsület: pipálva, Igazság: jövő szombaton!” bővebben
Hanta egy nagy ravasz, mert most másodszor (első alkalom a Fradi elleni volt két hete) süthetném el az egész csapatot a címbeli díjra, de nem teszem, mert van szerzői hiúság is, és ha a blogtárs ezzel cinkel, akkor csakazértse. Amúgy tegnap, ha nem is az egész csapat, de holtversenyben nem egy srácunk is elvihetné az elismerést, mégis most választok hármat, a többiekről pedig röviden. 
Tegnap a 
A címmel azt hiszem, el is lőttem mindent, így különösebben hosszabb magyarázat sem jön a hajtás után, csak egy kis összegzés. 